Felébredsz. Kint süt a nap. Az ólmos felhők elúsztak. Nem ül a melleden az Orbán-rendszer.

 
A grafika Tettamanti Béla munkája.

– Lehetetlen! – mondod.
– Valószínűtlen, de lehetséges – mondom.
– Örökéletű!
– A Rendszer vagy Ő? – kérdem.
– A Rendszer Ő, Ő a Rendszer – válaszolod.
– Csak ideiglenesen állomásozik hazánkban!
– Igen, mint I. Ferenc és I. Ferenc József, Horthy Miklós, majd Kádár János. Minden ideiglenes örök.
– Butaság és aljasság?
– Szahar.

Orbán halandó, a Rendszer örök. 2012. január 1-jére a Rendszer állt. Az 1989–2010 közötti rendszerváltás rendszere megsemmisíttetett. Az Orbán-rendszer harapófogójának mindkét szára tökéletesen kidolgozott. Az egyik: minden intézmény, hatáskör és jogkör az új rendszer urainak kezében van. A régi intézmények az új Rend képére formálódtak, és létrejöttek a Rendszer új intézményei. A másik: akit, vagy amit a Rend ellenségének nyilvánít, annak életlehetőségeit megsemmisíti. Ha intézményed vagy személyed fölkerült a Rendszer feketelistájára, akkor minden anyagi, szakmai, erkölcsi autonómiádtól és életlehetőségedtől megfosztanak. Elveszíted állásodat és foglalkoztatási tilalom alá kerülsz, nincs megrendelés, nem nyerhetsz versenytárgyaláson, nem köthetnek veled üzletet, nem tarthatnak veled kapcsolatot, fenyegetetté válik a családod, a barátaid. Az egyik kiszorít a jogaidból, a másik az életlehetőségeidtől. Ha ezt kibírod 2014-ig – fölélve intézményed, családod, magad minden anyagi, szellemi és lelki tartalékát, gyereked külföldre menekíted –, akkor se lesz erőd egy minden anyagi, szervezeti eszközzel rendelkező, túlerejét könyörtelenül kihasználó gépezettel szemben. Orbán talán eltűnik, de Rendszere fölépül a csontjaidon.

rendszer, csupa kisbetűvel. A metternichi, a K. und K., a Horthy- és a kádári rendszerek, „élni és élni hagyni”, slampos, kacsingatós és megállapodásos, kisbetűs rendszerek voltak. Mi uralkodunk fenn, ti békén éltek lent. Csakhogy az orbáni Rendszer alapja: „mi uralkodunk és szerzünk fent, ti kussoltok lent”. Nincs megállapodás, nincs alku. Az erősebbé a hatalom, pénz, minden, vagyis a Rendszer. De már elkezdte belepni a rozsda. Ahogy minden magyar rendszert, ezt is azonnal mindenki igyekszik megkerülni. Nem a nyílt ellenállás, hanem a tömeges megkerülés fenyegeti. Pénzmenekítés, teljesítmény-visszatartás, rabló-pandúr játék. Az ésszerűtlen működés ezer kibúvót, kiskaput hagy a rendszeren. A kölcsönös becsapáshoz igazán értünk. Élvezettel vetjük bele magunkat a vadász és vad viadalába. Éppen az ellenzéki Orbántól tanultuk meg, hogyan kell rendszereket megkerülni, szabotálni, joggal visszaélni, szabályokat szegni. Más dolog egy országot elfoglalni, mint megtartani. Egy rendszert megsemmisíteni, mint egy Rendszert működővé és önjáróvá tenni. A szakmák – pedagógus, jogász, orvos, közgazdász, közigazgató, rendőr stb. – durva, rendszerszerű megsértése megkérdőjelezi a Rendszer lojális működtetését. Miért tanítsak, bíráskodjak, orvosoljak, gazdálkodjak, igazgassak, kérjek számon szabályokat a ti Rendetek szerint, amikor a ti Rendetek megaláz. A feltétel nélküli megadás, amikor csak az éhhalál és az éhhalál között lehet választani, szívós és láthatatlan ellenállásokat vált ki.

