Egy gyakorló háziasszony sem vonja kétségbe: az orrnak nagyon fontos szerepe van a főzésben. Az orr hamarabb jelzi, hogy odakozmált a sütemény, mint hogy bepillantanánk a sütőbe. De azt is általában szaglószervünkkel döntjük el, hogy szeretnénk-e egyáltalán megkóstolni egy ételt. És van olyan is, hogy az orr főszereplőjévé válik a vacsorának. A Parfümséfnél jártunk.
Elegáns, pár asztalos étterembe lépünk, pedig csak egy bérház ajtaján csöngettünk be. A nagy belmagasságú, fehér falaival letisztultságot sugalló helyiségben sötét tónusú asztalok, kényelmes székek várják a vendégeket. A konyha polcain egzotikus fűszerek, ismeretlen hozzávalók, titokzatos parfümök sorjáznak. Parfümök? Hová kerültünk?
Hazánkban is egyre népszerűbbek a lakáséttermek. Sok izgalmas megoldással találkozhat, aki egy kicsit kutakodik, a legújabb kezdeményezés azonban túlmutat az egyszerű kulináris örömökön. Mert ugye, a lakásétterem valójában az, ami: egy lakás, amiben főznek. A vendégek pedig egyszerűen bejelentkeznek, csöngetnek és esznek. Ezen az egyszerű menetrenden igyekszik csavarni egyet Biró Botond Boldizsár, a Béterv tulajdonosa. Vállalkozóként már rengeteg helyen megfordult életében, utazásai során pedig a véletlen összehozta egy német parfümőrrel. Közös szenvedélyük, az illatok elemzése közben megfogant az Ötlet: miért ne lehetne az illatokhoz ételeket is komponálni? Sőt nem egyszerű ételeket, hanem egész menüsorokat, melyek elfogyasztása előtt illatozni kell. Az asztalokon ugyanis mindig megtalálható az adott menüsort megihlető illat. Biró Botond Boldizsár pedig nemcsak főz és tálal, de mesél is, az adott illatról és az ahhoz felszolgált ételekről is. Tapasztalatai szerint a vendégek könnyen feloldódnak, ha az illatokról van szó – a jól megválasztott történetek és (természetesen) az ehhez kapcsolódó ételek garantálják a fesztelen hangulatot.
A menüsorokról, egyes fogásokról, alapanyagokról lelkesen beszélő séfet nehéz követni egészen addig, amíg példát nem mutat. Az asztalra kerül egy kis üvegtál, benne narancssárgás, kicsit darabos fűszer. Kiderül: mandarin héja szárítva és felaprítva, sóval elkeverve. Édesköményes sárgarépaleves tetejére kell szórni belőle egy csipetnyit, igazán különleges ízt kölcsönöz neki. De a kóstolás előtt természetesen az illattal ismerkedünk. Mandarin – tömény, édes, szinte látjuk a Mikulást elillanni a kéményen keresztül. Épp ez a lényeg, az illatok ugyanis emlékeket idéznek, érzéseket keltenek, felfokozzák az érzékelést. És ezután jön az ízlelés: egy csipet a fűszerből, melynek tömény mandarinízéhez meglepően társul a só. Igen, ezt el tudjuk képzelni egy jó leves megkoronázásaként. De hogy milyen menüt szolgáltak fel legutóbb, a mandarinillat jegyében? Előételként tokaji borban érlelt libamájat, majd mandarinos sárgarépalevest édesköménnyel. Ezt rozmaringos borjú hátszín követte, a menüt pedig forraltbor-zselé zárta. Vélhetően a vendégeknek nem csak az orra lakott jól…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!