Távkapcsoló

Ki a fene állította, hogy könnyű a cigiről leszokni? Talán csak Mark Twain, aki életében vagy százszor leszokott. Az MTV nemes közszolgálati feladatot ellátó „szenvedélyes realitijében” két megrögzött gyárkémény leszokási küzdelmét kísérhetjük végig: egyikük egy láncdohányos fiatal roma lány, a másik M. Kiss Csaba, a Kékfény és a Szempont szerkesztő-műsorvezetője. Mindkettőjüknek másért keserves és másért könnyebb: Marcsinak asztmája van, és zsenge kora dacára úgy veszi a levegőt, mint Verebes István, viszont a leszokásban társa lesz a barátja, Árpi is, aki húzó- és visszatartó erő lehet a lány számára. M. Kiss már az özönvíz óta bagózik, viszont négy gyereke van, és érthető mód szeretné megérni az unokákat. Mindkettőjük életét nehezíti, hogy a munkahelyük dohányzó, és kollégáik, barátaik, családtagjaik közül is sokan füstölnek. (Azon is meglepődtem, hogy a Magyar Televízióban úgy lehet dohányozni, mint ma már egyetlen közintézményben sem.) Viszont van segítségük, egy pszichológus, aki különféle technikákat tanít a füstmentesség elérését és megtartását segítendő. Ezzel már sokat javítottak az esélyeiken, hiszen ha pusztán a saját akaraterejére támaszkodik az ember, a leszokás sikere 1 százalék alatt van a statisztikák szerint. Ez valószínű nem az akaratgyengeség, sokkal inkább a cigi testi-lelki és szociális függőség-teremtő hatalmának mutatója.
A világ civilizáltabb felén egyre nagyobb gáz a cigi. Nem divat az önpusztítás. Az egészségmegőrzés annál inkább. A tévében és a filmekben már csak elvétve gyújtanak rá. A nevetségesen koedukált dohányzó és nemdohányzó éttermeket, szórakozóhelyeket lassan mindenhol füstmentessé teszik. Kezd úgy tűnni, a nemdohányzó többség megelégelte az évszázados szívást, és keresztülveri most már az érdekeit a dohánylobbival és a nikotinfüggőkkel szemben. Megdöbbentett a szám: Magyarországon 1,8 millió olyan ember él, aki már leszokott. A jelenleg is dohányzóknak pedig legalább a fele szeretne leszokni, vagy már megpróbálta, de megcsúszott. Ehhez persze nehezebb társakat találni, mint egy jó kis békepipához.
Velem a mai napig előfordul, hogy cigivel álmodom, és úgy érzem, bármikor vissza tudnék szokni, egyetlen szál elszívásával. A leszokással járó testi-lelki vergődés a tévéműsort nézve húsbavágóan élénken él még bennem, pedig lassan 4 éve nem gyújtottam rá. Ahogy M. Kiss Csaba, én is rettegek a visszaszokástól, mert még egyszer ezt nem akarnám, talán nem is bírnám végigcsinálni. Óriási mázlim volt, hogy szintén erős dohányos családtagjaimmal egy időben dobtuk el a cigit, így nem volt kitől utolsó utáni szálat kunyerálni és senki nem füstölt az elvonási tünetektől kissé zaklatott másik arcába. Enélkül is megszenvedtünk mindannyian, és egy visszaeső (vagy talán leszokni sem akaró) kivételével mindőnknek sikerült megállni. Erősen addiktív ember lévén most a kávézás tölti be az űrt az életemben, legközelebb erről kell leszokjak, mielőtt a testem 90 százaléka koffein, a többi meg víz lesz, akárcsak Lorelai Gilmore-nak. 
Nekem segített volna, ha látok egy ilyen sorozatot, mint a Leteszem a cigit. Egy megrögzött bagós először biztos röhög az olyan egyszerű lépéseken, mint hogyan határozzuk és erősítsük meg a motivációnkat, legyen az külső vagy belső indíttatás. Hogyan tudatosítsuk magunkban (akár egy dohányzási napló segítségével), milyen helyzetekben és miért gyújtunk rá, hogy ezeket célzottan ki tudjuk kerülni és váltani. Az ellazító alhasi légzés meg aztán tényleg röhej, senki nem gondolhatja, hogy majd ettől nem fog rágyújtani, aki 20 éve 3 doboz piros Symphoniát nyom el egy nap. Mégis jól jönnek a mankók, mert a körülmények sosem lesznek ideálisak a leszokáshoz, nem lesz kevésbé stresszes az életünk, nem lesz több időnk, sem nyomósabb okunk a leszokásra, mint mondjuk ebben a percben.
A Leteszem a cigit! bátor önkéntesei szimpatikusak, lehet őszintén drukkolni nekik, és persze csatlakozni hozzájuk. Jó lenne egy-két év múlva is visszatérni a témára, és megnézni, vajon megállták-e hosszú távon is. Lehetne újabb és újabb realitiket indítani, hogy minél többen megtalálhassák azt a személyt, akivel azonosulva el tudják képzelni magukról, hogy nekik is menni fog a leszokás. Szívesen látnék a műsorban még több közszereplőt, akik M. Kisshez hasonlóan jó példával járnának elöl. Mondjuk egy parlamenti képviselőt, aki holnaptól nem füstöl a folyosón, melyen amúgy tilos a dohányzás.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!