Elolvastam a Vasárnapi Hírekben Weinberger Katalin levelét a
Mazsihiszről, és teljesen egyetértek vele. Szeretném megköszönni a lap
szerkesztőségének, hogy helyet adott egy ilyen írásnak, mert sajnos ma
Magyarországon a zsidóságról vagy semmit, vagy csak mindenféle
antiszemita anyagokat lehet olvasni, amit lassan nagyon is megszokunk.
A Mazsihisznek végre meg kell érteni, hogy a zsidóság szemében legalizálni kellene a tevékenységüket. Nem az öndicsérettel foglalkozni, hanem a mindenkori államelnökkel, a mindenkori kormánnyal együttműködni, hogy végre legyen béke egy olyan kérdésben, ami minden magyar származású zsidót érint. Bebizonyítani, hogy mi is magyarok vagyunk, a magyar kultúrán nőttünk fel, magyar iskolában, egyetem tanultunk. És mégis, ha vannak is közöttünk olyanok, akik Galíciából jöttek valamikor – ahogy Hegedűs lelkész szokta mondogatni, ők sem jöttmentek, hanem igazi magyar állampolgárok.
A Mazsihisznek nem a belső „ellenséget” kellene keresni, hanem szót érteni minden zsidó származású magyar állampolgárral, mert szerintem ez lenne a legfőbb feladata. Szét kellene választani a vallást meg a zsidóság képviseletét, megértetni, hogy több mint tíz éve nincs Magyarországon egy főrabbi, mert mindig arról olvasunk, hogy a nyugalmazott főrabbi képviseli a Mazsihiszt mindenféle fórumon. Szeretném megtudni: mi az oka annak, hogy nem választanak egy főrabbit, méghozzá egy olyan országban, amelyik büszke arra, hogy saját zsidó egyeteme van.
Amikor a zsidóságomról gondolkodom – és már nem vagyok fiatal –, mindig drága édesanyám van előttem. Mert az én édesanyám, egy igazi „jidische Mame” volt, akit a testvéremmel mindennél jobban szerettünk, aki a példaképünk volt, és még annál is sokkal több. Szívesen adnám hátralevő életem egy részét azért, hogy még egyszer, akár egy szempillantásra láthassam. Sokat szenvedett szegény a németektől az Auschwitz-Birkenau táborban, előtte a nyilasoktól, de mindig mondta nekünk, hogy gyermekeim, nincs nagyobb dolog a világon, mint emberszeretet, mint az, hogy segítsük egymást mindenben. Nem kell haragudni senkire, nem számít ki milyen származású, honnan jött. Az a fontos, hogy Ember, aki élni akar ebben a szép országban, örülni az életnek, gyerekeket, unokákat nevelni, és hagyni maga után egy szép emléket. És ilyenkor teljesen mindegy, hogy templomba, zsinagógába, vagy mecsetbe járunk. Sajnos, ezt a mai Mazsihisz nem érti, vagy nem akarja megérteni.
Klein Dávid,
Szombathely
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!