Bede Ferenc NB I-es játékvezető 270 mérkőzésen fújta a sípot. Talán fújná még tovább is, de a nemzetközi és a hazai korhatár értelmében csak a negyvenötödik életévüket még be nem töltött játékvezetők működhetnek ezen a szinten.

– Annak idején a BKV Előre ificsapatában rúgtam a bőrt, de volt annyi önkritikám, hogy belássam, soha nem jutok el az NB I-ig, márpedig én csakis a legmagasabb szinten szerettem volna megmérettetni magam. A labdarúgástól viszont nem akartam elszakadni, ezért ’85-ben úgy döntöttem, majd játékvezetőként jutok el az első osztályig – emlékezett vissza Bede Ferenc, akinek nyolc év kellett ahhoz, hogy feltornázza magát az NB I-be. – A mai napig emlékszem az első meccsemre, a BVSC az akkor még kiesőjelöltnek számító Debrecent fogadta. 2-1 lett a vége a hajdúságiaknak, pedig akkor a BVSC kifejezetten jó csapatnak számított – folytatta a játékvezető, aki a jövő szombati Paks–Ferencváros meccsen búcsúzik az élvonaltól. Ez lesz a 271. mérkőzés, ahol ő fújja a sípot. Így távozóban azért megjegyzi, az élvonalban sincs egyensúlyban a felelősség nagysága és a tiszteletdíj. Mindenki elvárja, hogy hiba nélkül hozzanak le egy-egy meccset, de a honorárium még a környező országokéhoz képest is szinte zsebpénznek számít, hogy a topligákat már ne is említsük. (Jelenleg 66 ezer forint jár a játékvezetőnek egy élvonalbeli mérkőzésért.)

– Talán 2009-ben lett volna alkalmunk kiállni magunkért, amikor a Liga a szokottnál jóval nagyobb összegért tudta értékesíteni a televíziós jogokat, de elszalasztottuk az alkalmat – mondta a sípmester.

Bedének voltak jó és voltak rossz meccsei, a legemlékezetesebb talán a kődobálás miatt félbeszakadt Újpest–Dunaferr találkozó volt 2000-ben. Azután fél évig nem vezetett Újpesten, és most, hogy szögre akasztja a sípot, akár bepillanthatna abba is, hogy mikor, melyik csapat „iratkozott le róla”, vagyis,  melyik klub kérte, hogy Bede Ferencet egyáltalán ne küldjék hozzájuk. De őt ez nem foglalkoztatja. Egyébként a játékvezetők ugyanúgy leiratkozhatnak bármelyik csapatról.

Persze kikerülhetetlen kérdés, hogy mit szól a videobíróhoz.

– Szerintem nincs olyan játékvezető, aki a technikai újítások ellen ágálna, hiszen ezek mind azt a cél szolgálnák, hogy a hibalehetőségek száma mindinkább közelítsen a nulla felé. Igaz, jelenleg a FIFA inkább a játékvezetők számának növelésével igyekszik kiküszöbölni ezeket a hibákat, de lassan két kisbusszal kell meccsre járnunk. Néhány éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy a játékvezetők meccs közben kommunikálnak egymással, ma pedig már mindennapos. Lehet, hogy még egy pár esztendő és a sípmesterek egy-egy kérdéses esetnél előhúznak a saját zsebükből egy kis szerkezetet, és azon nézik vissza a kérdéses helyzeteket.