Színészek híján elmarad a Los Angelesben ma este (magyar idő szerint hétfő hajnalban) rendezett 65. Arany Glóbusz-díjátadó gála, ehelyett sajtótájékoztatón fogják kihirdetni a győztesek nevét. Bár a rendező Hollywoodi Külföldi Filmes Újságírók szervezete, a HFPA, az utolsó pillanatig mindent megpróbált, hogy becsábítsa a sztrájkoló forgatókönyv- és szövegírókkal szolidaritást vállaló filmcsillagokat a díjkiosztóra, vagy legalább egy nagy közös partira, a színészek – akárcsak az írók – hajthatatlanok, olyannyira, hogy sokan már a februári Oscar-gálát is veszélyben érzik, ha addig sem sikerül megegyezni a legnagyobb stúdióktól és tévétársaságoktól tekintélyesebb jutalékot követelő írókkal.
Csaknem 80 millió dolláros veszteséget okozott a gála lemondása a Variety magazin szerint, hiszen ahogy George Clooney is figyelmeztetett a kritikusok díjának hétfői átadóján (melyet a színészek nem bojkottáltak): Hollywood egyiparú város, a szállodáktól az éttermekig mindenki a filmből él, így viseli a sztrájk következményeit is. Nyugodtan folytathatnánk a kárvallottak felsorolását a divattervezőkkel és ékszerészekkel, akik a sztárok lenyűgöző megjelenéséről gondoskodtak volna a jeles alkalomra. Szomorkodhatnak a divatlapok szerkesztői és olvasói is, akik számítottak a szobrocskára jelölt Julia Roberts, Cate Blanchett, Jodie Foster és Angelina Jolie lélegzetelállító nagyestélyis képei-
re, a férfiasan elegáns George Clooney és a bohókásan extravagáns Johnny Depp szmokingos portréira. Steven Spielberg nem veheti át a szórakoztatóiparban elért kimagasló érdemeiért a Cecile B. DeMille-díjat (csak jövőre, amikor remélhetőleg megtartják a rendes ceremóniát), és nem csilloghat a gála háziasszonyának szerepében az ifjú tehetség, Rumer Willis, Bruce Willis és Demi Moore lánya sem.
A hollywoodi külföldi újságírók az idén 65. alkalommal díjazzák bolygó formájú szobrocskával a legjobb filmes és tévés produkciókat és alkotóikat, az Oscarral ellentétben külön a drámai, illetve a musical és vígjáték kategóriában. Tudni kell, hogy bár filmes újságírók – köztük egyetlen magyar, Návai Anikó – döntenek a jelölésekről és a győztesekről, ez sokkal inkább tetszésnyilvánítás, mint szakmai ítélet, legalábbis a „konkurens” díjkiosztók szerint. A kritikusok a hét elején már megválasztották kedvenceiket, a több száz tagú Filmakadémia pedig február végére tartogatja az Oscarokat. A HFPA-t azonban nem csak választásaik miatt lehet kritizálni. A 80-as évek elején a díjkiosztóra korrupció árnyéka vetült, átmenetileg elestek a tévés közvetítéstől is. Azt is rendszerint a szervezet szemére vetik, hogy a nyolcvanhat Hollywoodban dolgozó külföldi zsurnaliszta között több a 80-90 éves, rég visszavonult aggastyán, mint az aktív újságíró.
A sztárok és a közönség mégis nagyra tartja az Arany Glóbuszt, ahol a döntő összecsapás előtt a filmszakma legjava mérlegel és felvonul, az alkalomhoz ragyogással és pompával. Julia Roberts lehet talán a legszomorúbb, hogy ez az idén elmarad. A háromgyermekes édesanya többévesre nyúlt szülési szabadsága után izgatottan várta, hogy újra a legnagyobbak közt ragyoghasson Hollywood egén, egyelő-
re a legjobb női mellékszereplőnek járó ponton. A kritikusok és a közönségszavazások is a Charlie Wilson háborúja hősnőjét várják győztesnek, bár Cate Blanchett is lenyűgöző metamorfózison esett át Bob Dylan egyik alteregójaként az Ott sem vagyokban. Blanchettet a legjobb női alakítás díjára is jelölték az Elizabeth: Az aranykorban az uralkodónő megformálásáért. Bár 1999-ben már kapott egy Arany Glóbuszt Erzsébet királynőként, az idén számos nehézsúlyú vetélytársat kell felülmúlnia a győzelemhez: Julie Christie, Jodie Foster, Angelina Jolie és Keira Knightley az ellenfelei.
