Mi lehetne most aktuálisabb a Tűzraktérben Molière Mizantrópjánál?! Formanek Csaba rendező nem véletlenül választotta a Menni vagy maradni? alcímet a Radikális Szabadidő Színház új bemutatójának, hiszen mindkét döntés kompromisszumokkal jár, az egyik oldalon a behódolás, a másikon a feladás réme riogat.

Alceste a kerületi önkormányzattal pereskedik egy ingatlan miatt, amit barátnője, Céliméne kapcsolati tőke mozgósításával próbál egyengetni. Éjjelente összegyűlnek nála az úgynevezett barátok, hogy mámorba fojtsák ürességüket. A lány azt sugallja, hogy kizárólag Alceste miatt alakítja így az életét, de valójában élvezi a léha, semmitmondó társaságot. A fiú pedig egyre jobban megcsömörlik a képmutatástól és a hazugságoktól…

A szöveg Petri György és Mészöly Dezső fordításainak egybevetésével készült, a dikciót azonban át-át szövik a rendező és a színészek saját mondatai, amitől az előadás élővé válik.

A pellengérre tűzött társadalom nem megelevenedett rokokó maskarákból áll, minden karakter egy-egy mai típust képvisel.

Alceste (Simon Attila) a világmegváltó terveket dédelgető idealista, aki könnyen összeomlik, miután kihúzzák lába alól a talajt. Céliméne (Kőműves Csilla) a társaság üdvöskéjének szerepében tetszelgő particica, aki úgy belevetette magát az éjszakai életbe, hogy személyisége eltorzult, érzései kizárólag az egójából táplálkoznak.

A púpos Philinte (Szemere Zsolt) cinikus művész, aki tökéletesen látja a világot, de elfogadja annak szabályait az érvényesülés kedvéért.

Éliante (Dévai Lili) unalmas kékharisnya, Arsinoé (Bognár Anita) igazi kemény csaj némi biszexuális beütéssel, Oronte (Ilyés Lénárd) alanyi költő, aki – egészen biztosan – saját kiadású verseskötetekkel örvendezteti meg majd az emberiséget.

A legérdekesebb figura Venczel Hajnalka a hippi szolgálólány szerepében: állandó eufóriában éli hétköznapjait, számára minden mulatságos és „peacy”. Észre sem veszi, hogy mi folyik körülötte, ő jól érzi magát.

Érdekes összevetni az előadást a Katona József Színház Mizantrópjával, ahol profi színészek korrektül eljátsszák a darabot, de náluk maga a komédia elsikkad, és ezáltal a vergődés, a kalitkába zártság érzése is sokat veszít erejéből. A Tűzraktér színészgárdája időnként téveszt, néha kiesnek a szerepükből és hamisan szólalnak meg, színpadi jelenlé­tük mégis emberi, mert karaktereik belőlünk születtek, problémáik a mieink.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!