A darab Koltai M. Gábor rendezésében mégsem egyszerű korrajz. Párma nála nem csupán egy független városállam, amit püspökök irányítanak és sodornak a végromlás felé, hanem a korrupció, a bosszúvágy és a hataloméhség szimbóluma. Egy helyé, ami felzabálja az ember lelkét. A vallás már nem képes közvetíteni, értékei dogmarendszerré váltak, ezért húzódik végig az egész előadáson a főszereplő Giovanni és gyóntatója közti hitvita. A vallás nem csak a vérfertőzés miatt ítéli el az angyali Annabella (Darabont Mikold) és Giovanni (Pál András) testvérszerelmét, hanem a megtalált Éden miatt is, hiszen Éva bűne után nincs hozzá joga az emberiségnek itt e földön. Annabella csak annyiban kurva – ahogy a hedonista püspök nyugtázza a darab végén –, hogy maga mer választani, az egyház pedig ezt nem tűrheti. A rémdráma helyenként ugyan leül, főleg az első felvonás közepe felé, de Koltai a vérfertőző párnak megfelelő ellenpontot teremtett a balettruhás Philotis (Rusznák Adrienn) és az infantilis Bergetto (Gémes Antos) tiszta szerelmével. Egyedül ők képesek megőrizni ártatlanságukat, mert őrületükben van rendszer. Azonban az ő szerelmüknek sincs helye egy olyan világban, ahol a szokásjog és az intézményesített családépítés uralkodik. Bergetto eredetileg véletlenszerű halála így válik dramaturgiailag indokolttá. Érzéseiket csírájában fojtja meg a bigott és képmutató társadalom, de nem buknak el, mint a lázadó testvérpár, akik szenvedélyeikhez mérten vértől csatakosan kerülnek át a túlvilágra. A Magyar Színház előadásának végkifejletében a tömeges gyilkosság egy burleszkfilm tortadobálásaival vetekszik, amitől a tragédia egyszerre tágul világméretű katasztrófává és kerül idézőjelbe.