Táv­kap­cso­ló

Azt hittem, Magyar Képmesék az MTV új animációs sorozatának címe, valahogy ez jutott az eszembe a Magyar Népmesék után. Persze a modern sem rossz, egyrészt mert tényleg nem kell belekeverni a népmesei és főleg nem a Jankovics Marcell-féle hagyományokat, másrészt ehhez a képi nyelvhez már sokszor nekem is tolmács kellene. Hiába, vénülök. Ezt abból is érzem, hogy Tóta W. Árpád, akit suhancként bámultam, mint nagy odamondót, ma már agytágító sorozatokat ír a köztévének, mint David Attenborough. Most nem dobtam hátast Tóta W. szövegeitől. Provokatívabbra, ötletesebbre, kevésbé kioktatóra vágytam volna egy ilyen jó tollú, jellegzetes stílusú és eredeti gondolkodású publicistától. Azt talán nem vetíthetnék a köztévén az esti Híradó előtt, mégis az lenne az igazi. Persze még csak 8 részt láttam a 80-ból, így az összkép lehet akár jóval derűsebb is.
De éppen tőle nem hangzanak jól az olyan közhelyek, mint „Nyugaton bezzeg ezt is jobban csinálják”, és „a reklámok hozzátartoznak a civilizált világhoz és a szabad piachoz, mint erdőhöz a madárcsicsergés." (Ha ironikusnak szánta, nekem nem jön át.) Meg kellett volna szenvedni az ütősebb hasonlatokért, az még nem menne a közérthetőség rovására. „A környezetben okozott károkat meg kell téríteni, ezzel tartozunk gyermekeinknek. […] Az ember nem attól ember, hogy képes igába hajtani a természetet, hanem hogy képes harmóniában együtt élni vele, és igazi gondolkodó lény is csak akkor lehet, ha megérti, nem lesz kenyere, ha az igavonó elpusztul” – ezt egy prédikátor is mondhatta volna bármelyik tv-show-ban. „Ahogy a többi fővárosból, Budapestről is ki kell szorítani az autók nagy részét, adókkal, díjakkal, büntetésekkel! […] Ha a menetrend kiszámítható, az átszállás kényelmes, akkor autó nélkül sem nyűg a közlekedés” – ez a mese valójában Demszkyéknek és a BKV vezetőinek szólt. De azért megnézném Tótát is, amint naponta kerékpározik és „elővasútazik” munkahelye felé, ezért is elfért volna némi önirónia. „A reklám megjelenéséért és tartalmáért valaki fizetett. És aki fizet, az kéri a nótát. Tehát a reklám nem mond el mindent” – ennél azért bonyolultabb az élet, de persze nem két percben. A sok egyszerűsítésben benne van a demagógia veszélye: „ha okosabbak és körültekintőbbek leszünk, egyszer talán eltűnnek a buta és hazug reklámok, mert nem hisz majd nekik senki”. Ezt inkább poénként értékelem. Remélem, Tóta W. nem fog tankönyveket írni a témában. Még az a szerencse, hogy minden rész igen rövid, mire kezdenénk lázadni a kinyilatkoztatások ellen, már vége is. Egy kis humorral, némi öngúnnyal lehetett volna ellensúlyozni. Annak idején a STOP! – Közlekedj okosan is szépen a szájunkba rágta a KRESZ- szabályokat, úgy, hogy mindvégig bájos és szerethető maradt. Kálloy Molnár Péter, a narrátor is igyekezett a hangjával játszva az oktatófilmes szigoron kicsit színesíteni, ruganyosítani, ami képi szinten viszont hibátlanul sikerült.
Ez a vizuális nyelv, a piktogramok, hangulatjelek, a karikatúra-figurák és minden, ami csak belefér ebbe az eklektikába, nem csak a videojátékhoz, internetes felületekhez, rajzfilmsorozatokhoz szokott és azokon felnőtt nézők számára olvasható, bár számukra kétségtelenül könnyebb. Egyre több lelkes híve van a képregény és a karikatúra műfajának – az én köreimben feltétlenül –, Gróf Balázsnak, Merényi Dánielnek, Krenner Istvánnak, Gary Larsonnak. Mindenki látta már legalább egyszer a Persepolist, többen karácsonyra napirajz.hu-s karikatúraalbumot kaptak ajándékba, úgyhogy nem lennék meglepve, ha komoly rajongótábora alakulna az M. Tóth Géza munkáját dicsérő Modern Képmeséknek. Ma már olyannyira képből értünk és képből élünk, hogy egyszer talán az irodalomórákon is képregényes formában lesz tananyag a Magyar irodalom remekei, majd elkészül a Bűn és bűnhődés rajzfilmváltozata. És ha hihetünk Tótának, egyszer jobb világ lesz nekünk magyaroknak, ha a menetrend kiszámítható, az átszállás kényelmes, ha majd okosabbak és körültekintőbbek, de legalábbis gondolkodó lények leszünk.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!