Hargitai Miklós publicisztikája a Vasárnapi Hírek A7 oldalán, Heti abszurd rovatunkban.

 
VH, 2017. október 14.


A mezőny kétségkívül erős, hiszen például a törvényesen befogadott menekültek nyaraltatását törvénytelen eszközökkel elutasító Őcsényben Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint nem az államilag felkorbácsolt idegenellenes indulat, hanem a 444.hu miatt szurkáltak ki gumikat ismeretlenek, a futball és Orbán Viktor mellett dicséretes elkötelezettséget tanúsító Garancsi István cége 9,4 milliárdért építhet stadiont az első osztályú csapattal régóta nem rendelkező Szegednek, és egyetlen hét alatt egymilliárd forinttal drágult az osztrák Strabag által épített – „ne a multik talicskázzák ki a profitot”? – Videoton-aréna.

Lenne tehát miből válogatni, de fölösleges: a hét legabszurdabb fordulata Aradszki András KDNP-s államtitkár megnyilatkozása volt, aki a Sion bölcseinek jegyzőkönyve státuszára törő ún. Soros-terv ellen a rózsafüzérrel szeretne harcolni, Soros Györgyöt pedig a sátánnal azonosította. Hogy el ne tévedjünk a nevek és fogalmak útvesztőjében, érdemes egy kis időt áldozni a kérdéskörhöz tartozó lexikális tudásanyag felfrissítésére. A sátánnal gyorsan végzünk: bukott angyal, aki szembefordult Istennel. Ennél valamivel nehezebb válaszolni arra a kérdésre, hogy kicsoda Aradszki András – nos, az államtitkár úr „politikusi” életpályájának jelentős részét a MOL olajvállalat jogászaként/lobbistájaként töltötte, olykor a legképtelenebb jogszabályjavaslatokat betolva a mögötte álló nagyvállalat nevében. Aradszkinál érdemes még egy szellemi lényt behozni a diskurzusba: a Mammont, aki az újszövetségi szentírásban a pénz, a vagyon megtestesítője, és olyasfajta démoni hatalom, aki eltántorít Istentől. „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” Aradszki úr a fent vázolt pályakép alapján inkább a Mammon mellett látszik elköteleződni.

Soros György egyfelől spekulációkkal vagyont szerzett pénzember, másfelől a kormány képzelt ellensége; olyasvalaki, mint azok a szellemféleségek, akik gyerekkorunkban az ágy alatt laktak, és féltünk tőlük a sötétben. Láthatóan nem veti meg a Mammont – mint ahogy Aradszki sem –, ugyanakkor mégsem valószínű, hogy ő maga lenne a sátán, hiszen éppen a mi tévedhetetlen kormányunk szokta róla mondani, hogy Soros is csak a háttérhatalmak előretolt bástyája, őt is mozgatja valaki – a sátán viszont nem ismer el maga fölött semmilyen hatalmat.

Ami a rózsafüzért illeti, az a szó szoros és átvitt értelmében is egy imalánc – sok Üdvözlégy, megszakítva egy-egy Miatyánkkal, meg Jézus neve után mindig egy-egy titokkal. Bizonyos titkokra utalt megrázó szónoklatában Aradszki „Mammon” András is, aki arról prédikált, hogy a sátán immár a nagy, végső csapásra készül, megpróbálva eltörölni a föld színéről a szentségi házasságot és a családot, szabad utat nyitva az abortusznak, a homoszexualitásnak meg az egyetemi genderszakoknak. A kormánypárti honatya utalt rá, hogy amikor száz éve, 1917-ben Fatimában a Szűzanya megjelent három gyereknek, három titkot bízott rájuk, amelyek közül Aradszki elmondása szerint családok megtámadása lett volna a harmadik.

A feljegyzések alapján az első fatimai titok egy látomás volt a pokolról, ahol örök tűzben égnek a kárhozott lelkek (feltehetően a Mammon is). A második a két múlt századi világháborúra vonatkozott, a harmadikról pedig az alábbi tájékoztatást adta a pápai hivatal – amely Aradszki Andrásnál valamivel kompetensebb fórumnak számít hitbeli ügyekben –: „Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk valamit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek. Láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya.

Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna. A Szentatya, fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.”

A történet annak ellenére sem ad okot különösebb vidámságra, hogy semmi köze ahhoz, ami a parlamentben elhangzott. Ugyanakkor fölveti azt a kérdést, hogy mégis kik és honnan szalajtották azokat a figurákat, akik a magyar országgyűlésben a kereszténység nevében szónokolnak? Aki ugyanis akár csak minimálisan is ismeri a Bibliát, az tudja, hogy az égiek nem sok jóval kecsegtetik azokat, akik a tanításukat elferdítik.

A legkevesebb, amit ezek után – Jézussal szólva – elmondhatunk: „távozz tőlem, sátán, mert írva van, hogy uradat, Istenedet imádd, és egyedül neki szolgálj” – akinek van füle a hallásra, biztosan érti, hogy kire/mire gondoltunk.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!