Népszavazási szenvedély

Már sokan és sokszor elmondták, leírták: népszavazás esetén nyilvánvalóan többen fognak arra szavazni, hogy ne kelljen vizitdíjat, kórházi napidíjat fizetni. A vizitdíj jelentősen megemelte a háziorvosok jövedelmét. Bővebben jut fejlesztésre, alkalmazottak fizetésére. (Ez kellemetlen adminisztrációval, pénzkezeléssel jár, de úgy hallom, a háziorvosok többsége, ha nem is szívesen, de vállalja). A kórházi napidíj a kórházi ellátást javítja. Ezek eltörlése esetén ezt is közpénzből (= adónkból!) kell majd pótolni.
A szegény sorsúak valószínűleg nem csak azért nem mennek most orvoshoz, mert a vizitdíjat nem tudják kifizetni (ami kevesebb, mint egy doboz cigaretta ára…) Régebben, ha ingyen mentek orvoshoz, a patikába már nem mentek el, mert nem tudták a 300 forintnál lényegesen többe kerülő gyógyszereket megfizetni. (A szegények egyébként kaphatnak fölmentést a vizitdíj alól.)
Az egyetemi és főiskolai tandíj eltörlésére bizonyára kevesen szavaznának, de ha már ott van a kérdés, és benne vannak a lendületben, egy további kézmozdulattal erre is igennel fognak válaszolni. Végig se gondolják. Holott a tandíj az ország lakosságának csak töredékét érinti közvetlenül. Az érdekeltek jó része is mentesül a tandíjfizetés alól, sokan kapnak ösztöndíjat stb. Ha népszavazással eltörlik a tandíjat, akkor a piripócsi Pista bácsi, az alsóbörgözdi Kovács família, a budapesti, szerényen élő kispolgár is fizetni fogja az egyetemi, főiskolai hallgatók tandíját. Ha ugyanis a hallgatók nem fizetnek, akkor a beszedett adónkból kell minden egyetemi, főiskolai tanulás költségeit kiegészíteni. A végzős hallgatók egy része pedig külföldre fog menni, tehát a közpénzen támogatott a diplomáját nem itthon fogja kamatoztatni. Mielőtt valaki a tandíj eltörlésére szavazna, gondolja ezt végig!
Ami pedig az új egészségügyi törvényt illeti: honnan tudná a „nép”, hogy ez jó-e, vagy rossz? Tapasztalt, öreg orvosként sem tudom megítélni. Ami eddig volt, nem volt jó. Legalábbis sokba került és nem volt eléggé hatékony, sok kényelmetlenséggel, kiszolgáltatottsággal járt. A kicsi, rosszul felszerelt, nehezen működő kórházak megszüntetése sok vihart kavart, pedig mindnyájunk érdeke, hogy kifogástalanul felszerelt kórházakba, speciálisan képzett, gyakorlott orvosok kezébe kerüljünk, ha megbetegszünk. (A magánkézbe adott egészségügyi intézmények már most is szebbek, jobban fel vannak szerelve, jobban működnek). Egyes kórházakat nyilván nem azért zárnak be, mert az egészségügyi miniszter nemzetgyilkosságra készül, hanem azért, mert racionalizálni akarja a gyógyítást. Nyilvánvaló, hogy 40-60 ágyas, hiányosan felszerelt, kevés orvossal működő kórházak életképtelenek, és az ilyen kórházba bekerülő infarktusos beteg is életképtelen. Vannak vitatható kórházbezárások, de ezeket nem lehet az utcán, vagy a szavazóhelyiségekben felülbírálni. (A kórházbezárás egyébként a Mentőkórházzal kezdődött, Mikola István egészségügyi minisztersége idején.)
Nagyon nagy baj, ha politikai indulatok alapján akarnak dönteni az új egészségügyi törvényről. Bizonyára lehetne jobban is megkonstruálni egy ilyen fontos, nagy horderejű elhatározást, de aligha ellenséges szándékkal akarnak új rendszert bevezetni. Lehetséges, hogy tévednek, lehetséges, hogy másként is megváltoztathatnánk az egészségügyi ellátást, de az biztos, hogy indulatos, gyilkos tüntetésekkel semmire sem megyünk. Hozzá nem értő, a tervezetet nem ismerő, félretájékoztatott tömegek nem dönthetnek ilyen jelentős, szakmai kérdésről.
Név és cím a szerkesztőségben

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!