A pikkelysömör (orvosi nyelven pszoriázis) akár egész életen át
meglévő, kiújulásra hajlamos bőrbetegség. Az elnevezés a görög psora =
pikkely szóból ered és már az ókorban ismerték. A bőrgyógyászati
megbetegedések súlyosság és gyakoriság alapján egyik legjelentősebb
csoportja, általában száz emberből kettőt utolér. Leggyakrabban felnőtt
korban és akkor is hullámokban jelentkezik.
Hámlással, olykor komoly gyulladással járó bőrbetegség ami éppúgy előfordulhat a fejbőrön, mint az test egész felületén. Súlyos esetben az összes beteg mintegy 10%-ánál ízületi érintettség lép fel, ami akár deformáló ízületi gyulladáshoz, mozgáskorlátozottsághoz vezethet.
A betegség oka ugyan ismeretlen, de ma már nem zárható ki az örökletesség. Minderre bizonyíték, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek a szülei pszoriázisban szenvedtek, 25 százalékkal gyakrabban fordul elő. Noha gyakori a családi halmozódás, azért sem a megjelenésének valószínűsége, sem a tünetek súlyossága előre nem kalkulálható, másként fogalmazva, nem „törvényszerű”, hogy egy pszoriázisban szenvedő valamennyi gyereke produkálja a betegséget, ahogy a szakemberek fogalmaznak, előfordulhat, hogy a családban csak oldalágon, azaz unokatestvérnél, nagybácsinál jelentkezik. Természetesen az is lehetséges, hogy a beteg családjában senkinek sincs pikkelysömörös betegsége. A kórképnél a bőr felületein jóval gyorsabban, a normális 28 nap helyett 7 nap alatt szaporodnak és osztódnak a bőrhámsejtek, így jön létre a lemezes, pikkelyes, hámló, bőrgyulladás. Ugyanakkor fertőző kórképek, bőrsérülések, gyógyszerek, vegyi, egyéb, allergiát kiváltó anyagok, emésztési zavarok, és erős lelki megterhelés, hormonális változások, túlsúlyosság is előidézhetik.
Ha nem a ruházattal fedett testrészen vannak a bőrtünetek, akkor sokakban rémületet kelt, nem véletlen, hogy nyomukban a betegek lelki problémákkal, önértékelési zavarokkal küzdhetnek. Mindenekelőtt beteg szűkebb és tágabb környezetének tudnia kell, hogy a pszoriázis nem fertőz, nem szabad attól tartani, hogy tovább lehet adni! Azzal is fontos tisztában lenni, hogy a tünet bármikor jelentkezhet, hiszen általában élethosszig megmaradó kórkép.
Leggyakrabban a hajas fejbőrön, a könyökön, a keresztcsont felett, illetve a térdeken, a végbél tájékán és a köldök körül okoz viszkető, téglavörös, enyhén kiemelkedő, ezüstös színű pikkelyekkel fedett foltokat. A körmökön olajcseppszerű foltok, apró, tűszúrásnyi bemélyedések keletkeznek, sárgás megvastagodás látható, ezért tüneteit nemritkán a körömgombával azonosítják. A pikkelysömörös bőr megvastagodik, lemezesen szétválik, kisebb bemélyedések keletkeznek rajta. Előfordul, hogy a sárgás hólyagocskákat produkál a betegség. Ha a pikkelyes réteget eltávolítják vagy az vakaródzás közben lejön, akkor a helyén kis pontszerű vérzések alakulnak ki, s ezért ezt a képet véres harmatcsepp-jelenségként tartják számon.
Szerencsére gyermek- és felnőttkorban igen ritkán fordulnak elő a súlyos, néha egész testfelületet érintő, vagy ízületi gyulladással járó pikkelysömör-változatok. Valamennyi pszoriázisban szenvedőnek rendkívül fontos a bőr ápolása. A bőr szárazsága, a gombás bőrfertőzések – lásd hajlati kipállás –, a seborrhoeás bőr – a zsíros arcbőr, a korpás, zsíros haj – rontják a tüneteket. Fontos tehát a bőr megfelelő tisztítása, hidratálása, a bőrpanaszoknál a bőrgyógyászati gondozás.
Sajnos tudomásul kell venni, hogy a kezelés nem hoz gyógyulást, csupán csak a tünetek enyhítését szolgálja. A terápiát mindig a tünetek súlyosságától, elhelyezkedésétől, egyénre szabottan, a páciens együttműködő képességétől függően állítják be. Mindenekelőtt külsőleges szaruoldó, hámlasztó szerekkel – szalicil, karbamid stb. – és gyulladáscsökkentővel a pikkelyek vékonyítása a legfontosabb orvosi feladat. Az utóbbira többféle szteroidtartalmú, D-vitamin-származékos, immunmoduláns, kénes, kátrányos gyógykrém szolgál. Belső gyógyszeres kezelésre minden esetben szoros orvosi kontroll mellett csak ritkán, válogatott esetekben van szükség. A méregtelenítő kúrák, vitamin-, nyomelem-,
ásványianyag-tartalmú készítmények, a májregeneráló, epehajtó gyógyszerek szedése, a sav-bázis háztartást korrigáló készítmények alkalmazása, a kénes gyógyfürdőzés, a holt-tengeri sók használata, a fényterápia, és a lézerkezelés jó kiegészítők. És nem utolsósorban a gátlások lerombolására jó a pszichoterápia is. Miként fentebb már jeleztük, a pikkelysömörtől az orvostudomány mai állása szerint végleg megszabadulni lehetetlen, a tünetmentes állapot eléréséhez, a romlás megállításához a komplex kezelés segíthet.
Sajnos Magyarországon a pikkelysömörben szenvedők jelentős része még mindig nem részesül a megfelelő kezelésben. Ennek elsősorban tudatlanságuk az oka, vagyis az; hogy a régóta tartó betegségüknek tüneteibe belenyugodva nem keresik fel a bőrgyógyász szakorvost, a kezelés lehetőségeiről az információ nem jut el hozzájuk. Azt hiszem, ez úgy az egészségügy, mint a média közös felelőssége...
K. É.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!