Önéletrajzi elemeket is tartalmaz a valós történetű új Bereményi Géza-regény, a Vadnai Bébi. A könyv szerzőjével az izgalmas alkotás születésén kívül az átpolitizált színházi közegről és családi titkokról is beszélgettünk.
– Hogyan ismerte meg Vadnai Bébi titkos szerelmi viszonyának történetét, amelyből megszületett Doxa, a regény egyik főhőse?
– Létező személy volt a Bébi, olyan nagyvilági, mint a regényben, az Operával szembeni palota a családjáé volt. Az igazi nevét nem árulhatom el, bár már rég nem él. Valószínűleg azért mondta el nekem a titokban tartott szerelmi históriáját, mert meg akart tőle szabadulni. Tizenkét órán keresztül ültünk együtt valamikor a ’70-es évek második felében, akkor mesélte el az egész történetet. Előtte kétszer találkoztunk úgy, hogy a barátom, azaz az ő fia is jelen volt. Nem jegyeztem föl semmit, csak megjegyeztem. Nagyon lekötött.
– Az 1940-es és ’70-es években játszódik a regény. Mik a különbségek és a hasonlóságok a két évtizedben?
– Az idő másképpen telik, ezt fedeztem fel. A háború éveiben nagyon gyorsan, a hetvenes években viszont a végtelenségig lassan telnek a napok. Amikor visszaolvastam a könyvet, rájöttem, hogy ugyanolyan hatósági és egyéb eljárások vannak a két évtizedben. És mindig van egy csoport, amelyik kilóg a társadalomból. A ’40-es években az anglomán, szmokingos mulatósok a Moulin Rouge-ból, aztán a ’70-es években a Kárpátiában összegyűlő korabeli, intellektuális csavargók, írók, akiket a regényben Törzsnek neveztem.
– És ma vannak ilyen „törzsek”?
– Vannak, sőt léteznek olyanok is, akik a Doxa nevű főhősömet máig példaképnek tekintik. Ott lappang a regény a regényben. A jelen megjelenik úgy is, hogy az egyik főszereplő már a műben elkezdi írni ezt a könyvet. És a mai idők szelleme akkor is ott van, amikor ugyanő kritikusan ítélkezik fiatalkori énjéről.
– Ahogyan ön is saját magáról…
– Esetenként, ám én leginkább irigységet érzek a fiatalkorom iránt. Ezt is a könyvemből tudtam meg. És a mai önmagamra is ráismertem. Ennek ellenére nem önanalízis, nem magánügy a Vadnai Bébi. Korszakokról szól, életérzésekről, alapvető emberi tulajdonságokról és egy gyűlöletszerelemről, meg az abból született fiú sorsáról.
– Hogy ért véget a barátjával, a regénybeli Doxával a kapcsolata az életben?
– Egyszer csak elkezdtünk külön járni, ő akarta így. Az utolsó találkozás nem is volt jelentős. Csak távolról intettünk egymásnak.
– Akkor is szakadt az eső, mint a regényben?
– Nem tudom már. Az eső mos, de nem mos le semmit, legalábbis a Vadnai Bébiben. Egyébként a dalszövegeimben is sokat esik az eső valamiért. A regény elején és végén lévő esős keretet direkt írtam így.
– Több ezer dalszöveget írt Cseh Tamástól Udvaros Dorottyán át a 30Y-ig. Írna netán a lánya vezette Anna and the Barbies-nak is?
– Ha felkérnének, igen. Egyébként néhány hete született meg Anna gyermeke, igaz, még nem láttam az unokámat.
– Pásztor Anna, az Anna and the Barbies zenekar énekesnője miért nem az ön vezetéknevét viseli?
– Ugyanaz lett a sorsa, mint nekem, őt is adoptálták, de az én nevemen született. Megbeszéltük, hogy persze mindig az én lányom és kész. Jól elvagyunk.
– Hogy érzi magát a Thália Színház ügyvezetőjeként, jól kijön Kálomista Gáborral?
– Remekül. Minden színház félkatonai a szervezet, a rangok, beosztások fontosak, híven tükrözik a feladatköröket. Van egy menedzserigazgató, Kálomista Gábor, van gazdasági vezető, én pedig az ügyvezetéssel foglalkozom. Kálomista ahhoz ért, amihez én nem, és fordítva. Lement az első két bemutató, jó évadkezdésünk volt.
– Régen volt ilyen népszerű téma a színház, mint mostanában. Valószínűleg a politikai csatározások miatt beszél mindenki a teátrumokról.
– Aki ma színházról beszél, az politizál. Azt is mondják: miért nincsenek olyan nagy színészek, mint a közelmúltban? Vannak, csak a háttérbe szorultak, ma az előtérben viszont politikusok vannak. Politika és színház mindig is hatott egymásra és összefüggött. Ez már Shakespeare és a Globe idejében is így volt. A túlzott mérete azonban káros lehet. Ma túlteng, mert közelegnek a választások. A színdarabok helyett a kinevezésekre irányul a közfigyelem, ez pedig aránytévesztés, de jövő tavaszig ez talán még erősödni is fog.
– Hogy áll a Kincsem nevű világhírű lóról készülő film?
– Megírtam évekkel ezelőtt a forgatókönyvet. Partnereket keres hozzá Losonczi Gábor producer.
– Több forgatókönyve is a fiókban hever. Fog pályázni a filmalaphoz?
– Nem kizárt, de egyelőre az írás és a színház van a középpontban. Lehet, hogy a Vadnai Bébiből is írok majd egy forgatókönyvet. Ahhoz persze először el kell távolodnom tőle. Ez a belső konfliktusok könyve, a film viszont inkább a külsőké.
– Úgy tűnik, még nem engedte el.
– Nehéz. Többször azt hittem, hogy igen. Neve van ennek a könyvnek: úgy hívom, hogy az új lakóm. És beköltözött hozzám.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
