Most már bizonyítottan humbug, ami eleve az volt; nevezetesen, hogy ha fényűző stadionok sorát építi fel kedvenc klubjainak az állam, akkor a labdarúgás is az előnyére változik.
A tizenkét és fél milliárd forintos arénával – s azonkívül semmi mással nem – büszkélkedő Debrecen masszív hetedik a nem létező erők koncentrálásával immár csak tizenkét csapatos mezőnyben, míg a szintén ajándék stadionnal meglepett, csaknem 15 milliárdos luxusban futballozó FTC eddigi mérkőzéseinek csupán a felét tudta megnyerni a most futó évadban. A legújabb „nemzeti” Liebling, a Videoton ugyanebben a cipőben jár: tizennégy találkozójából csak hetet zárt győzelemmel.
Ennél is kínosabb, hogy Debrecenben kevesebben járnak a 21. század nagystílű létesítményébe, mint ahányan az Oláh Gábor utcai kopott sporttelepen megfordultak – az előző évad átlagnézőszáma 3041 volt, a mostanié 2998 –, a Videoton iránti érdeklődés pedig végképp kiábrándító: a fehérvári csapatot a 2015–16-os idényben 1989, míg a jelenlegi szezonban 1953 szurkoló látta a helyszínen meccsenként. Az FTC fogadásakor 3112, a Debrecen vendégszereplése alkalmával 1423 mindenre elszánt drukkert jegyeztek...
Amúgy a Debrecen, az FTC, a szintén új stadionnal megáldott MTK, valamint a nagyjából „ferencvárosi” költségvetésű arénát építő Videoton egyaránt nyomtalanul eltűnt az európai kupaselejtezők Bermuda-négyszögében, azaz nem javult az égvilágon semmit. A könnyű nyári kiesések sorát már jó néhányszor átvészelte a kvalifikációs szakaszon kívül mindent vígan túlélő magyar futball, amelyben akár 60 százalékban is jelen lehetnek a közpénzek.
Ennél fogva versenyhelyzet nincs – inkább csak kivételezettek vannak –, ám a minőség általános hiánya fejre állíthatja a tabellát.
A Vasas a tavasszal az utolsó fordulóban vívta ki a bennmaradást, de német edzője, az ismeretlenségből előbukkanó, ám tejfölös szájúnak már régen nem mondható Michael Oenning megfigyelte, hogy a magyar első osztályban nincsenek óriások – törpék bizony többen vannak –, s hirtelen elhatározással a 3-4-3- as támadóformációra váltott. Ezzel olyannyira távol tartotta az ellenfeleket az angyalföldi kaputól, hogy az eddigi tizennégy fordulóban a Vasas kapta a legkevesebb gólt (11-et), és valamennyi vetélytársának méltó partnerévé vált. Győzött az Üllői úton (2-1), négy pontot vett el a Videotontól (2-1, 1-1), kétszer felülmúlta a Debrecent (3-1, 2-1). Eközben bevetette az egyformán huszonkét éves Nagy kapust és Hangyát, az egyaránt húszesztendős Bereczet és Vidát, valamint a két tinédzsert, Kleiszt és Murkát.
A fél éve még kiesőjelölt piros-kékek most négy pont előnnyel állnak a táblázat élén (a szombati, november 5-i Újpest-Vasas 2-2 után az előny hárompontos - a szerk.), demonstrálva, hogy napjaink NB I-ében bármi megtörténhet. Még az is, hogy az a gárda, melynek erőnléti állapotát nem oly régen heves kritikák érték, hovatovább a fizikai felkészültség hazai etalonja. Tönkre futja ellenfeleit – írták róla. A riválisok közül nem a félelmetes fehérorosz Torpedo Zsodzinára vagy az ugyancsak megállíthatatlan azeri Gabalára gondoltak.
Hol van még az a nyár?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!