Mindenkinek ismerős érzés: részegen gondolkodás nélkül kimondani, ami eszünkbe jut, gyakran felborítva ezzel mindent magunk körül – magunkat is. Aztán jön a nehéz másnap, amikor szembe kell nézni az őszinteségi roham okozta „károkkal”.
A kortárs orosz alkotópáros, Ivan Viripajev író és Viktor Rizsakov rendező Részegek című darabja a Nemzeti Színházban azonban nem a következményekkel, hanem a bódult állapotban elhangzó filozófiai és morális kérdéseket feszegető mondatokkal foglalkozik. Miközben a szabadszájú, fontos „üzenet” sem marad el: „Ne fossál! Nem szabad fosni – ez a fő meszidzse az Úrnak.” A darab elején percekig csak kellemetlen hangokat keltenek a színészek: lánccsörgést, zacskózörgést, üvegcsörömpölést hallani.
Aztán végre megszólalnak: de időbe telik „megszokni”, hogy minden mondatot minimum tízszer ismételnek meg. Istenről, szeretetről, szabadságról, önmaguk kereséséről, saját hibáikról, hazugságaikról elmélkednek – őszintén, hiszen mindegyikük részeg. A mámor szinte gyónásra készteti a különböző társadalmi csoportok résztvevőit. Van köztük modell, fesztiváligazgató, bankár, menedzser, prostituált és építőipari dolgozó.
A fehér díszleteket (asztalok, székek, WC, bárpult) maguk a színészek is pakolják az egyes jelenetek közti átállásban. Először például egy meredek, fekete-fehér négyzethálós emelvényen elmélkednek, aztán a „ferde” talaj „kiegyenesedik” és bokáig érő vízben filozofálnak tovább vagy éppen fetrengenek, bicikliznek, rolleroznak. Ultramodern elgondolás, néha kicsit sok díszlettel, de kitűnő színészi játékkal: Trill Zsolt, Nagy Mari, Szűcs Nelli, Fehér Tibor és ifj. Vidnyánszky Attila is nagyot alakít.
„Ahelyett hogy szeretnénk, nyüszítünk, hogy nincs szeretet. Ahelyett, hogy változnánk, arról győzködjük magunkat, hogy semmin se lehet változtatni. De miért kéne magamat állandóan leönteni szarral?” – hangzik az életigenlő kérdés a széthullott, pesszimista világban egy szerelmespár fiú tagjától.
A válasz pedig nyilván tőlünk függ.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!