A Biblia éve

Az idei esztendőt a három történelmi egyház a Biblia évének nyilvánította, hogy népszerűsítsék és tudatosítsák a Szentírás vallási és kulturális értékeit. Ezzel a hívő állampolgárok szólama – a maga természetfeletti irányultságával is – részévé válhat az eddig csupán politikai és szekuláris szempontok által meghatározott közéleti kó­rusnak. Az egyházi kezdeményezés széles társadalmi együttműködés kovásza lehet. Egyrészt esély nyílhat európaiságunk zsidó-keresztény gyökereinek tudatos vállalására, újrafelfedezésére, másrészt lehetőség adódhat arra is, hogy a Biblián alapuló értékrend áthassa, megihlesse a közéleti programokat és stílust. Mert ne feledjük, a Biblia értékrendje az ember személyi méltóságára épül, amelyben a szabadság és a felelősség fogalma elválaszthatatlanok egymástól. Ebből az értékrendből egyenesen levezethetők az emberi jogok. Sőt! Az emberi jogok legkorábbi egyetemes nyilatkozatát az ószövetségi Teremtés Könyvében olvashatjuk: „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.” Vagyis Isten minden férfit és nőt – faji, nemi, értelmi és vallási korlátozás nélkül – saját képmására teremtett. A híres amerikai jogász, Michael Horowitz erre a kijelentésre utalva jegyezte meg, hogy ez a történelem legforradalmibb mondata. Ezért is írja Pál apostol, hogy „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” A Biblia másutt is többször utal az ember jogaira, ha úgy tetszik: az emberi jogokra. Például akkor, amikor Isten kinyilatkoztatta, hogy senkit, még a legnagyobb bűnözőt sem lehet megfosztani emberi méltóságától.
Igen, új stílusra van szükség. Olyanra, amely nem elválaszt, hanem összeköt bennünket. Az új stílus, új szemlélet leginkább a tiszta közélet megteremtéséhez kell. Az elmúlt évek tanulságai a politikai elit számára is világossá tették, hogy nem lehet tovább tűrni a korrupciós összefonódásokat, a törvény előtti egyenlőtlenségeket, az egyes szakmai csoportok privilegizált helyzetét, a közteherviselés egyenlőtlenségeit. Jó volna azonban, ha a tudatos és felelős magatartást nem a büntetéstől való félelem váltaná ki, hiszen – bibliai fogalommal élve – ez csupán „rabszolgaerkölcs” lenne, hanem a szolidaritás vállalása, az egymásért való felelősség felébresztése – munkálkodás a közjó megvalósításáért.
Az egyházaknak és az államnak végre egymásra kellene találniuk, hogy érvényesülhessen a jog, a kötelességek és a felelősség kultusza. A politikai elitnek fel kell ismernie, hogy az egyházak fontos szerepet töltenek be az emberi jogok védelmében, a polgári erények erősítésében, és egyúttal komoly versenyt, kihívást is jelentenek a piac- és egyénközpontú közfelfogással szemben. A történelmi egyházakban az is közös, hogy ápolják, erősítik az emberek közötti szolidaritást, serkentik az államot a közjó megvalósítására, az emberi élet és méltóság védelmére.
Az „Új rend és szabadság” programja is e gondolatok jegyében született. Kormánybiztosként ezért találkoztam december 4-én a történelmi egyházak vezetőivel – a magyarországi katolikus, református, evangélikus egyház, valamint a Mazsihisz képviselőivel –, és kértem támogatásukat.
A Biblia éve azt üzeni számunkra, hogy ne legyünk paszszívak, hanem bármilyen helyzetben és pozícióban érezzük a felelősséget az országért és népért, mint öntudatos, áldozatra kész állampolgárok. Ne azt keressük, hogy mit kapunk a nemzettől, hanem azt, mit adhatunk neki.

Kondorosi Ferenc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!