Vereckei Ákos: 21 éve vízen a magányos farkas

n Miként került vízre?
– Sporttagozatos iskolába jártam, ahol ötödikes korban választani kellett a különböző sportágak között, és mivel osztálytársaim közül sokan kajakoztak, így én is úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom ezzel a sportággal.
n Milyen volt az ismerkedés, és hideg volt-e a Duna?
– Arra gondol, hogy beborultam. Hál istennek a kezdet kezdetekor nem történt meg velem ez, mert a minikajakok a miniemberek számára készültek, és igen biztonságosak. Természetesen nem akad olyan versenyző, aki edzés vagy versenyzés közben nem fürdött volna már meg.
n Emlékszik az első versenyére?
– Konkrétan nem, de az első évad azért emlékezetes marad a számomra, mert a Köfém Kupán, ami a mi korosztályunk számára a legrangosabb viadal volt, a második helyen végeztem. Vagyis edzőim szerint látszott, hogy van bennem némi szikra.
n És a szikrából mikor lett láng?
– 18 éves koromban, 1996-ban két felnőtt magyar bajnokságot is sikerült megnyernem, és tagja lettem a felnőtt válogatott keretnek.
n Melyik év az, amely a legemlékezetesebb a számára?
– Az az 1999-es volt, ahol mind a világbajnokságon, mind pedig a kontinensdiadalon sikerült aranyérmeket szereznem.
n Melyik eredményét tartja a legfontosabbnak a felfelé vezető úton?
– Az az 1998-as esztendő volt, amikor az akkor kajakkirálynak tartott Storcz Botondot sikerült elütnöm a válogatón az 500 méteres számtól, és ezen után ebben a számban a szegedi vb-n aranyérmes lettem.
n Harmincéves. Mikor érte el a csúcsot?
– Remélem, hogy még a csúcs közelében vagyok, de én a két olimpiai szereplésemet tartom a csúcsnak, hiszen két alkalommal is nyertünk az ötkarikás játékokon.
n A legszebb sikereit a négyesben aratta. De számos egyéni világbajnoki aranyérme is van. Melyik áll a szívéhez közelebb, az egyes hajó, vagy a négyes?
– A négyes összeválogatása mindig az egyéni teljesítmények alapján történik, így zömmel mindnyájan az egyéni számokra készülünk, és ezek után ülünk össze. Vagyis én még most is abban gondolkodom, hogy jó lenne kivívni a jogot az 500 méteres indulásra Pekingben is.
n A vébéken és az Eb-ken bizonyította egyéniben kivételes tudását. Sőt, a világ legjobb hajrázójának tartották, hiszen nem egy alkalommal úgy nyerte meg az 500 métert, hogy nem egész száz méterrel a cél előtt még valahol a mezőny közepén lapátolt. Ma is tudja ezt a hajrát?
– Azóta egy kicsit átalakult a taktikám, amely a korhoz kell, hogy igazodjon. Fiatalabb koromban jobban pörgött a kezem, és megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy csak magamra, a saját tempómra figyeljek, mert tudtam, hogy a hajrában mindenkit le fogok győzni. Most viszont már a rajttól kezdve kell úgy eveznem, hogy ott legyek a végelszámolásnál.
n Vb és Eb-sikerek tudatában mindig esélyesként utazott az olimpiára, de ott valahogy nem jöttek össze a dolgok, kielemezték már ennek az okát?
– Az ember nem lehet mindig csúcsformában, bár Sydneyben abban voltam, de sajnos én kevésbé tudtam alkalmazkodni ahhoz az időjáráshoz és körülményekhez, mint néhány társam. Háromszor is be kellett melegítenem, mire a mi számunk sorra került, és ez nekem nagyon rosszul sült el.
n Korábban önmaga is és a társak is úgy fogalmaztak, hogy Ákos, egy magányos farkas.
– Való igaz, mindig kicsit zárkózott voltam, és ezt sokan nem szerették, mások pedig tudomásul vették, hogy én ilyen vagyok.
n Több csapatsportágban úgy vallják, ahhoz, hogy meg legyen az összhang, barátnak kell lennie azoknak, akik mondjuk egy hajóban ülnek.
– Van benne igazság, de mi mindnyájan egy kicsit magányosak vagyunk, de a hajóban ez, nem érződik. Mert akkor mindnyájunkat egy cél fűt, hogy minél gyorsabban haladjunk. Barátok vagyunk, de nem tartunk szoros kapcsolatot egymással.
n Milyen reményekkel készül harmadik olimpiájára?
– Rengeteg munka van már bennünk a felkészülés során, és ez növelve lesz még egészen Pekingig. Mint már korábban említettem, elsősorban megkísérlem 500 méteren kiharcolni az indulás jogát, úgy hogy ne menjen kárára a négyes felkészülésénél. Nemsokára Ausztráliába utazunk, hogy megfelelő körülmények között tudjunk vízen edzeni.
n Mit tartana pályafutása legnagyobb sikerének
– Sportágunkban van már háromszoros olimpiai bajnok, Kammerer és Storcz, jó lenne utolérni őket. Ám mérhetetlenül nehéz lesz főleg védőként elindulni négyesben a pekingi viadalon, hiszen óriási a konkurencia minden számban, úgy látom, hogy leginkább 500 méteren és a négyesek versenye az, ahol a legnagyobb csata várható
n Mit tart eddigi legnagyobb  kudarcának?
- Az 2005-ös év volt, amikor egyéniben és a négyesben is „meg aláztak” engem és minket. A vb-n  500-on a dobogóra sem kerültem, a négyesünk pedig már a közép-futamban búcsúzott.
n Mennyiben befolyásolja magánéletét, hogy jóformán soha sincs otthon?
– Amikor engedi az időm, rohanok haza, hiszen van egy kétéves fiam, és egy négy hónapos kislányom. Akkor érzem magam a legjobban, ha velük tölthetem a szabadidőmet, és ez jelent igazi kikapcsolódást a számomra.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!