Illés Zoltán súlyosan téved, vagy szándékosan félrevezeti a közvéleményt

Talán a legnagyobb tévedése, hogy szembeállítja a megújuló energiahordózókat és az atomenergiát. Az előttünk álló problémák (klímaváltozás, energiaellátás biztonsága, importfüggőség, gazdaságosság, környezetvédelem és fenntartható fejlődés) csak a megújuló energiaforrások és az atomenergia együttes alkalmazásával lesznek megoldhatóak. Ahogy a városi közlekedésben kiváló lehetőség a kerékpárok elterjesztése, senki sem gondolja komolyan, hogy Budapest és Brüsszel között kerékpárral kellene közlekedni.
Illés úr azt állítja, hogy 7000 darab 1 megawattos szélerőművel ki lehetne váltani a paksi atomerőművet. Ez egyszerűen nem igaz! A villamosenergia-rendszerben vannak úgynevezett alaperőművek, amelyek a rendszer alapterhelését viszik. Ezek tipikusan olyan nagy teljesítményű erőművek, amelyek olcsón termelik az energiát, és az év 12 hónapjából 10-11-en keresztül a névleges teljesítményük közelében működnek. A mai korszerű atomerőművek blokkjai – ide értve a paksiakat is – tipikusan 82% és 92% közötti éves csúcskihasználási tényező mellett működnek, vagyis annyi energiát termelnek évente, mintha az év 8760 órájának 82-92%-ában névleges teljesítményen dolgoznának. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a karbantartási leállás 3-6 hetes idejét leszámítva, gyakorlatilag folyamatosan közel maximális teljesítménynyel üzemelnek.
A szélerőművek áramtermelése viszont nem folyamatos, hiszen aktuális teljesítményüket az szabja meg, hogy az adott szélkerék helyén éppen mekkora a szélerősség. Ezek a szélerőművek az év átlagában a beépített teljesítmény mindössze 18%-át adják fel a villamos hálózatra. A széles határok között változó szélerőművi teljesítmény és az évi átlagos 18%-os kihasználási tényező azt jelenti, hogy nagy, egyéb forrásra (tipikusan földgázra vagy vízenergiára) alapozott tartalék erőművi kapacitást kell tartani a szélerőművek mögött, hogy a szélerősség csökkenésekor kieső villamos energiát azonnal pótolni lehessen. Ellenkező esetben a villamosenergia-rendszer összeomlana. Amikor pedig megfelelően fúj a szél, más – általában jóval olcsóbb – termelőket kell visszaterhelni, hogy a termelés és villamosenergia-fogyasztás egyensúlya fenntartható legyen.
Egy nem szabályozható és széles határok között változó teljesítményű szélerőművi rendszerrel nem lehet egy alaperőműként működtetett atomerőművet helyettesíteni! Ezt a Műegyetemen az első éves energetikus hallgatók tudják. Nem érthető, de ugyanakkor elszomorító, hogy Illés úr környezetpolitikusként ezzel nincs tisztában.
Nem elhanyagolható szempont továbbá, hogy míg a paksi atomerőmű kb. 9 Ft/kWh áron termeli a villamos energiát, addig a szélerőművek esetén a kötelező (központilag támogatott!) áramátvételi ár 24,71 Ft/kWh, a paksi áramár 2,75-szorosa!
Ma Magyarországon létezik egy kötelező átvételi kompenzációs alap (ún. KÁP), amelyből a kapcsoltan termelt áram és a megújulókból termelt áram magasabb kötelező átvételi árához szükséges támogatást fedezik. Ebből az alapból 2006-ban 47 milliárd Ft-ot fizettek ki, vagyis minden magyar állampolgár (a csecsemőtől az aggastyánig) évi közel 5000 Ft-tal támogatta a megújuló és a kapcsolt áramtermelési módokat. Amikor Illés úr az általa preferált termelési módok állami támogatását követeli, akkor egyrészt nyitott kapukat dönget, hiszen működik támogatási rendszer, másrészt közvetve a fogyasztók terheinek további növekedését javasolja.
Tényszerűen nem igaz, hogy Magyarországon a nukleáris energia társadalmi támogatottsága folyamatosan csökkenne. Az évente elvégzett országos közvélemény-kutatások adatai szerint 1991 óta a lakosság minimum kétharmada egyetértett azzal, hogy Magyarországon atomerőmű működik. Az utóbbi években a paksi atomerőmű társadalmi támogatottsága rendre 70% fölött volt. Az európai közvélemény-kutatásokat készítő Eurobarometer felméréseiben az EU tagállamai viszonylatában is Magyarországon mérte a nukleáris energiatermelés legmagasabb támogatottságát, 65%-ot.
Szintén hamis állítás, hogy az atomerőmű meglévő négy blokkjának üzemidő-hoszszabbítása 1000-1500 milliárd Ft-ba kerülne, valamint hogy ez az állami nagyberuházásban az adófizetők pénzéből történne. Illés úr még országgyűlési képviselő volt, amikor 2005-ben a parlament tájékoztatást kapott az atomerőmű üzemidő-hosszabbítási terveiről. Ebben szerepelt, hogy nincs szükség nagy beruházásra vagy külső forrásra, az atomerőmű egy gondosan vezetett karbantartási és öregedéskezelési programmal, évi 9-10 milliárd forintos ráfordítás mellett, alkalmassá tehető az üzemidő-hosszabbításra. Ez a 20 éves üzemidő-hosszabbítás alatt összesen 180-200 milliárd Ft-os költséget jelent. Egy meglévő atomerőmű folyamatos karbantartása és továbbüzemeltetése sokkal kevesebbe kerül, mint egy új berendezés megépítése. Ez nagyban segít alacsonyan tartani a hazai villamos energia árát.
Energetikai szakemberként meggyőződésem, hogy a 21. század villamosenergia-ellátása sem Magyarországon, sem az Európai Unióban nem lesz megoldható atomenergia nélkül, mint ahogy nem hiányozhatnak az energiamixből a megújuló energiaforrások sem. A kérdés ma nem az, kívánjuk-e a legolcsóbban termelő meglévő paksi blokkokat drágábban és alacsony rendelkezésre állással működő szélerőművekre cserélni, hanem hogy csatlakozunk-e a világ új atomerőmű-építési törekvéseihez! Az atomerőműveket felépíteni képes cégek szűkös kapacitásai miatt egyre inkább úgy tűnik, hogy aki lemarad, az kimarad!

Dr. Aszódi Attila
a BME Nukleáris Technikai Intézet
igazgatója,
az MTA energetikai bizottságának elnöke

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!