Nem szükségszerű persze, hogy egy ilyen létesítmény veszteséget termeljen, ahogy azt Nyugat-Európa számos országában már be is bizonyították.Egy pénzügyi tanácsadó cég tanulmányban elemezte a stadionépítés és -működtetés nemzetközi trendjeit, ame­­lyek segíthetnek választ adni a kérdésre: vajon képes lesz-e magyar piac fenntartani a három új arénát?

A szá­­mításoknál jó figyelembe venni: ahol a közgazdaságtan véget ér, ott kezdődik a politika A hazai kilátásokról, illetve a sikeres és kevésbé sikeres példáiról Kozma Miklós, a KPMG sporttanácsadási csoportjának menedzsere nyilatkozott lapunknak. 

„Ennyi év távlatából egyértelműnek tűnik, hogy Portugália 2004-es Eb-rendezése nem volt kellően átgondolt” – kezdte Kozma. A tornának otthont adó tíz stadiont később az első osztályú csapatok vették birtokba, a futball-láz azonban hamar alábbhagyott, a bajnokság átlagnézőszáma ugyanis mostanra a tízezret is alig éri el. Az egyaránt harmincezres stadionban játszó Beira-Mar hétezer, míg a Coimbra együttese négyezer szurkoló előtt rendezi hazai meccseit. A szintén élvonalbeli Leiria vezetőségének tavaly elege is lett az üresen kongó lelátókból, no meg a fenntartási költségekből, és egy jóval kisebb arénába költöztette az alig több mint kétezres szurkolói bázissal rendelkezdő klubot. 

Ahogy azt Kozma Miklós elmondta, részben ebből a példából tanulva ma már bevett gyakorlat, hogy ha egy olyan ország rendez nagy eseményt, ahol egyébként nincs nagy érdeklődés az adott sportág iránt, akkor a tornára elkészült hatalmas méretű stadionok lelátóinak egy részét utólag lebontják. A 2008-as labdarúgó Eb társrendezői, az osztrákok is több esetben ezt tették, akadt olyan létesítmény is, amelynek befogadóképességét a torna után kevesebb mint a felére csökkentették. Találunk olyan esetet is, ahol nem csak egyes szektorok, hanem a komplett stadion is ideiglenes jelleggel épült. Tavasszal Düsseldorfban rendezték az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét, a szervezők pedig a helyi focicsapat, a Fortuna stadionját szemelték ki a verseny helyszínéül. Az előkészületek idején a másodosztályú gárdának így „szükségstadionba” kellett költöznie, ahol lejátszhatta a bajnokságból hátralévő hazai meccseit. Erre a három találkozóra hárommillió euróból, azaz mostani árfolyamon számolva is kevesebb mint egymilliárd forintból, építettek egy húszezres arénát, amelyet később ugyan lebontottak, de egyes elemei felhasználhatóak más beruházásoknál.

A jövő évi lengyel–ukrán közös rendezésű Eb többnyire 40-50 ezres stadionjai egy kivétellel már átadásra kerültek, de nincs arra utaló jel, hogy bármelyiknél is terveznek visszabontásokat, pedig egyik bajnokság átlagnézőszáma sem haladja meg a tízezret. „Ezzel kapcsolatban mi is megfogalmaztuk fenntartásainkat, ugyanis nem látszik biztosítottnak, hogy a két ország piaca hatékonyan tud majd működtetni nyolc ilyen méretű stadiont” – tette hozzá Kozma Miklós.

És mi a helyzet a mintegy 20-20 ezresre álmodott debreceni és ferencvárosi, illetve a 40 ezres új Puskás-stadionnal? „Tény, hogy Magyarországon a jelenlegi nézőszámok jóval elmaradnak mind a meglévő, mind a most fejlesztendő stadionok befogadóképességétől. Ugyanakkor a stadionfejlesztés hosszú távú beruházás, vagyis a kapacitástervezésnél nem feltétlenül a jelenlegi igényekhez, hanem a létesítmény teljes élettartama alatt feltételezett nézőszámokhoz kell igazodni. A klubcsapatok esetén ez a körülbelül húszezres befogadóképesség néhány kiemelkedően népszerű klub esetében, megfelelő koncepció mellett fenntartható lehet. Ilyen szempontból a Debrecen és az FTC tervezett stadionja vállalható elképzelésnek tűnik, bár a részletes terveket nem láttuk” – válaszolta Kozma, aki kitért a stadionokhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásokra is, amelyek a gazdaságos működtetés szempontjából kulcsfontosságúak: „a modern stadionok üzleti konstrukcióinak lényeges része, hogy nem csak a stadion termel bevételt, hanem a körülötte lévő egyéb kereskedelmi létesítmények, szórakoztató- és bevásárlóközpontok, éttermek is profitot hoznak. Így könnyen elképzehető, hogy, ha a magasabb jegyárak ellenére a bevételek nem is hozzák vissza egy-egy stadion költségét, de a beruházás összességében mégis nyereséges. Amennyire én látom, mind a debreceni, mind az Üllői úti ingatlan lehetővé tenné a hasonló szolgáltatások kiépítését. Persze ahhoz, hogy akár csak megközelítsük a nyugati viszonyokat, tudatos, sokrétű, a szurkolókat a középpontba helyező üzleti koncepciókra van szükség. Leg­főképpen pedig türelemre.”

Kedvező példaként lebeghet szemünk előtt a Juventus szeptemberben átadott új stadionja. A torinóiak előző otthona, a Delle Alpi a csapat népszerűségéhez képest hírhedten rosszul kihasznált aréna volt, ahol a szolgáltatások sem érték el azt a szintet, amely Olaszországnak ezen a fejlett részén elvárható lett volna. Az új aréna már minden ilyen igényt kielégít, a Juventus pedig az idei évben már telt ház előtt játssza hazai mérkőzéseit. A Juventus Arena egyébként teljes mértékben magánpénzből épült, ami még Nyugat-Európában is kuriózumnak számít, hiszen az állam többnyire legalább a terület biztosításával, vagy a hozzá kapcsolódó infrastruktúra kiépítésével segíti a beruházót. A stadion az építési költségek és a kapacitás hasonlósága miatt párhuzamba állítható az új Puskás-stadionnal, Kozma Miklós azonban hozzáteszi: „a nemzeti stadionok esetén nem beszélhetünk kétheti rendszerességgel mérkőzésekről, így a kérdést a fentiektől részben eltérően kell vizsgálni. Nagyon ritka, hogy egy ilyen aréna nyereséget termeljen, még az Angliában nemrég elkészült új Wembleynél sem látszik az az időpont, amikorra visszahozhatja a beruházás hatalmas összegét. Az üzleti szempontok tehát kevésbé szigorúan jelennek meg, a kérdés pedig többnyire inkább csak az: pontosan mennyi az a pénz, amelybe az államnak kerül.”

Kozma Miklós szerint az új Puskással kapcsolatban nyilvánosságra hozott elképzelések illeszkednek a nemzetközi trendekbe. „A 40 ezres, igény esetén 55 ezresre bővíthető stadion terve mértéktartó, ami a jelenlegi társadalmi és gazdasági korlátokat figyelembe véve indokolt is. Persze miközben az üzleti megalapozottságot itt sem szabad figyelmen kívül hagyni, én ebben az esetben az ezeken túlmutató tényezőket látom hangsúlyosnak. Az ilyen fejlesztéseknek sok járulékos haszna van, hiszen hathat az emberek közérzetére, büszkeségére, véleményére.”

A közgazdaságtan valahol itt ér véget. A politika pedig éppen itt kezdődik.