Fogyasztás fogyasztása

Egyszerűbben ahogy Szepes Mária fogalmazta: A világot megváltani lehetetlen vállalkozás. De önmagunkat és környezetünket ráeszméltetni a bennünk, körülöttünk szüntelenül jeleket adó összefüggésekre és csodákra – ez elérhető! Ne sodródjunk vakon át az életen, amikor mi magunk alakíthatjuk sorunkat, a körülöttünk lejátszódó eseményeket! Engedjük magunkhoz a bölcseletet, a szelíd jóságot, mert gyógyul tőle a világ, és rajta minden élet.
Csak nézzünk egy olyan egyszerű dolgot mint a nejlonzacskó. Meglepődve és örömmel olvastam, hogy San Franciscóban betiltották a műanyag szatyrok használatát a nagy bevásárlóközpontok szupermarketjei-ben. Lám ez a „kis” kezdeményezés is elősegíti, hogy kevesebb műanyag kerüljön a szemétbe. A mi közértünkben drasztikusabb megoldást választottak, csak pénzért adnak nejlonszatyrot. Persze az én háztartásomban is használok nejlonszatyrot, mert vannak dolgok, amiket papírzacskóban lehetetlen szállítani, mert kifolyik, szétszakad stb. Egy fajta tudatosságot igényel, hogy odafigyeljek, hogy vigyek például kosarat, ha elindulok vásárolni.
Az eldobott, természetben le nem bomló műanyagok, az ipari termelés vegyszerei, a közlekedés okozta szén-dioxid-kibocsátás, mind-mind károsítja a légkört. Mind a hasznot húzóknak, mind a kiszolgáltatottaknak kevés sejtésük van, hogy a környezetbe bocsátott anyagok közvetetten hatnak ránk. A közvetlen szennyezés, ami bolygónk ellen irányul, maga után vonja az ember elszennyeződését. Ízlelgessük csak ezt az új szót emberszennyezés. Ha a Föld nevű bolygóval egy vagyok, akkor megértem, hogy a Föld-nek, más élőlényeknek okozott kárt rövidlátásunknak és önzőségünknek köszönhetjük. Olyanok lettünk, mint a rákos sejtek, melyek a bioszférán élősködnek, mint valami paraziták. Amit ma a fogyasztói társadalomban elfogyasztunk, megveszünk, megeszünk, beveszünk, magunkra kenünk, és magunkra veszünk, az már igazán a fogyasztás fogyasztása. Induljunk kintről befelé. Itt a bőrünk, mely olyan mind a földünk takarója. Egy érzékeny, befogadó, méregtelenítő, óvó, mégis erős rendszer, ami megvéd minket a külső hatásoktól. De mi mindent megteszünk, hogy gyengítsük.
Mért is nem jó önmagában ahogy van? Minek és kinek akarunk megfelelni? Drága nőtársaim tudjuk, hogy mit kenünk egyáltalán magunkra nap mint nap? Bőrfeszesítőt, bőrtáplálót, korrektort, kéz és testápolót, hajbalzsamot, sampont, hajfényesítőt, korpásodás gátlót, alapozót, szőrtelenítőt, körömlakkot, műkörmöt soroljam még? Csoda-e, ha megbetegszünk?! Nem ismerek olyan családot környezetemben, akik közül ne lenne valaki allergiás. Milyen gyakran halljuk „Ezzel Önnek együtt kell élnie”. Mért is? – mert mindent „beveszünk”.
 A varázsdoboz harsogja: nem vagy elég szép, sikeres, gazdag, fejlődj a korral, légy modern, laza, ne gondolkodj, csak szórakozz, ne befelé figyelj csak kifelé, és féljél a betegségektől, az új vírusoktól, a háborútól, a szomszédodtól, ne bízz senkiben. Régen kisbaltát tartottak az ágy alatt, most szuper riasztóberendezések és több pontos zárak védenek. Vannak dolgok, amitől már úgy tűnik, védtelenek vagyunk. Egyre kevesebben vagyunk, fogamzóképességünk csökken, nem divatos családban élni, alkalmazkodni. Szép csendben elveszítjük hagyományainkat, gyökereinket, pedig ezek nélkül a jövő kilátástalanul beláthatatlan. A borús gondolatok után vigasztalódjunk egy kis élelemmel, elemózsiá-val, falatkával, de mit is falunk be? Valami szert. Jó esetben nem vegyszert hanem élelmiszert. Habár a közkedvelt margarinról kiderült, hogy csak egy molekulával tér el a műanyagtól, még jó, hogy a tojást rehabilitálták, persze kínos, mert az még természetes, habár az áldatlan körülmények között tojó tyúkocska tojása csak kívülről hasonlít a szabadban kapirgáló társaikhoz. De ez már genetika. És a tudomány ebbe is belenyúlt, amely legalább olyan veszélyes terület, mint a hormonkezelések. De előtte még magunkhoz vesszük a korszerű táplálkozástudomány elengedhetetlen anyagait, melyek nem élelmek, csak szerek. Stabilizátorokat, ízfokozókat, étkezési savakat, savanyúságot fokozó anyagokat, csomósodást és lesülést gátlókat, módosított keményítőket, édesítőszereket, térfogatnövelő szereket, habzásgátlókat, fényezőanyagokat, lisztjavító szereket, szilárdító anyagokat, nedvesítő szereket, színezékeket, tartósítószereket, antioxidánsokat, emulgeáló sókat, sűrítő anyagokat, zselésítő anyagokat, hajtógázokat és csomagológázokat… most, jobb ha abbahagyom, mert nem marad hely a létfontosságúnak kinevezett táplálékkiegészítőknek. És hol vannak a betegítő szerek, pardon: gyógyszerek.
Nem tudom, kinek tűnt fel, de az orvostudomány egyre csak fejlődik és egyre több betegséget fedeznek fel bennünk. Sokan a haszon érdekében nem rettennek vissza ember- és természetellenes eszközökkel félelmet kelteni, áldiagnózisokat kreálni melyek, az ő bevallásuk szerint gyógyíthatatlan betegségek, de remekül és hosszan tartóan, kezelhetők nem kevés pénzünkért.
Nem szükséges ebben az állapotban maradnunk, csak meg kell változtatnunk értékrendünket! Gyógyítóvá tudunk válni, segíteni a planétának, hogy megtalálja régen elveszett egyensúlyát, melyet tudtunkon kívül veszélyeztettünk és szétbomlasztottunk.
Kezdetnek tudatosságunkat kell megváltoztatni, majd saját példánkon keresztül közvetíteni másoknak. Új gondolatok áramlanak a világban, egy újfajta törődés és egyéni felelősségtudat. Így már reménykedhetünk, hogy tényleg kék marad a bolygónk.
Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!