Reinkarnáció

Ha mégsem, akkor kijelentését oda kell tenni, ahova való, mármint a „Hogyan nyaljunk teljes erőből politikai seggeket” feliratú, vaskos és régi dossziéba, lesz ott még különb bejegyzés is, nem kell mindjárt a mentőket hívni.
Magam sem tulajdonítanék különösebb jelentőséget a dolognak. Akkor sem, sőt éppen azért, mert a Magyar Hírlap egykori publicistájaként nyomon követhettem, milyen az, ha a nagy törökverő, vagy a szabadságharcos tábornok reinkarnációja kikergeti lapjától az ellent, mondván, a középtől „picit” jobbra húzná az újságot. A Hírlap, azóta olyan, amilyen – béke poraira –, a Széles sajtóholding anyagi veszteségeiről, pedig maga a tulajdonos mondta, hogy míg sok nagyvállalkozónak a kártya a szenvedélye, ő inkább a médiában égeti el fölösleges pénzét. Így mulatnak a magyar urak.
Ne menjünk bele olyan apróságokba, hogy Széles mit és mennyit tud a történelemről, Kossuth politikai nézeteiről, Kossuth és Görgey viszonyáról, etcetera. Széles nem önmagában érdekes, hanem mint az ötödik leggazdagabb magyar, az egykori „polgári kormány” legfőbb polgárának híve, az új magyar nagypolgárság fontos figurája.
A magyar polgárosodás állapotáról kaptunk pillanatfelvételt.
Más lenne a helyzet, ha mondjuk a MGYOSZ most úgy váltaná le az elnök urat, mint ő a Hírlap főszerkesztőit, csak más megfontolásból. Józan, kétkezi kapitalisták mondanák ki, hogy üzletemberekként, modern európai értékek felé haladva, mégsem égethetik magukat egy dzsentri tempójú, politikailag súlyosan elfogult, múltba révedő vezetővel, aki reinkarná-ciót delirál, aki saját cégbeli helyetteseire is úgy tekint, mint „ragyogó képességű tábornokokra”. Igaz, Orbán Viktor „vezénylő tábornok” se kérte ki magának az epitheton ornanst, a díszítő jelzőt, mellyel a szélsőjobbos hetilap ruházta föl, ám ez sem mentő körülmény, hanem súlyosbító.
A magyar „polgári” jobboldal helyesen ismeri föl, hogy Magyarországon nincs számottevő önálló, önmagában, és nem egy felsőbb gondoskodásban bízó polgárság. Ha rajtuk múlik, nem is lesz. Lesz helyette sok alattvaló, lesz militáns erős kéz és papi áldás. Ha Orbán szerint István király Alcsút határában ajánlotta föl országát Szűz Máriának, akkor Széles minimum reinkarnál. Ha a vezénylő tábornok puskapor szagot érez, egyetlen táborról és zászlóról adja ki a jelszót, akkor Széles nyerte meg a nándorfehérvári csatát.
Széles arról is beszélt az interjúban, miért nem érdemes középre tartó médiumokat csinálni. „Rá kellett jönnöm (…), hogy középen nincs senki. Politikailag semleges, vélemény nélküli embertömegek pedig pláne nem léteznek”.
És tényleg. Hadúri szemmel nézve nincs más, csak barát vagy ellenség. Az ablakból kitekintve se látunk az út közepén többnyire senkit. Kivéve olykor a Magyar Gárdát.

 

R. Székely Julianna 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!