Nem hiába neveznek bennünket az unió legpesszimistább országának… A közel nyolcszázalékosra „sikeredett” inflációban szinte észre sem vesszük a jót! Azt, hogy már harmadik hete több mint négyszáz gyógyszerhez sokkal, átlagosan 11 százalékkal olcsóbban juthatunk hozzá – már amennyiben nagy patikaszer-fogyasztók vagyunk. Leginkább a hazánkban élő rengeteg szív- és érrendszeri beteget érintő magas vérnyomás elleni szerek, illetve a depresszió ellen bevethetők kóstálnak újabban kevesebbet; s a cukorbetegeknek adható, legkorszerűbb készítmények támogatási kulcsa is e kórral küzdők javára változott meg január elsejével.
Azt pedig az év során már jól megszokhattuk, hogy akár a benzinkútnál, vagy a nonstop sarki fűszeresnél is megvehetjük a vény nélkül kapható fejfájás- vagy lázcsillapítót éjjel-nappal, ügyeleti díjat sem fizetve. A mostani influenzás időkben különösen jó ez, hiszen talán kevesebb prüszkölő embertársunkkal akadunk össze, mondjuk, a töltőállomáson, mint a patikában. Tavaly ilyenkor a célszalagot a Mol szakította át – a hipermarketeket megelőzve – így vagy 300 medicinát árul a társadalombiztosítás által nem támogatott hatezerből az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) engedélyével. Nem egy szert még olcsóbban is, mint a gyógyszertárak. Ez bizony a fogyasztók számára nem haszon nélkül való patikaliberalizáció eredménye. Az viszont a gyógyszerészek számára üröm: éves forgalmuk a tizedével csökkent – ennek persze több oka van.
Már esztendeje annak is, hogy az orvosnak az OEP számítógépes rendszere szerinti legolcsóbb, ugyanazon hatóanyagú szert kell a receptre felírnia a beteg számára, kivéve, ha a páciens aláírásával megtámogatva is ragaszkodik a drágábbhoz. Sok beteg csak ekkor jött rá, hogy van számára jutányosabb, úgynevezett generikus szer is… A gyógyszer gazdaságossági törvény árversenyre fogta a gyárakat, tavaly vagy 2400 készítmény ára mérséklődött; s a generikus szerek felírása is 13 milliárd forinttal gazdagította az OEP korábban mindig nagy hiánnyal küzdő gyógyszerkaszszáját: itt 20-25 százalékos volt az átlagos árcsökkenés. Volt olyan tabletta, kapszula, amelynél 74,3, s akadt olyan is, amelynél 0,3 százalékos volt az árcsökkenés: általában így jött ki tavaly 23,05. Az viszont igaz – állítja nem egy orvos, hogy mivel csak a hatóanyag azonos, de a vivő- vagy festékanyag nem, adott esetben egy-egy betegre hathat mégis másként az amúgy „ugyanolyan” szer. Egy nevét elhallgatni kérő fővárosi klinikai főorvos megjegyezte: számára – a napi munkája és ügyelete mellett – jut idő arra azért, hogy „elbogarásszon” az OEP listájában. De – mint mondta – hogy jut erre elegendő perce a családorvos kollégának a helyi háziorvosi rendelőben vagy a szakrendelőkben, ahol ilyen téli nyavalyákkor már reggel nyolckor tucatnyian üldögélnek még a padok karfáin is?! Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója szerint egyébként országos gond, hogy a lakosság harmadát olyan háziorvosi rendelőkben látják el, ahol nincs is világháló: ez nehézkessé teszi a munkát, a gyógyítást. A „legkevesebb”, hogy nem tudják így ellenőrzi, hogy érvényes-e a megjelenő beteg TAJ-kártyája, ám minden negyedik rendelő az OEP-től külön megkapott – odaszállított – CD-s gyógyszerlistából dolgozhat, nem azonnal, on-line.