A tudomány például a kuriózumok kiapadhatatlan tárháza. A héten repítették világgá a hírügynökségek a szomorú hírt, hogy titokzatos bőrbetegség támadta meg a világ békáit. A szó szoros értelmében lesül a bőr a varangyokról. Nem is tudom miért, erről spontán módon az Azori-szigeteken konferenciázó fideszes önkormányzati vezetők jutottak eszembe. Csak azzal tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy a békákkal ellentétben az ő arcukról láthatóan nem sült le a bőr, hogy amíg ők a napfényes szigeteken időztek a megye pénzén, romastratégia ürügyén, addig itthon pénzszűke miatt fűtetlen osztálytermekben gyerekek dideregtek és éheztek. Romák, nem romák egyaránt. Jó lenne tudni, mivel kenegeti magát az azori tizenkettő, hátha az a békáknak is jót tenne.

Japán tudósok publikálták a héten azt a szenzációs felfedezésüket, hogy a varjak akár egy évig is képesek visszaemlékezni dolgokra. – Kár. Ezekből se lennének jó szavazópolgárok – jutott eszembe –, ellentétben például az ideális politikai közeget jelentő aranyhalakkal, amelyek emlékezete állítólag tíz másodpercig se tart.

Talán mégse annyira jók politikafelejtésre a tudományos hírek. Úgyis nagy lemaradásban vagyok a művészeti élet újdonságainak megismerésében, ezért inkább erre a témakörre váltottam. Kalapács alatt egy Orbán-portré – olvasható az Fn24 portál hírei között. 58 ezer forintért árulják a művet a neten. Megtudhatjuk, hogy a kormányfőt ábrázoló 60×80 centis festmény kollázstechnikával készült, vastagon felhordott festékkel, fényes lakkal. A portál kérdésére egy belvárosi galéria tulajdonosa annyit közölt: a festmény körülbelül 70 ezer forintot ér.

A hírhez fűzött kommentárokból kiderül, hogy elsősorban a kalapács és az arckép összefüggése mozgatta meg a blogolók fantáziáját. A fene se gondolta volna, hogy ennyi indulat gyűlt fel műértő körökben. Én viszont a magam laikus módján azon tűnődtem el, miért vették meg végül csak 50 ezerért a festményt, ha a szakember szerint 70 ezret ér? Van ennek valami politikai üzenete?

Mielőtt bárki azon kezdene izmozni, hogy lám-lám, milyen látványosan felsültem óévi fogadalmam teljesítésével, közlöm, kudarcról szó sincs. Nem adtam fel, sőt eltökéltebb vagyok, mint valaha, csak a megvalósítást elhalasztottam 2016-ra abban a reményben, hogy akkor majd jobb idők jönnek.

Annyi azért idénre is maradt a fogadalmakból, hogy próbálom a politika kellemes oldalait nézni. Itt van például a Matolcsy-féle Nemzeti Növekedési Tervezet, amire ha gazdaságpolitikai dokumentumként tekintek, akkor megüt a guta, ha viszont a miniszter művészi tevékenységének részeként fogom fel, akkor szórakoztató. (Ahogy Lucifer tanácsolja bölcsen: „Nézd legott / Komédiának s múlattatni fog.”) Még nem sikerült teljes mélységében dekódolni az NNT szimbólumrendszerét, de annyit már értek belőle, hogy Magyarország olyan interkontinentális fordítókorong a Selyemúton, amely nélkülözhetetlen eszköze a borostyánnal megrakott gyorsnaszádok széles nyomtávra történő átállításának.

És van egy másik jó politikai hír is. Igaz, az ellenzék már a gondolattól is epét hány, pedig az Orbán-éra eddigi legjobb ötlete, hogy különadókból teremtsék elő a kormány hibás intézkedései miatt kiszabott büntetések összegét. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a kormányzás baklövéseinek árát az emberek fizetik meg, méghozzá különféle pluszadók és -járulékok formájában. Csakhogy ez jelenleg nem tükröződik az adók elnevezésében. A chipsadóról, a pornóadóról, a megemelt forgalmi adóról csak a legtájékozottabbak tudják, hogy a kormány melyik ámokfutása miatt fizetjük éppen. Viszont ha az új adókat bankadóadónak, végtörlesztésadónak, multiadóadónak hívnák, akkor a polgár pontosan tudná, hogy mi volt az a hülyeség, ami miatt őt sarcolják éppen. Jó kormányszokás szerint meg lehetne örökíteni az adók elnevezésében az ötletadókat is. Orbán-adó, Matolcsy-adó, Lázár-adó néven sokáig őrizné őket a nemzeti emlékezet.

Így kell nézni a dolgok jó oldalát az év utolsó napjaiban itt a Selyemúton, ahol a héten azt is láthattuk, hogy ha úgy adódik, gond nélkül megoldható a vezetés selyemzsinórral történő ellátása is.