Amerika-ellenes torzképeket festegetnek a jobboldalon

A közelmúltban ismét felmerült Gripen-ügynek csak az egyik kérdése, hogy részesült-e valaki a 2001-es döntéshozók közül törvénytelen ellenszolgáltatásban. Ha igen, ha nem, releváns az egyéb motívumok kérdése is. Ezek egyike – mondják a  nagyobbik ellenzéki párt ügyeiben jólértesültek – az lehetett, hogy az Orbán-kormány, döntését meghozva,  minimálisra kívánta redukálni a magyar fegyveres erő határon túli bevetésének lehetőségét. És a NATO csúcsain természetesen megértették, hogy ez lehetett a döntés egyik tényezője.

A tegnapelőtti döntések árnya hosszú, a komputereknek jó a memóriájuk. Amikor Orbán 2002-ben díszdoktori oklevele átvételére repült különgépen az Egyesült Államokba (32 millió forintért…), lelki szemei előtt nem a bostoni Tufts University képe lebegett, hanem egy lehetséges látogatásé a Fehér Házban. Ám oda nem jutott el, az elnöknek nem volt rá ideje. Bizonyos, hogy szerepe volt ebben az amerikai nagykövet asszony nevéhez fűződő történetnek, akit Orbán nem védett meg a bárdolatlan szélsőséges támadástól. De saját táborából is figyelmeztették: a Gripen-döntésre is emlékeztek Washingtonban.
Úgy tűnik, ezt odaát azóta sem felejtették el. Legutóbbi amerikai látogatása is alacsonyabb színtű volt a vártnál. Udvarias meghallgatásra talált, többre nem. Ahogy egy hozzá közel álló személy mondta, úgy tűnhetett, partnereit a vendég hívó szavainál jobban izgatta a Fidesz „nyitottsága” a jobbszél felé és a Magyar Gárda rasszizmusa. Az amerikai vizit nem adott sok okot a volt kormányfőnek elégedettségre.
Talán nem egészen független ettől a napjainkra az ellenzéki oldalon, annak sajtójában kialakult „Amerika-kép”. Ugyanaz az újság, amely most a Szabadság téri Guantanámo-képpel lepte meg olvasóit, néhány nappal korábban két lapoldalas cikkben elemezte Magyarország történelmi útját, amely – úgymond – a rendszerváltás jellegéből eredeztethető: „Vazalluslelkű apparátusunkban a behatoló kés vajat talált.” „Ha befektetői, vagy geostratégiai érdekei úgy kívánják, a demokrácia hazája, az Amerikai Egyesült Államok vezetése nem finnyáskodik… Bush elnök is örömmel fogadta, hogy a pártállami titkosszolgálati tiszt, Medgyessy Péter szervezésével belerángatták ama nyolc friss uniós tagállamot az Irak elleni háborúba.” A szerző vallomást tesz: „Csak az utóbbi időben értettem meg, miért veszthette el Orbán Viktor a sikeres négyévi kormányzás után a választást 2002-ben, és miért nem nyerhetett 2006-ban. A volt miniszterelnök valamikor 2000 táján azt találta mondani egy felajánlott világbanki hitelre, hogy nincs rá szükségünk, és nem kellett neki az amerikaiak F–16-os bombázója sem. Megvette inkább a svédek gépét fegyverzet nélkül, és azt is úgy, hogy a vételárért cserébe magyar árut vihetünk be a svéd piacra. Botrány…”
Nem nagyon sokban különbözik ettől egy közgazdász elemzése, aki korábban a Hazafias Népfront egyik vezetőjeként működött, ezután lakiteleki alapító is volt, majd államtitkár lett az Orbán-kormányban és tanácsait állítólag meghallgatják a Fidesz programjainak összeállításakor is. (A 2006-os választási programról írta a Hírszerző portál: „Az egykor piacpárti Fidesz szemmel láthatóan végleg magáévá tette Bogár László, az Orbán-kormány politikai államtitkárának »rejtett globális világháborúról« szóló elméletét. Eszerint a globális hatalom – gazdasági struktúrák és lokalitások küzdelme zajlik…”) Bogártól, a Hálózatok világuralma szerzőjétől a Demokrata újságírója e hét végén megjelent interjújában megkérdezte: „Azok közé tartozik, akik a magyarországi rendszerváltozást a szovjet birodalomból az Amerika által irányítottba való átmenetnek tartják. Párhuzamba állítható a kettő?...” A válaszból: „1989–90-ben valóban megszabadultunk egy birodalomtól, de átléptünk egy másik kifosztási rendszerbe, valahogy úgy, ahogy a török kiűzése után a visszahódított területeket a Habsburgok vonták fennhatóságuk alá. Magyarország 500 éve birodalmi függőségben él. Amiben jelenleg vagyunk, a nyugati, angolszász globalitás birodalma valójában a szovjetnél is jobban terheli értékmezőinket…” Saját szerepéről pedig így vall: „1998-tól a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként dolgoztam és vezettem azt a stratégiai elemző központot, amelyet épp azért hoztunk létre, hogy megpróbáljuk az uralkodó hamis beszédmódtól eltérően értelmezni a globális hatalmi viszonyokat. Orbán Viktor kormányfőként fokozatosan ismerte fel azt a függési rendszert, amelyben Magyarország létezik.” Emlékezve a Gripen-döntésre, ez nem feltétlenül tűnik üres dicsekvésnek. Legfeljebb az a kérdés, hogyan egyeztetik össze Amerika torzképét a Fidesz vezető külpolitikusának minapi állításával, hogy e párt volna hazánk transzatlanti elkötelezettségének garanciája?

B. B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!