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) gyógyszerügyi főosztályának vezetője, Molnár Márk Péter a fentieket megerősítve elmondta: 2007-ben a gyógyszerfelhasználás területén számos változás történt. Általánosságban azt lehet mondani: valóban jelentősen nőtt a felhasználás hatékonysága, visszaesett a kiváltott gyógyszerek mennyisége – méghozzá ötmilliárd forintnyival. Jelenleg 4700-ra tehető a tébé által támogatott szerek száma, áremelésre nem emlékszik – mert úgymond: nem igen hagyták. Az más kérdés, hogy sok gyógyszernél a támogatási kulcs változott úgy, hogy a kasszánál mégis csak többet kellett fizetni. Ez látható is volt tavaly, az év elején egy jó darabig: a betegek készleteztek – magyarán „bespájzoltak”. Így Borsod-Abaúj-Zemplénben, ahol kisebb az átlagjövedelem, jobban visszaesett az év eleji vásárlás… A hiánycikk – ha van – „árt” a gyártónak: ha nem elérhető a gyógyszer több hónapon át, kizárja az OEP a támogatásból, s lesz helyette más…
A főosztályvezető szerint elsősorban a dobozszám szerinti fogyasztás csökkent: ennek oka az is, hogy korszerűbb gyártmányok sora került a patikákba, így például korábban külön szedte – s váltotta ki – a beteg a vérnyomáscsökkentőt és a vízhajtót, ma pedig már egyben van a két komponens; más készítménynél pedig fele annyit kell szedni, vagy – mint a legújabb, patronos inzulinnál – a korábbi egy helyett másfél hónapra elegendő az adag. A szintén gyakori emésztőrendszeri betegségeknél is megjelentek mind nagyobb számban azok a legmodernebb szerek, amelyekből a tünetmentességhez vagy a gyógyuláshoz feleannyit kell szedni, mint a korábban alkalmazottból. A szakember szerint 4-6 százalékkal csökkent a terápiás napok száma, illetve: alig változott a gyógyszert kiváltó betegek száma – azaz a fogyasztás csökkenés mögött nem a betegek terápiából való kiesése áll. Tehát nem szabad azzal riogatni, hogy meghal a beteg, mert már a gyógyszeréhez sem jut hozzá! A bizonyíték arra, hogy közel ugyanannyian jutottak hozzá a számukra előírt szerhez: míg tavaly január előtt 8-8,1 millió TAJ-kártya-tulajdonos váltott ki havonta gyógyszert, addig 2007 folyamán 7,9-8 millió – tehát úgy tűnik, hogy a járóbeteg-ellátásban ugyanaz a kör irat fel patikaszereket. Bár teljes volumenében csökkent a gyógyszerfogyasztás, de összetételében jelentősen változott: nőtt az infarktus megelőzésében is szerepet játszó szalicilsavas készítmények, trombózis elleni és koleszterinszint-csökkentő szerek forgalma – ez pedig azt sugallja: beteg és orvos egyaránt odafigyel az egészségre. Most csökkent először a gyerekeknek kiváltott – bizony gyakran szükségtelen – antibiotikumok forgalma.
A korábban valóban „beteges” otthoni patikai felhalmozás esni látszik: a legtöbb krónikus beteg tudja, hogy 24 órán belül hozzá tud jutni gyógyszeréhez, így érthető, hogy a patikákba kitett lejárt gyógyszereket begyűjtő kartondobozokba ma már nem kerül annyi öreg, immár használati értékében értéktelen, elpazarolt „visszáru”. Aminek persze az árát korábban éppen a pénzhiányos közös tébékasszánk, azaz mi mind, járulékfizetők „szívtuk meg”… A tébékassza 22,8 milliárd forintos többlettel zárt, ebben szerepe volt a gyógyszerfogyasztás mérséklődésének is. A gyógyszerkassza önmagában is 8,1 milliárdos többlettel zárt. Összességében egy évben 300 milliárd forint feletti a támogatott gyógyszerek kiváltásához az ártámogatás. Egyébként minden egyes magyar állampolgár átlagosan – ha kell, ha nem – korábban 32, jelenleg 29 doboznyi gyógyszert evett/eszik meg egy évben.
G. M.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!