Igaly Diána hároméves kora óta jár a lőtérre

l Már a bevezetőből kiderült, hogy lövészcsaládból származik. Ezek szerint más sportágat nem is űzhetett volna?
– Valahol ez az igazság, mert szüleim állandóan edzésre jártak, előbb csak édesapám, később pedig a mamám is bekapcsolódott ebbe a vadászsportágba, mert annyit volt egyedül, hogy eldöntötte, ha együtt akar lenni a papámmal, neki is sportolnia kell. Engem pedig, mert nem volt kire hagyniuk, hároméves koromtól kezdve elvittek az edzésekre. Így tényleg nem volt véletlen a sportágválasztásom.
l Mikor vett először puskát a kezébe?
– Már nagyon fiatalon, mert minden lövészcsaládban akad egy légpuska, azzal kezdtem.
l És hány évesen fogott először a kezében igazi fegyvert?
– Úgy hatéves lehettem, amikor édesapám segítségével a skeetpuskával eltaláltam egy húsz méterre letett korongot. Innentől nem volt megállás, és 1980-ban lettem igazolt lövész.
l Miként emlékszik vissza az első versenyére, és mikor volt az?
– Pontosan emlékszem rá, Kaposváron indultam egy fiataloknak szervezett versenyen 1981-ben, és arra is, hogy nem úgy sikerült, ahogy számítottam, és ahogy édesapám várta, aki egyben az edzőm is volt. Tréningeken 15-16 korongot is eltaláltam, Kaposváron viszont csak 12-re futotta.
l Mikor aratta élete első sikerét ?
– Az a junior Európa-bajnokság volt, 1983-ban, ahová nem is akartak minket kivinni, mondván, úgysem érünk el semmilyen eredményt, meg aztán nincs is rá pénz. De a papám addig verte a vasat, amíg végül is kiutazhattunk, és meglepetésre Európa-bajnoki aranyat szereztem.
l Agyagkorongra vadászik. Lőtt már élő vadra is?
– Természetesen, hosszú ideig kisvadra vadásztam, de már hosszú évek óta csak a korongnak kell félnie tőlem.
l Akkor „menjünk vissza” a lőtérre. Melyik az az eredmény, amelyet soha nem fog elfelejteni?
– Az Olaszországban rendezett 1998-as világbajnokság volt, ahol édesanyámmal egy csapatban szerepelhettem, és bronzérmet szereztünk.
l Negyedik olimpiájára készül. Melyik volt az első, amelyen részt vett?
– Ma már lehet, sokan nem emlékszenek arra, hogy 1992-ben a NOB engedélyezte a világ legjobb hat női versenyzőjének, hogy férfiakkal közösen induljanak. Mert akkor még a nők számára nem volt külön verseny. Így kerültem ki 1992-ben Barcelonába, ahol sajnos nekem nem sikerült bekerülnöm a legjobb 24 közé.
l Férfiak és nők együtt indultak?
– Így igaz, és teljes volt az emancipáció, mert óriási meglepetésre a versenyt egy kínai hölgy nyerte meg a férfiak előtt.
l Később már külön indultak a nők és a férfiak. Erre mikor került sor először?
– Sydneyben, és ott én a harmadik helyen végeztem.
l Pályafutása során több alkalommal nyert mind egyéniben, mind csapatban világ- és Európa-bajnoki címet. De a csúcsra Athénban jutott fel. Miként emlékszik vissza a versenyre?
– Nagyon jól sikerült a selejtezőm, annak ellenére, hogy hibáztam háromszor is, de a többiek még többször. Így aztán a döntőbe már sikerült szinte minden korongot leszednem, és ennek köszönhetően lettem olimpiai bajnok.
l Az ötkarikás játékok óta nemigen lehetett hallani önről, ha pedig igen, akkor csak arról, hogy konfliktusba keveredett lőtere miatt.
– Sajnos ez így van, és  ez vissza is vetett az eredményekben, mert nem gyakorolhattam annyit, mint ameny-nyit kellett volna. Egyébként nemcsak emiatt volt csend körülöttem, hanem azért is, mert Athén után egy évet kihagytam, és végre a családomra is jutott idő.
l Már megoldódtak a problémák?
– Úgy-ahogy, de sajnos egy új lőtérre kell költöznöm, Peking után el kell hagynom a jelenlegit, mert megszűnik.
l Ahhoz, hogy valaki jól célozzon, úgy vélem, sokat kell gyakorolnia. Egy év alatt hány patront használ el?
– Általában 8-10 ezer lövést adok le évente, de ahhoz, hogy az athéni formámban legyek, ennél sokkal többre lenne szükség.
l Az idei év nem úgy sikerült, ahogy várta. Miért?
– A fenti dolgok is közrejátszottak ebben, bár nem lehet mindig csúcsformában lenni. Sajnos sem a világbajnokságon, sem az Európa-bajnokságon nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy vártam. Hála istennek a Világkupa-döntőn viszont ötödik lettem, ami azt jelentette, hogy megszereztem a Pekingbe szóló kvótát, azaz már csak a tréningekre kell koncentrálnom az olimpiáig.
l Sokak szerint a Világkupán nem az ötödik, hanem a második helyen végzett.
– Ma már nem érdemes foglalkozni ezzel a dologgal, de van benne igaz-ság, mert a bíró egyik lövésemet nem ítélte meg, pedig szemmel láthatólag eltaláltam a korongot.
l Amint említette, gyerekkora óta puskát hord magával. Meddig lehet ezt a sportot űzni?
– Ne beszéljünk a koromról, mert a lövészet mondhatni kortalan sportág, és nekem teljes mértékben kitölti az életemet.
l És a magánélet?
– Van egy 21 éves fiam, akire nagyon büszke vagyok, de sajnos nem viszi tovább a családi hagyományokat, és boldog társkapcsolatban élek, és úgy gondolom, hogy mind a családi, mind a sportbeli feladataimnak eleget tudok tenni.
l Milyen reményekkel utazik mint védő Pekingbe?
– Az elmúlt időszakban számos olyan versenyt rendeztek, amely a kvalifikációt szolgálta, mert a játékokon csak 18-an állhatunk a lőállásba. Számos világ-, Európa- és olimpiai érmes hullott el ez alatt az idő alatt, akik nem lehetnek ott az ötkarikás játékokon. Egyébként ez is bizonyítja, hogy hallatlanul erős mezőny vár ránk. Ami meg az esélyeket illeti, a 18 emberből bárki megnyerheti az aranyérmet, és ez nem okozna meglepetést. Abban bízom, hogy Sydney és Athén után ezután sem maradok érem nélkül. 

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!