Radnainé Fogarasi Katalin
Oda neki az oroszlánt is: jogász, köztisztviselőként az 1999-ben életre hívott Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság titkára, ír, szerkeszt, könyveket-albumokat ad ki. S igazi oroszlán: a Lion’s nemzetközi jószolgálati szervezet ötven, önálló magyar klubját tömörítő hazai szövetségben a legrégibbnek, az immár 18 éves múltra visszatekintő Klauzál Lion’snak a programigazgatója.
– „Ahogy halottainkat tiszteljük, úgy viselkedünk az élőkkel is”– volt egy korábbi, a III. Országos Kegyeleti Konferencia mottója. Az év végén már az ötödiket rendezték meg…
Vörösmarty barátjának, az „osztrák Petőfinek” is nevezett Nikolas Lenaunak – nevét, szellemét Pécsett a németajkúak kultúrközpontja, a Lenau-ház őrzi – volt ez, az utókor számára különösen figyelemre méltó mondata. S bizony nemigen dicsekedhetünk. Elég csak a sírrongálásokra, a végső nyugvóhelyek megbolygatására, meglopására gondolnunk. Lett légyen az Hofi Géza bronzszobra, Kádár János csontja, s bármi legyen is az indíték, fémeladásból szerzett csekély, néhány tízezer forintnyi haszon vagy aljas politikai indulat, a tett tűrhetetlen és embertelen. Akárcsak az, amikor „csupán” egy kis vidéki sírkertben lévő sírhalmok szenvedik el vandálok művét… Mi csak „jogi védettséget” tudunk adni: tizenhárom temetőben vannak minősített parcellák, sírhelyek, amelyeket a lejárati időt meghosszabbító hozzátartozó híján sem szabad megszüntetni. Sajnos korábban, például a Farkasréten 1848-as honvédsírok tucatjait szüntették meg… Országosan négyezer sírt sikerült már megvédenie a bizottságnak, amelynek élén Boross Péter MDF-es országgyűlési képviselő, egykori miniszterelnök áll, a 11 tag közt pedig történészek, jogászok, múzeumi vezetők vannak. Mi vagyunk az egyetlen olyan kormánybizottság, amely „túlélt” minden választást, ahová nem férkőzhet be politika, botrány. A konferenciáinkat mindig halottak napja és mindenszentek után tartjuk: legutóbb Szili Katalin házelnök nyitotta meg, s meghívtam Niklai Ákost, a Magyar Turizmus Zrt. elnökét is, hiszen bármerre járok Európában – Párizsban vagy Prágában – mindenütt turisztikai célpontok a szép, gondozott temetők is, ahol meg lehet tekinteni a költő-író La Fontaine vagy éppen a Gólemről ismert Löw rabbi sírját. Moszkvában láttam: az ifjú pár az esküvő után az egész násznéppel kivonul az ősökhöz… Nálunk meg valahogy a temető még mindig tabutéma, akárcsak maga az elmúlás. Pedig igazán lenne mivel kiállnunk az idelátogatók elé. De pénz, sok pénz kell a karbantartás, a gondozás finaszírozásához.
– Akárcsak az „oroszlánok” alkalmi és folyamatos karitatív munkájához…
– Mifelénk – már és még – lejáratódott valahogy a társadalmi munka, s benne a segítségkérés is mások számára. Sok a csaló, mondvacsinált ügy mentén saját zsebre „dolgozó” – így bizony a szponzoráció alig működik. Üdítő kivétel a Szerencsejáték Zrt., ahová nyugodtan, s nem torokban dübörgő szívvel merek mindig bekopogni… De általában csak a rendezvényeink bevételét, a nyereséget tudjuk jó célra költeni: évek óta Katalin-bálokat rendezünk, ezúttal a Fóti Gyermekotthonnak ajánlottuk fel azt a félmillió forintot, amit elkönyvelhettünk. Ebben a munkámban egyébként sokat segít belgyógyász férjem is – akivel még anno egyetemistaként ismerkedtünk meg, s már harminc éve élünk együtt –, s Tamás fiam, aki immár kész közgazdászként „önjáró”. Két hét múlva egyébként ünnepnap lesz a Klauzál Lion’s Klubban: nyolc új embert avatunk, akik mind fogékonyak arra, ha mások, különösen a kicsik szükséget szenvednek…
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!