A Dr. Zsivágóból is ismert, szépségéből mit sem veszített Julie Christie a szívszorító, ám nagyon hétköznapi történetben egy Alzheimer-kóros asszonyt alakít, aki egy negyvenéves szerelmet felejt el pár hét alatt, mély fájdalmat okozva férjének. Az Egyre távolabb a tehetséges kanadai színésznő, Sarah Polley (Az élet nélkülem, Váratlan utazás) első nagyjátékfilm-rendezése, és kiváló kritikákat kapott őszinteségéért, hitelességéért. Jodie Foster újra a bosszú angyalaként tért vissza: A másik én hősnője, Erica szeme láttára verik agyon vőlegényét. A lány ezután véreskezű igazságosztóként rója éjszakánként az utcákat, de ha nem tudja megfékezni önmagát, valakinek meg kell tennie helyette. Angelina Jolie a Hatalmas szív című drámában Mariane Pearlt, a Wall Street Journal elrabolt és meggyilkolt tudósítójának állapotos feleségét játszsza meggyőző erővel. Keira Knightleyt az Ian McEwan bestselleréből készült Vágy és vezeklés Ceciliájaként jelölték, akárcsak filmbéli partnerét, James McAvoyt a legjobb drámai színésznek. A nálunk január 24-től látható film az idei év egyik jolly jokere: esélyes a legjobb dráma, a legjobb rendezés, a legjobb forgatókönyv és a legjobb filmzene díjára, emellett a Brionyt alakító 12 éves ír színésznőt, Saoirse Ronant a legjobb női mellékszereplőnek is jelölték.
Az ügyeletes szívtipró, McAvoy (Narnia krónikái, Az utolsó skót király) számára sem sima ügy a verseny. George Clooney, Denzel Washington, Daniel Day-Lewis és Viggo Mortensen állnak sorba a legjobb drámai színész díjáért. Clooney kiégett, meghasonlott, ám ébredező lelkiismeretű középkorú ügyvédet alakít a legjobb dráma, valamint Tilda Swinton személyében a legjobb női, Tom Wilkinson személyében pedig a legjobb férfi mellékszereplő díjára is pályázó Michael Claytonban. Denzel Washington Ridley Scott nagyszabású gengsztereposzában, az Amerikai gengszterben az elmúlt évszázad legtrükkösebb kábítószercsempészeként Russel Crowe-val, az elszánt nyomozóval néz farkasszemet. A filmet a legjobb dráma, Scottot pedig a legjobb rendező díjára is jelölték – ha ezt véletlenül nem kapná meg, akkor az Oscar már feltétlen neki jár. A Viggo Mortensen (A Gyűrűk Ura) főszereplésével készült Eastern promises (Keleti ígéretek) című David Cronenberg-film is esélyes a legjobb mozi díjára. A színész és a rendező második közös munkája, mely az orosz maffia nagy-britanniai működéséről szól, és melyet Steve Knight, a Gyönyörű mocsokságok írója jegyez, a kritikák szerint még erőszakosabb és megrázóbb, mint az Erőszakos múlt.
A Magnólia és a Boogie Nights rendezője, Paul Thomas Anderson Daniel Day-Lewisra bízta a főszerepet a Vérző olaj című drámában, melyet február végén mutatnak be nálunk. A két és fél órás, súlyos drámában Day-Lewis egy kapzsi, embergyűlölő pszichopata olajmágnást alakít, aki megnyomorítja környezetét is. Egy másik művészibb, a végzet, a véletlen és a szabad akarat kérdéseit feszegető jelölt a Coen-testvérek új, és nem meglepő módon egekbe magasztalt mozija, a Nem vénnek való vidék, melynek főhőse a legjobb drámai színész díjára is esélyes spanyol Javier Bardem, az első külföldi színész a jelöltek közt.
A vígjáték-musical kategória lehetséges mindent vivője a Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya. A Ridley Scott mellett a legjobb rendezőnek jelölt Tim Burton fekete meséjében Johnny Depp az Ollókezű Edward és a Charlie és a Csokigyár hagyományai-hoz méltóan hátborzongató figurát formált meg. A rendező felesége, egyben múzsája, Helena Bonham Carter pedig tökéletes bűntársa a nyakfelmetsző borbélynak, akivel újból pariban lehetnek, ha Depp lesz a legjobb férfi, és ő a legjobb női musicalszínész. A vidámabb oldal legjobb férfi főszereplői közt Tom Hanks mellett megtaláljuk a Charlie Wilson háborújából ismerős – és azért a legjobb férfi mellékszereplőnek jelölt – Philip Seymour Hoffmant is, aki a The Savagesért kapott jelölésével felzárkózik a duplán esélyes Cate Blanchett mellé. A vígjátékszínésznők versenyében sokan esélyesként tekintenek a Juno ifjú hősnőjére, a megesett kamaszlány szerepébe bújt Ellen Page személyében. A legjobb vígjáték díjára is pályázó Juno Jason Reitman, Ivan Reitman vígjátékrendező fiának második nagyjátékfilmje, a Thank You for Smoking után.
