Vannak megfejthetetlenül sikeres és hasonlóan sikertelen előadások. Ilyen A nyomorultak is. Az 1980-as párizsi bemutató nem váltott ki túlzott érdeklődést, öt évvel később Londonban – legalábbis a kritikusok szerint – nagyjából megbukott a darab. A lapok temették. És ha csak kritikusok járnának színházba, ma valószínűleg nem ez lenne minden idők legtöbbször játszott musicalje. Aki azonban már próbált előadás előtt egy nappal jó helyet kapni a Broadway A nyomorultak előadására, az igazolhatja: ott sem csak kritikusok járnak színházba.
Gyanítom, a legújabb, Madách színházi felújítás is hasonlóan sikeres lesz, pedig a darab ma már korántsem akkora reveláció, mint 1987-ben, amikor – két évvel a West End-i premier után – a Rock Színház és a Vígszínház közösen vitték színre. Sikeres lesz, mert a pesti közönség (is) imádja a romantikát, a nagystílű előadásokat, a monumentális és jól működő díszleteket (Kentaur) és a mára világslágerré lett dalokat. A színészeket is imádja, annak idején – nem lévén valódi musicalszínészeink – a Víg legjobbjai álltak színpadra a Rock Színház társulatával: Kútvölgyi Erzsébet, Kaszás Attila, Hámori Ildikó és Szombathy Gyula.
A mai közönség már legalább a második musicalszínész-generációt fogyasztja, de sajnos – ahogy mondani szokták – ők legfeljebb teszik a dolgukat, tisztességgel, de nem sokuknak van valódi súlya a színpadon. Tisztelet a kivételnek, tehetnénk hozzá, de nem lennénk igazságosak.
Akiket én láttam a hármas szereposztásból, szépen megoldották a sokszor embert próbálóan nehéz dalokat. Zöld Csaba (Jean Valjean) magasan és mélyen is megbízható, Baranyai Annamária (Fantine), Foki Veronika (Cosette) és Weil Róbert (Thénardier) is igen élvezhető. Egyházi Géza operai minőségben hozza a főgonosz (Javert) figuráját, Balogh Anna (Thénardierné) bővérű komika, csodás hanggal, a 17 éves Tóth Andrea (Eponine) pedig még sokra viszi. Akárcsak a kis Gavroche-t alakító Pál Dani, akinek cukiságfaktora énekhangjával vetekszik.
Az előadás legszebb momentuma nekem mégiscsak az első számú magyar Jean Valjean, Vikidál Gyula megjelenése volt – a püspök nyúlfarknyi szerepében. Szirtes Tamás rendező ráérzett arra, amire A nyomorultak-film rendezője, Tom Hooper is, amikor Colm Wilkinsonra bízta a püspököt: a csoda megismételhetetlen, de emlékeztetni azért lehet rá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!