Lázas munka folyik a közmédia archívum- és videotárában, valamint a filmrestauráló stúdiókban, ugyanis az MTVA retrocsatornát indít M3 néven december 20-tól. Az új adó a közmédia archívumára támaszkodik, ám az adásba kerülő műsorokat előbb felújítják és digitalizálják. Megnéztük, mindez hol és hogyan zajlik.
A történelmi és műszaki bevezetőt Kandikó István tartja, a mozgókép archívum csoportvezetője. Megtudjuk, az 1955-ös első magyar tévéadást mágneses, nitro-cellulóz filmszalagokra rögzítették, amely igen lobbanékony volt, ezért acetát-cellulózra váltottak, amely csak izzott robbanás helyett, ha hő érte. Az ezeken lévő felvételek akár száz évig is megmaradnak, ellentétben a modernebb eszközökkel: pl. egy videó vagy magnókazettán lévő anyag tíz éven belül is tönkremehet. A filmszalagok tárolása igen kényes: olyan óriási raktárakra volt szükség, amelyek hőmérséklete nem melegebb 18 foknál és nem párásak. Volt, hogy lakóházak pincéjében is magyar televíziós anyagok lapultak, s előfordult, hogy csőtörés miatt tönkrementek. Ma már biztonságos helyen, a közmédia Kunigunda útjai gyártóbázisán őrzik őket.
A kétcolos videoszalagot a ’60-as évek második felétől használták, de mivel Nyugatról nehezen tudták beszerezni, sokszor kellett rávenni a már meglévő felvételekre a következőket, így törlődtek le például színházi közvetítések. Az egycolos videoszalagra már kétórányi anyag is fért. Van még kb. 16 ezer ilyen szalag, amely digitalizálásra vár. A VHS, Digit Beta és HD kazetta adathordozókat is évtizedekig használták. Ma már digitális memóriakártyára vagy lemezre rögzítik az adásokat, amelyről szerverekre mentik le az anyagot. Ez akkor okozhat problémát, ha tönkremegy a szerver vagy a winchester.
Az elmélet után jöjjön a gyakorlat! Az MTVA egyik központi épületében 2300 négyzetméteren őrzik az archív felvételeket, az összes tárhely polcai 17 kilométernyi film- és kazettadobozt rejtenek. A 12 fokos, szinte zéró páratartalmú filmtárban 130 ezer dobozban 38 ezer filmalkotás pihen. A 230 kilogramm terhelhetőségű polcokon olyan közkincsek sorakoznak, mint a Táncdalfesztiválok adásai vagy egy 1984-es István, a király, de rátaláltunk a Tenkes kapitányára és Koncz Zsuzsa 30 évvel ezelőtti koncertfelvételére is. A legrégebbi egy 1959-es adás Hruscsov budapesti látogatásáról. „Ha az itt őrzött felvételeket elkezdenénk vetíteni, több mint tíz évig nézhetnénk” – érzékelteti az amúgy felbecsülhetetlen értékek mennyiségét Kandikó István. Az itt lévő anyagokat folyamatosan korszerű technikai eszközökre mentik át. Ehhez azonban előbb a koszt kell kézzel és géppel eltávolítani. Olyan vegyszert csurgatnak a karcos részekre, amelyektől a képhibák a másolás idejére eltűnnek. Ha nagyon rossz minőségű a film, akkor akár kockánként is tisztítják. 2006 óta a tévés munkatársak sem kölcsönözhetik ki az archívum eredeti anyagait, csak másolatot készíthetnek, mert sok felvételnek lába kélt… A videotárban félmillió DVD-t és VHS kazettát őriznek, a legrégebbi anyag 35 éves.
A régi felvételek restaurálását 1999-ben kezdték, a felújítás veszélyeztetési sorrendben zajlik. A digitális korrektor kiszűri a képzajt, Csulak István colorist pedig a fény- és színkorrekciókat végzi, visszaadja a már megfakult adások valóságos színeit, de a most készülő műsorok utómunkáiban is javítja a színeket. Egy film restaurálása 3-4 hétig is tarthat. A hangi és képi restaurálás után digitális technikára mentik át, azaz archiválják a felvételeket, ennek köszönhetően lehet hamarosan újra találkozni az M3 képernyőjén, például Dévényi Tibor, Rózsa György és Juhász Előd egykori műsoraival, a 11 éves Kocsis Zoltánnal és a 14 éves Ki mit tud?-győztes Kern Andrással is. Szórakozhatunk a Játék határok nélkül és a Cimbora egykori adásain, nosztalgiázhatunk a Szomszédok vagy éppen a Kórház a város szélén epizódjaival. A televíziós felvételek mellett éjjel az MTI fotóarchívumából vetítenek majd képeket. Azt ígérik, a repertoár kifogyhatatlan.
A film- és videotárat bejárva, bizton állíthatjuk: van mit vetíteniük.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
