Demokrácia kérdésében Amerika egymást hatalomban váltogató két nagy pártja számára egyaránt nincs pardon (a republikánus Bush még túlzásba is vitte terjesztési erőfeszítését), ha az őszi elnökválasztás nyomán netán gazdát cserélne a washingtoni Fehér Ház, az elvek és gyakorlat számonkérése közép-európai partnerüktől mit sem változna. (A republikánusok elnökjelöltségi vetélkedője már a nyitányon eldőlni látszik, mert a keddi előválasztáson is győztes Romney kihívói kitartanak, s ekként szétcincálják a párthívek körében különben számottevő anti-Romney voksokat, miközben folyamatosan politikai sebeket ejtenek rajta, bőven szolgáltatva kampánymuníciót a demokrata Obamának).

Az önmagasztalásban amúgy verhetetlen Orbán-kormány egyetlen igazi, kétségtelen sikere, hogy mára egységfrontba tömörítette amerikai és európai kritikusait (a jobboldali média szerint ádáz támadóit), akik összehangoltan vágtak bele a segélyre szoruló Budapest megleckéztetésébe. Amikor – a New York Times hírcímével – az IMF-vezér „ultimátumot” adott, vagyis tárgyalási előfeltételeket szabott Orbán küldöttének, azt a brüsszeli bizottság rögvest megkontrázta a maga követelményeivel. S a Financial Times szerint Budapest nem remélheti a valutaalap igenjét, amíg Brüsszel nemet mond Orbán intézményi változtatásaira. Érzékelhető, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján megelégelték a – hazai retorikáját a diplomáciai csábszövegével folyvást összezagyváló – orbáni taktikázást. Ami idehaza túlságosan is bevált, a folytonos jogi trükközés és annak álszent kommunikációja, az láthatóan immár hatástalan a nemzetközi porondon, ahol ráadásul a kompromisszumra alkatilag hajlamos nyugati kormányzatokra is sikerült a saját, az orbanisztáni rendszer kibontakozásától megriadt közvéleményük vigyázó tekintetét ráterelni. Martonyi mentőoffenzívája már elkésett, telenyilatkozhatja a világsajtót kormánya demokratikus elkötelezettségéről, ha a budapesti tettek erre sorra rácáfoltak. Ahogy Lagarde asszonyt sem hatották meg Fellegi ígérgetései, hiszen pár washingtoni háztömbbel arrébb Clinton „nagyságos asszony” mesélhetne neki, mennyit is érnek a közvetlenül Orbántól hallott garanciák.

Hitelre egy teljesen hiteltelenné vált kormányzat szorul, amely közben még most is azzal áltatja fogyatkozó politikai hátországát (és fokozza ekként a nyugati gyanakvást), hogy nincs is igazán szüksége az életmentésre. Ahogy a focipályán mondják, a csatár belefulladt a saját cseleibe. Miközben a sárga lapot a washingtoni-brüsszeli bírópáros már felmutatta neki. Immár a piros lap fenyeget, amit az edzők a lecseréléssel szoktak megelőzni. A makacskodással nem kellene, hogy stílszerű legyek, az államfőt plagizálni.