Innen-onnan hallani, hogy amennyiben Cristiano Ronaldo elszegődne a PSG-hez, úgy a párizsi futballklub akár 200 millió eurót is átutalhatna érte a Real Madridnak.
Grandiózus összeg.
De már meg sem rezdülök.
Noha azt gondolom, megbolondult a világ, hiszen nincs – és nem is volt – a Földön olyan labdarúgó, aki ennyi pénzt megérne, ám az őrület nem mostanában kezdődött, az észvesztés itt van velünk hovatovább két évtizede. Az ezredfordulón jelentette be a Manchester United, hogy Roy Keane heti fizetését 52 000 fontra emelte; ez a summa valamivel több mint a kétszeresét tette ki annak, amit Dennis Bergkamp vett fel 1995- ben az Arsenaltól. S már azzal is messze túllőttek a célon, bármennyivel szellemesebb és technikásabb futballista volt is a holland támadójátékos a különösebben kreatívnak aligha nevezhető ír középpályásnál.
A határ a csillagos ég folyamatát tehát a Premier Liga indította el, pedig Angliában hajdanán nagyon is vigyáztak a költéssel: a profik 1901-ben hetente legföljebb négy, s még 1922-ben is csak nyolc fontot kereshettek. Hatvan évnek kellett eltelnie, hogy Johnny Haynes, aki szerepelt az 1962-es világbajnokság magyar–angol mérkőzésén (2-1 „ide”), 1961-ben áttörje a 100 ezer fontos rekordot a Fulhamnél kiharcolt heti 110 ezres fizetésével. Nem állom meg, hogy közbe ne vessem: a Grosics – Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi – Solymosi, Rákosi – Sándor, Albert, Tichy, Fenyvesi összetételű magyar együttes olyan csapatot múlt felül a chilei Rancaguában, amelyben Haynesen kívül a két híres Bobby, Moore és Charlton, valamint a Serie A-ban egyaránt megforduló Greaves és Hitchens is játszott.
Már akkoriban vége volt a brit takarékosságnak – kivéve persze az átlagskótokat –, ám azt feltehetően senki nem hitte volna fél évszázaddal korábban, hogy lesz idő, amikor százmilliós nagyságrendben kell leszurkolni a dohányt egy-egy játékos átigazolásáért.
A Manchester United 105 milliót fizetett a Juventusnak a francia Paul Pogba visszavételéért, a Real Madrid éppen 100 milliót folyósított a Tottenhamnek Gareth Bale szerződtetéséért, a Juventus 90 milliót pengetett le a Napolinak Gonzalo Higuain megszerzéséért, a Sanghaj 70 milliót utalt át a Chelsea-nek a brazil Oscar megkaparintásáért. Na most, ha Oscar megér hetvenet, Higuain kilencvenet, Bale pedig százat, akkor Cristiano Ronaldóért igazán nem lenne sok az a kétszáz…
Pláne, hogy egy másik kínai klub, a Fortune FC heti 400 ezer fontos fizetést ad Ezequiel Lavezzinek, aki előző klubjában, a PSG-ben 108 bajnoki meccsen 22, míg az argentin válogatottban 51 mérkőzésen 9 gólt szerzett szélső csatárként.
Az ember mégis beleszédül…
Kevésbé kavarog a feje, amikor eszébe jut, hogy a jelenlegi magyar válogatott legtöbbre taksált labdarúgóját, Dzsudzsák Balázst 4,25 millió euróra tartják. Az Andorrában (le)szerepelt csapat játékosainak átlagos értéke pedig másfél millió euróra rúg.
S még így is összehasonlíthatatlanul több a kiadás, mint a beadás.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!