A nulla tolerancia aránytalanul korlátoz

– A közlekedési fegyelem javításának céljával minden épeszű ember egyetért – kezdi Kolláth György. – Arra, hogy a gyorshajtókat és az ittas vezetőket kiszűrjék, szükség van, ilyen esetekben indokolt az alkotmányos mozgásszabadság – a közlekedés szabadsága is alkotmányos jogunk – ésszerű korlátozása. Ám a szükségesség és az arányosság követelményének az alkotmányos jogok minden korlátozásakor teljesülnie kell, s az ittasság, mint vétkes magatartás, nem a 0,00 ezrelékes vérlakoholszintnél van.

Mindenki sorolhatja és sorolja is a példákat: egy-két szem konyakmeggy, minimális mennyiségű misebor, szájvíz, flambírozott sültek… Tudomásul kell venni azt is, hogy vannak kivételek. Ha például egy orvos abban a hiszemben, hogy véget ért aznapra a munkája, a vacsorához megiszik egy pohár bort vagy egy üveg sört, a mostani nulla tolerancia mellett elveszítheti a jogosítványát, ha éppen vacsora közben megcsörren a telefonja, és sürgősen beteghez hívják. Hiszen késedelem nélkül indulnia kell, nem várhat taxira. S egy pohártól, ami persze nem 0,00 ezrelék még nyilvánvalóan nem lesz részeg, nem fog ittas vezetőként gátlástalanul és figyelmetlenül, a közlekedés többi résztvevőjére nézvést életveszélyesen száguldozni. Ha út közben elveszik a jogosítványát, abba pedig belehalhat a beteg, akihez hívták. S előfordulhat hasonló példának okáért a rendőrrel, a tűzoltóval, a mentőssel is.
Van egy másik fontos szempont is: mindenfajta  szabálysértési felelősségnél a hatóságnak kell bizonyítania. Ha valaki elismeri, hogy ivott, akkor ez valóban bizonyítéknak számít. Ám, ha valaki azt mondja, hogy nem ivott, akkor bármire hivatkozhat, szondahibára is, és ebben az esetben csak a valóban objektív bizonyíték – a vérlakohol-vizsgálat – alapján vehetik el a jogosítványát. Márpedig, ha a nulla tolerancia azt jelenti, hogy minden egyes esetben, amikor a szonda elszíneződik, el kell venni a delikvens jogosítványát, akkor baj van. Ugyanis az valóban mérlegelés nélküli büntetésnek tekinthető, ha az illető nem vezethet tovább, és talán csak hetek, hónapok múlva kapja vissza a gépjárművezetői engedélyét. Ez tehát jogászszemmel tekintve nem egyéb, mint az alkotmányos alapjognak talán szükséges, de bizonyára aránytalan korlátozása.
Azért sem értek egyet a rendeletben előírt nulla toleranciával, mert a jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak el kell különülnie – így Kolláth. – Ám a jogalkotó most magának sajátította ki a mérlegelés jogát, kivette azt a jogalkalmazó kezéből; a rendőr már nem döntheti el, hogy egy olyan rendkívüli helyzetben, mint az imént említett orvosé, fontosabb-e az emberi élet védelmében kivételt tennie, vagy ehhez nem tartja elégségesnek a felhozott mentő körülményt, indokot. Emiatt bennem ez az ügy kelt némi „rendőrállami” érzést; úgy vélem, nem korrekt egy ilyen döntéssel elvonni a jogalkalmazótól a jogalkalmazás jogát.
Ráadásul az, hogy a szonda jelzett valamit, később nem is bizonyít semmit. A bíróság előtt már nem kezelhető corpus delictiként, például mert a korszerűbb „sipolós” szondaváltozatnak az adatait rendeszeresen törlik, és csak a rendőr vallomása marad meg.
Jogászként csak azt mondhatom: ezt a rendeletet én bizony felülvizsgálnám, és tisztáznám azt is, hogy mik a kivételek. Autós társaimnak pedig azt tanácsolom: aki nem ismeri be, hogy ittasan vezetett, az feltétlenül kérjen azonnali vérlakohol-vizsgálatot, mert a mostani jogi szabályozás szerint már csak abban reménykedhet. Bár az is néhány órás időveszteséggel jár, de ha a vizsgálat tisztázza, hogy nem vezetett ittasan, a jogosítványa legalább megmarad.

vgp

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!