Akárhogyan zárul is a labdarúgó Bajnokok Ligája mostani kiírása, alighanem sokan megóvják magukban a végeredményt. Ennek oka az, hogy – miközben a labdarúgóktól az az általános elvárás, hogy a maximum a minimum – a játékvezetés továbbra is súlyos válságban van, a legkevésbé sem képes lépést tartani a futball fejlődésével, főként a tempó felgyorsulásával.
A BL nyolcaddöntőjében a török származású német Deniz Aytekin vezette el botrányosan a Barcelona–PSG visszavágót (6-1), e héten pedig honfitársunk, Kassai Viktor intézte el keservesen a Bayern München együttesét, noha a német csapat – az odahaza elszenvedett 2-1-es vereség után – a Bernabeu stadionban szinte mindvégig a saját térfelére szorította a Real Madridot. A „szinte mindvégig” a hagyományos játékidőre vonatkozik, annak 78. percében ugyanis a mérkőzés magyar bírája – ne szépítsük: a semmiért – kiállította Vidalt, majd a létszámfölényes, illetve -hátrányos helyzetben gyökeresen megváltozott minden, ami a találkozót addig jellemezte. Az már csak a kétszer negyedórás hosszabbításba torkolló visszavágó külön ráadása, hogy Kassai és megannyi kollégája két lesgólt is elnézett a magyar barátai nem kis segítségével mesterhármast elérő Cristiano Ronaldónak, még inkább felháborítva a földkerekséget, egyúttal felbátorítva mindazokat, akik egyre inkább sürgetik a videobíró bevezetését.
Rossz hírem van: olyan esetben, amilyen szituáció nyomán a madridi meccs megfordult, fölösleges a technikára apellálni. Minden szabálytalanság gyanújánál nem szakítható meg a játék, és nincs is szükség erre, mert – azon túl, hogy az ilyen eljárás a futballtól idegen, kínosan unalmas komédiát eredményezne – a játékvezetőnek felvétel nélkül, élőben illik megállapítania, volt-e fault a mezőnyben vagy sem. Azt pedig a sípos sporttársnak végképp el kell tudni döntenie, hogy a szerelési kísérlet a labda megszerzésére irányult-e; lesz, ami lesz alapon történt; netán az ellenfél kiiktatását célozta. A kegyelmet egyébként nem kérő és nem adó Vidal mozdulatáról ezúttal lerítt: a chilei középpályás a labdára ment Asensióval szemben, azaz leküldése még akkor is teljességgel indokolatlan lett volna, ha közbelépése nem sikerül.
Az első számú európai klubtornát nézve már régen rossz magyarnak lenni, hiszen a BEK-ben és a BL-ben legutóbb 1974-ben érték meg honfitársaink a tavaszt. (Akkor az Újpest a legjobb négy közé jutott, és a Népstadion nyolcvanezer nézője előtt csalódást keltett a Bayern elleni első mérkőzés szerény 1-1-ével… Az itthoni döntetlen után a 3-0-s müncheni vereség már előrevetíthető volt.)
Azóta júliusra, augusztusra korlátozódott hazánk boldogtalan fiainak szereplése valamennyi nemzetközi kupában – pontosabban: azok selejtezőiben –, úgyhogy immár csak a játékvezetőinkben bízhattunk. Azzal együtt is, hogy kétségkívül abszurd helyzet, ha az ember a találkozó bírájának kénytelen szurkolni…
Ennél csak az bizarrabb, ha már neki is hiába.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!