A televíziós produkciókra térve, már tavaly is úgy érezhettük, szinte minden jelöltet ismerünk-láthattunk már, de az idén talán még hamarabb értek el hozzánk a sikersorozatok. A legjobb vígjátékok versenyében ott van a régi-új Törtetők mellett a már nálunk is komoly rajongótáborral bíró Pushing Daisies, melynek címe angolul rímel az „alulról szagolja az ibolyát” szólásunkra. A helyszínelőkbe oltott felnőttmese főhőse érintésével képes feltámasztani a holtakat. Képességét egyrészt nyomozói munkája előmozdítására használja, másrészt feléleszti élete szerelmét. Ám ha bárkit egy percnél tovább életben hagy, valakinek a közelben meg kell halnia helyette, és a fiú nem érhet a lányhoz sem, mert második érintése halálos, végleg. Bár ez így aligha hangzik viccesnek, a sorozat – melyet az Amelie csodálatos életéhez is hasonlítanak – szellemes, fordulatos, bájos és szerelmetes. No és a kategóriá-ban szintén jelölt Kaliforgia is annyira vígjáték, amennyire a Doktor House dráma. A szókimondó és szexcentrikus Kaliforgiában a legjobb tévés vígjátékszínész díjára jelölt David Duchovny egy többévnyi szellemi és szerelmi rövidzárlattól szenvedő írót játszik, aki erőtlen próbálkozásokat tesz, hogy visszaédesgesse volt barátnőjét és közös tinilányukat, illetve hogy felébressze magában a jó mélyen szunnyadó ihletet, miközben jelentős mennyiségű alkohol és fű által homályosan csaknem belefullad Hollywood parttalan „muffmocsarába”.
A tévésorozatokban szereplő legjobb drámai színészek közt egy másik szarkasztikus, és nem kevésbé szívdöglesztő figura, Doktor House vezet. Bár Hugh Laurie 2006-ban és 2007-ben már nyert, a mufurc orvost minden eddiginél hevesebb rajongással éltetik, csakúgy, mint a tavalyi nyertes drámát, A Grace Klinikát. Laurie mellett jelölték a gyilkos-sorozatgyilkost, a Dextert játszó Michael C. Hallt, és Jonathan Rhys-Meyerst, aki a szintén nem finomkodó természetéről ismert VIII. Henriket alakítja a nálunk nemrégiben bemutatott Tudorok című kosztümös HBO-sorozatban.
Csupa érett színésznő pályázik a drámai sorozatok legjobb női alakítására. Nálunk jelenleg is láthatók Patricia Arquette (A médium), Kyra Sedgewick (A főnök) és Edie Falco (Maffiózók), de a nézők számára régi ismerős Glenn Close (Damages), Minnie Driver (The Riches), Sally Field (Testvérek) és Holly Hunter (Saving Grace) is. A vígjátékhősnők tekintetében a befutó lehet a Rém rendes család egykori Kellyje, Christina Applegate a Samantha who? bájosan amnéziás gonosz ribije, vagy Anna Friel, a Pushing Daisies feltámasztott lánya, de a díj által tavaly elkerült Marie-Louise Parker is végre nyerhet a Nancy ül a fűben című sorozatért.
Az idegen nyelvű filmek közt Julian Schnabel Szkafander és pillangó című alapműve itt is nyerhet, miután végigtarolta az európai filmes díjkiosztókat. Ebben megakadályozhatja egy új kedvenc, a Marjane Satrapi Franciaországban élő iráni képzőművésznő rajzaiból készült fekete-fehér Persepolis, a Cannes-i Arany Pálma- díjas Négy hónap, három hét, két nap című román film, vagy a Khaled Hosseini bestselleréből forgatott Papírsárkányok. A legjobb animáció a L’Ecsó, a Mézengúz, vagy A Simpson család népszerű rajzfilmsorozat filmes kiadása lehet. Bár a L’Ecsó elvesztett egy csillagot a gyöngécske végkifejlet miatt, Remy, a cuki patkány és Homer Simpson Pókmalacának intergalaktikus összecsapása várható.
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!