A pikkelysömör (orvosi nyelven pszoriázis) akár egész életen át
meglévő, kiújulásra hajlamos bőrbetegség. Az elnevezés a görög psora =
pikkely szóból ered és már az ókorban ismerték. A bőrgyógyászati
megbetegedések súlyosság és gyako­riság alapján egyik legjelentősebb
csoportja, általában száz emberből kettőt utolér. Leggyakrabban felnőtt
korban és akkor is hullámokban jelentkezik.


Hámlással, olykor komoly gyulladással járó bőrbetegség ami éppúgy előfordulhat a fejbőrön, mint az test egész felületén. Súlyos esetben az összes beteg mintegy 10%-ánál ízületi érintettség lép fel, ami akár deformáló ízületi gyulladáshoz, mozgáskorlátozottsághoz vezethet.
A betegség oka ugyan ismeretlen, de ma már nem zárható ki az örökletesség. Minderre bizonyíték, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek a szülei pszoriázisban szenvedtek, 25 százalékkal gyakrabban fordul elő. Noha gyakori a családi halmozódás, azért sem a megjelenésének valószínűsége, sem a tünetek súlyossága előre nem kalkulálható, másként fogalmazva, nem „törvényszerű”, hogy egy pszoriázisban szenvedő valamennyi gyereke produkálja a betegséget, ahogy a szakemberek fogalmaznak, előfordulhat,  hogy a családban csak oldalágon, azaz unokatestvérnél, nagybácsinál jelentkezik. Természetesen az is lehetséges, hogy a beteg családjában senkinek sincs pikkelysömörös betegsége. A kórképnél a bőr felületein jóval gyorsabban, a normális 28 nap helyett 7 nap alatt szaporodnak és osztódnak a bőrhámsejtek, így jön létre a lemezes, pikkelyes, hámló, bőrgyulladás. Ugyanakkor fertőző kórképek, bőrsérülések, gyógyszerek, vegyi, egyéb, allergiát kiváltó anyagok, emésztési zavarok, és erős lelki megterhelés, hormonális változások, túlsúlyosság is előidézhetik.
Ha nem a ruházattal fedett testrészen vannak a bőrtünetek, akkor sokakban rémületet kelt, nem véletlen, hogy nyomukban a betegek lelki problémákkal, önértékelési zavarokkal küzdhetnek. Mindenekelőtt beteg szűkebb és tágabb környezetének tudnia kell, hogy a pszoriázis nem fertőz, nem szabad attól tartani, hogy tovább lehet adni! Azzal is fontos tisztában lenni, hogy  a tünet bármikor jelentkezhet, hiszen általában élethosszig megmaradó kórkép.
Leggyakrabban a hajas fejbőrön, a könyökön, a keresztcsont felett, illetve a térdeken, a végbél tájékán és a köldök körül okoz viszkető, téglavörös, enyhén kiemelkedő, ezüstös színű pikkelyekkel fedett foltokat. A körmökön olajcseppszerű foltok, apró, tűszúrásnyi bemélyedések keletkeznek, sárgás megvastagodás látható, ezért tüneteit nemritkán a körömgombával azonosítják. A pikkelysömörös bőr megvastagodik, lemezesen szétválik, kisebb bemélyedések keletkeznek rajta. Előfordul, hogy a sárgás hólyagocskákat produkál a betegség. Ha a pikkelyes réteget eltávolítják vagy az vakaródzás közben lejön, akkor a helyén kis pontszerű vérzések alakulnak ki, s ezért ezt a képet véres harmatcsepp-jelenségként tartják számon.
Szerencsére gyermek- és felnőttkorban igen ritkán fordulnak elő a súlyos, néha egész testfelületet érintő, vagy ízületi gyulladással járó pikkelysömör-változatok. Valamennyi pszoriázisban szenvedőnek rendkívül fontos a bőr ápolása. A bőr szárazsága, a gombás bőrfertőzések – lásd hajlati kipállás –, a seborrhoeás bőr – a zsíros arcbőr, a korpás, zsíros haj – rontják a tüneteket. Fontos tehát a bőr megfelelő tisztítása, hidratálása, a bőrpanaszoknál a bőrgyógyászati gondozás.
Sajnos tudomásul kell venni, hogy a kezelés nem hoz gyógyulást, csupán csak a tünetek enyhítését szolgálja. A terápiát mindig a tünetek súlyosságától, elhelyezkedésétől, egyénre szabottan, a páciens együttműködő képességétől függően állítják be. Mindenekelőtt külsőleges szaruoldó, hámlasztó szerekkel – szalicil, karbamid stb. – és gyulladáscsökkentővel a pikkelyek vékonyítása a legfontosabb orvosi feladat. Az utóbbira többféle szteroidtartalmú, D-vitamin-származékos, immunmoduláns, kénes, kátrányos gyógykrém szolgál. Belső gyógyszeres kezelésre minden esetben szoros orvosi kontroll mellett csak ritkán, válogatott esetekben van szükség. A méregtelenítő kúrák, vitamin-, nyomelem-,
ásványianyag-tartalmú készítmények, a májregeneráló, epehajtó gyógyszerek szedése, a sav-bázis háztartást korrigáló készítmények alkalmazása, a kénes gyógyfürdőzés, a holt-tengeri sók használata, a fényterápia, és a lézerkezelés jó kiegészítők. És nem utolsósorban a gátlások lerombolására jó a pszichoterápia is. Miként fentebb már jeleztük, a pikkelysömörtől az orvostudomány mai állása szerint végleg megszabadulni lehetetlen, a tünetmentes állapot eléréséhez, a romlás megállításához a komplex kezelés segíthet.
Sajnos Magyarországon a pikkelysömörben szenvedők jelentős része még mindig nem részesül a megfelelő kezelésben. Ennek elsősorban tudatlanságuk az oka, vagyis az; hogy a régóta tartó betegségüknek tüneteibe belenyugodva nem keresik fel a bőrgyógyász szakorvost, a kezelés lehetőségeiről az információ nem jut el hozzájuk. Azt hiszem, ez úgy az egészségügy, mint a média közös felelőssége...
K. É.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!