A Rendszer múlékony, Orbán örök. A személyes zsarnokságok előnye, hogy beépülnek nemcsak a hatalmasok, hanem az alattvalók személyiségébe is. Nem kell szervezet, intézmény, szabály. Elég tudni: „Ő mondta!”, „Ő büntetni fog érte, Ő jutalmaz majd!” A Kádár-rendszert se az intézmények, hanem a kádári kisember, a homo kadaricus tartotta fenn. Orbán rendszere is történelmi léptékű lehet, ha eléggé bevésődött a társadalom többségébe a homo orbanicus személyes szabályrendszere. Ha a válság és az erre adott orbáni válasz megerősítette az ezredforduló utáni új középosztályt orbáni értékrendjében – szerzési, zsákmányolási ösztönében, a jogot felülíró erőszakos fellépésben, az állam előnyeinek potyautas kihasználásában és közterheinek kerülésében, kíméletlen karrierizmusban, más tulajdonának semmibe vételében, a nyugati, európai demokratikus és polgári értékek lebecsülésében, a szolidaritás teljes hiányában –, ha Orbánnak nemcsak a nyelvezete, stílusa és professzionális hatalmi manipulációi hatnak, akkor Orbán örök. Ha a 2010 és 2012 közötti kormányzati cselekvés e feltörekvő csoportoknak ismerős, szeretett és meleg otthonérzést ad, ha nem Orbán, hanem a homo orbanicus szerzi a dalt, amelyet Orbán énekel, akkor nem egy hatalommal, hanem egy társadalommal állunk szemben – annál rosszabb ránk nézve. Akkor millió és millió nem demokrata, minizsarnok élősködik a magyar társadalmon, akik Orbánban csak megtalálták az eszményüket.

Ám a homo orbanicus csalódott Orbán Viktorban és rendszerében. Várta, hogy egy csapással vágja szét a válság gordiuszi csomóját. Igazítsa vissza személyes jövedelemés vagyonszerzési pályáját a Gyurcsány által elrontott irányból az emelkedő irányba. Nem képzelte, máig fogja bogozgatni vagy dühödten csapkodni a válság csomóját. Nem hogy a jövedelmeket átcsoportosítja a felső 20 százalék javára, hogy a vagyonokat elkezdi összpontosítani néhány kliense kezében. Az erőszakos népi kapitalizmus helyett kapott könyörtelen állami patrónuskliens rendszert. Nincs világos karrierút, a kivételezettek és érinthetetlenek szűk körén kívül minden gazdagodás veszélyes. Állás, jövedelem, vagyon, gyermekei jövőjének biztonsága nem javult, hanem romlott. Az Európa és a világ elleni harc nem hozott egy forintot se a homo orbanicus konyhájára, és nem növelte a magyar középosztály presztízsét. Vár állott, most kőhalom… Városa főutcáján végigmenve Eladó, Kiadó táblák sora. Kilátás? Tovább előre a sehovába.

Fölébredsz. Valahonnan hallod az éles, ismerős hangot: „Jó reggelt, Magyarország!” Már tudod, hogy az alternatív és ellenzéki erők megegyeztek nemcsak az Orbánrendszer elleni koalícióban, a válságkezelés módozataiban, de a lehetséges demokratikus kormányzásban is. Már sejted, hogy a választó mérlegre tette, mennyit javult élete színvonala és minősége ’10 és ’14 között, milyenek a kilátásai. Elgondolkodott, hogy fenntartson-e egy olyan rendszert, amely folyamatosan a felső és felső-középosztályt jutalmazza, a többieket bünteti. Levonta a tanulságot: a korrupciós versenyben sikerült a Fidesznek vetélytársait lehajráznia. Hiába a Rendszer minden csapdája, hiába a személyes megfélemlítés férj a feleséghez, lány anyához, barát a baráthoz fordul és kimondja: ebből elég volt. Soha többet ilyen négy évet. Másik Magyarországot akarunk.

Címkék: kommentár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!