Hírhatások

A  80. életévét február 1-jén betöltő Tom Lantost, aki egyszemélyes magyar lobbiként működött a washingtoni Capitoliumban – e valószínűleg odáig el sem érő üzenettel, sajtóba szánt nyílt levéllel – dehogy siratom, vagy s búcsúztatom! Sokkal inkább azt szeretném, hogy megtudja: születésnapja alkalmából tisztelettel köszöntöm, jobb egészséget, gyógyulást kívánok, és – ha még nem tudna róla – egy Amerikában élő magyar híresség, Joe Eszterhas (Eszterhás József) forgatókönyvíró (Showgirls 1995, Nagymenők 1990,  Flashdance 1983) torokrákból történt felgyógyulásának esetét – mint számára is reális esélyt, illetve eredményt – szeretném ezúton figyelmébe ajánlani. Szeretném hinni, hogy ami Joenak-Józsefnek sikerült, az sikerülni fog Tomnak-Tamásnak is.
Az első „szomorkás” hírrel szemben, a másodikat pozitív töltetűnek, az amerikai–magyar kapcsolatok, és az amerikaiaknak a magyarokról (legfőként az anyaországról és az itt élőkről) kialakult képe, véleménye szempontjából üdvösnek, sőt reményteljesnek érzem. Január 7-én a MTV 1 Este című műsorában megjelent és – egyebek között – a magyar kormányfőnek és a külügyi kormányzatnak a világ- és az európai, illetve a szomszédsági politikában tanúsított magatartását jónak, sok vonatkozásban példásnak minősítette Richard Holbrooke, az Egyesült Államok volt (külügyi) államtitkár-helyettese,  Hillary Clinton és Barack Obama 2008-as demokrata elnökaspiránsok  külpolitikai főtanácsadója, Kati Marton magyar származású amerikai újságíró férje. Kati Marton – aki Magyarországon született, szüleivel, Marton Endre és Marton Ilona újságíróval együtt – 1957-ben hagyta el az országot. Amerikában 1980 óta sikeresen publikál, rádióműsorokat vezet, külföldről küld tudósításokat amerikai „nagy lapoknak”, egyszóval ismert és sikeres a 310 milliós népességű Egyesült Államokban.
2006-ban jelent meg eredetileg „The Great Escape: Nine Jews Who Fled Hitler and Changed the Woorld (A Nagy menekülés: kilenc zsidó, aki megmenekült Hitler elől és megváltoztatta a világot) című könyve. (Amerikai kritikák és méltatások szerint a könyv kasszasiker volt). A kötet magyar nyelven „Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot” címmel jelenik meg. Lehet, hogy mire e sorok (ha egyáltalán kapnak helyet a sajtóban) napvilágot látnak, a könyv nem csak hogy a könyvesboltokba, a könyvpiacra kerül, hanem el is fogy.
A könyv kilenc olyan magyar zsidó személyiségről szól, aki a nácizmus elöl menekült külföldre és a maga „szakterületén” világhírűvé, sőt, némelyikük történelemformálóvá lett. A „kilencek” között találunk Nobel- és Oscar díjast, valamint ily „nagy díjak” nélkülit is, de olyat, aki ne érezte, ne vallotta volna magát élete egészén át magyarnak – nem.
Káprázatos névsor következik: Teller Ede atomfizikus, Kertész Andor, alias André Kertész fotóművész, Korda Sándor, azaz Sir Alexander Korda filmrendező, Nemumann János matematikus, Kösztler Artúr, azaz Arthur Koestler író, Kertész Mihály, Amerikában Michael Curtis, Oscar-díjas filmrendező, Szilárd Leó atomfizikus, Wigner Pál Jenő, Nobel- és Albert Einstein-díjas fizikus, és Friedmann Endre, alias Robert Capa fotóművész.
Ők, és mellettük (a Kati Martin könyvében és a fentiekben említettekkel együtt számolva) az a 16 magyar vagy magyar származású Nobel- díjas, akinek neve a West End City Center melletti sétányon lévő „Tudósok falán” olvasható: Bárány Róbert, Szent-Györgyi Albert, Békéssy György, Daniel Carleton Gajdusek, Lénárd Fülöp, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Zsigmondy Richárd, Hevessy György, Polányi János, Oláh György, Herskó Ferenc, Elie Wiesel, Kertész Imre, Milton Friedman, Harsányi János az IAEA (International Atomic Energy Agency) 2005 évi dolgozói közt 15 magyar, megosztott Nobel-békedíjas. Ők  Magyarország, a Kárpát medence szülöttei, akiknek legtöbbjével mostohán bánt szülőhazájuk. Mégis (ne vitassuk, hogy akarva vagy akaratlanul) hazánknak szereztek, s szereznek még haló poraikban is elismerést, tudományos vagy művészeti dicsőséget.
Úgy vélem, Kati Martonnal, férjével Richard Holbrooke-kal, jelenünkre és közeljövőnkre vonatkozóan pártoló jó barátokra, mintegy „jószolgálati” követekre tettünk szert. Kati Marton könyvének hősei, és a Tudósok falán szereplő hajdan élt honfitársaink pedig arra emlékeztetnek, figyelmeztetnünk bennünket, hogy a tehetségeket idehaza minden eddiginél jobban meg kell/kellene becsülni, és soha többet nem szabad olyan ordas eszmék martalócai-
nak teret, s helyet adnunk, (nem akik, hanem) „amik" elűzik a szülőföldről a magyarok, és a magukat egész szívvel és tetteikkel magyarnak vallók legjobbjait.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!