Néhány hónapja ráakadtam a neten egy hirdetésre, amelyben, kihasználva a fellendülő ingatlanpiacot és az emelkedő árakat, a város legkisebb lakását próbálták értékesíteni.
A belvárosi, tizenhat négyzetméteres kis odúban még egy zuhanyzós vécé és egy teakonyha is helyet kapott. Nem tudom, végül mennyiért adtak túl rajta, de a rekord hamar megdőlt, mert nem sokkal ezután egy tizenkét négyzetméteres, galériázott otthon is szerepelt a kínálatban. Ennél kisebbet azóta nem láttam, egészen a múlt hétig.
A múlt hétfőn felfedezett barátságos kis otthon szintén frekventált helyen, az Andrássy úton fekszik. Alapterülete úgy egy négyzetméter lehet. A közlekedés kiváló, óvoda, iskola és bolt a közelben. A fényviszonyok szintén kitűnőnek mondhatók, egész nap világos van benne, és bár a komfortfokozattal akadnak gondok, utolsó lakásnak ideális. Nem, nem olvasták félre, utolsó lakást írtam. A hirdetésekben gyakran szerepel az a fordulat, hogy az eladásra kínált ingatlan első lakásnak ideális, és általában lichthof méretű lyukakat igyekeznek vonzóvá tenni ezzel a szlogennel.
Ennek mintájára javaslom bevezetésre az utolsó lakás fogalmát is, hiszen egyre többször találkozhatunk olyan idősödő emberekkel, akik mindenüket elveszítvén, a lakhatás eme puritán, redukált formáját választják, bölcsen felkészülve a végső, koporsós költözködésre, ahová aztán tényleg nem érdemes mindenféle ingóságot magunkkal cipelniük.
A szóban forgó kislakás tehát az Andrássy úton található, és egy telefonfülkében alakította ki leleményes, szakállas tulajdonosa. Az aszfaltra vastag kartondobozokat helyezett, amelyek szélét felhajtva elfedte a huzatos, nyitott részt. A lakás bútorzatát egy darab spárgával összekötözött ülőke alkotja, amely egyben az alvást is szolgálja: az ülő ember egy paplannak döntve a homlokát támasztékot találhat a fülke polcán. A személyes tárgyakat fent, a telefon tetején lehet elhelyezni. Ügyes megoldás a láb mellé tehető csíkos szatyor is, amely harmonikusan illeszkedik a környezetbe és nem teszi zsúfolttá az amúgy sem tágas teret. Felhívnám a lakberendezők figyelmét az ötletességre, az újrahasznosított tárgyakra, valamint a természetes anyagok (papír, vászon) visszafogott, jól átgondolt használatára.
Csütörtökön ismét vissza kellett mennem arra a környékre, és ámulva láttam, hogy a barátságos kis otthont a hideg idő beálltával lakója ötletesen téliesítette. Használt dunyhákkal tömte ki a fülkét mind a négy oldalról, ami ismét ötleteket adhat nekünk, járókelőknek a tudatos lakberendezéshez, hiszen ezek a dunyhák nemcsak szigetelnek, hanem az illetéktelen tekintetektől is óvják a kis otthon pihenni vágyó lakóját.
Igaz, víz nincs a közelben, és vécére is csak a közeli Hunyadi térre lehet járni, de az ingatlan pazar elhelyezkedése mindenképpen ellensúlyozza az esetleges apróbb kellemetlenségeket.
Arra az esetre, ha a lakó netalán kihalna, amire sajnos a nagy téli fagyok beálltával van esély, javasolnám az önkormányzatnak, hogy nyilvánítsa múzeummá a parányi kis üvegkalitkát. Mint mondtam, óvoda és iskola is van a közelben. A felnövekvő nemzedékek már nem fogják ismerni a távközlésnek azt a korszakát, amikor az emberek fülkékbe húzódtak vissza, és ott bezárkózva, diszkréten eregették ki magukból a történeteiket, mint valami utcai vizeldében, nem pedig a buszokon és villamosokon üvöltözve, sírva, nevetve és gesztikulálva.
A fülke egyéb tanulságokkal is szolgálhat a nyiladozó értelmű gyerekeknek. Nem csak azt tudják meg, hogy lám, az emberek egykor ilyen szemérmesen telefonálgattak egymásnak, de szép példát kaphatnak majd arra is, hogy élni bárhol, bárhogyan lehet, csak akarni kell. Csak egy kis jó szándék, hazaszeretet, ízlés és találékonyság kell ahhoz, hogy otthonunk legyen a város, hogy megváljunk felesleges kacatjainktól és egyszerű, szép életet éljünk. Lehet, hogy sokan ezt a nagyszülőktől, szülőktől is elleshetik, ám aki nem így nő fel, azt bizony érdemes korán visszafogottságra okítani. Hadd legyenek hasznosítható ötletei, ha később egyszer neki is be kell rendeznie a saját otthonát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!