Lezárult a hazardőr kamatvágások kétéves korszaka. Az elmúlt héten megtorpant az eddig vakmerően menetelő Monetáris Tanács. Immár az a kérdés, meddig bírjuk cérnával a gyenge forintot.
Hazardőr módon indított, 4,9 százalékos kamatcsökkentési periódusnak vetett véget a héten a Magyar Nemzeti Bank. A kaszinózás már a startvonalon tetten érhető volt, ugyanis 2012 augusztusában a kormánytöbbség által a Monetáris Tanácsba ültetett Fidesz-delegáltak az inflációs prognózissal mit sem törődve leszavazták a jegybank akkori vezetését. Az első húzásnál szerencséjük volt, utána pedig nem néztek se jobbra, se balra, csak pakolták az újabb téteket a monetáris lazítás politikájára. Nem riadva sem az amerikai gazdaságélénkítés és pénzszórás lelassításától, sem a feltörekvő piaci omlástól, sem a krími válságtól. Az úgynevezett irányadó ráta mostanra történelmi mélypontra, 2,1 százalékra süllyedt. Kétévi szakadatlan kamatvágás után azonban váratlanul megtorpant Matolcsy György jegybankelnök és csapata.
Hogy mi a kétéves kamatcsökkentési periódus mérlege? Nos, a várt gazdaságélénkítés egyelőre erőtlen. Bár az első negyedévben jól muzsikált a magyar gazdaság, s erre még a második negyedév mezőgazdasági adatai is rátehetnek egy lapáttal, de az éves prognózisaink elmaradnak a régiós társországoktól. Egyelőre a kiszáradt hitelpiacok feltöltése is várat magára. Hiába alacsony a kamat, csak nem akar megerősödni a forinthitelezés.
A nálunk jóval kisebb Szlovákiában háromszoros a lakossági hitelezés piaca. A magyar fizetőeszköz ellenben tartósan a 300 forintnál drágább euró szomorú sávjában ragadt. Ami kétségkívül támogatja az exportra termelő vállalkozásokat, de megnyomorítja a devizahiteleseket és a bérből, fizetésből, nyugdíjból élőket.
A jegybankelnök ugyan optimista, s úgy véli, hogy hosszabb távon tartható az alacsony kamat. De észre kell venni, hogy gyűlnek a viharfelhők a perifériás országok felett. A befektetők kezdenek kiszeretni a bóvli kötvényekből, márpedig a magyar állampapírok is ebben a befektetésre nem ajánlott, alsóbb osztályban „fociznak”. Márpedig, ha úgy romlik a jövőben a piaci hangulat, hogy közben nem gyorsul a magyar gazdaság növekedése, akkor a növekvő kockázati felárak előbb-utóbb kikényszerítik a kamatemelést. Egy ilyen helyzetet az egyre jobban feszülő forintárfolyamon érzékelne elsőként az átlagember, s csak az lenne kérdés, hogy hány forintos eurónál szakad el a cérna. A forintot ugyan stabilizálni lehetne a kamatemeléssel, de a devizahitelek kilátásba helyezett forintosítását követően, minden kamatemelés lecsapódna a törlesztőrészletekben, megemelve a ma még kedvezőnek tűnő havi előírást.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!