Mert bizony nagyon jó a mi jó BKV-nk. Számon tartja például, hogy
2003-ban valami nem volt rendben az utas diákigazolványával. Nem
fárasztotta azzal az azóta eltelt csak nem öt év alatt, hogy jelezte
volna a tartozást. A szép és ifjú diáklány időközben három gyermek
édesanyja lett, s bizony képtelen visszaidézni, hogy egykor a hármas
metró vonalán valóban úgy utazott-e, hogy otthon felejtette a
diákigazolványát.
A jó BKV viszont – a maga kitűnő memóriá-jával – emlékszik, s levelet küldött formás csekkel. De megint csak jószívűen, nem fárasztotta a címzettet a részletekkel, aki a levélből nem tudta meg, hogy egykori felettébb súlyos kihágásából miként lett 10720 Ft-os büntetés. Igaz, a levélíró fölsorolja mindazokat a rendeleteket, amelyek alapján a követelés minden kétséget kizárhatóan jogszerű. Persze a jó BKV igen elfoglalt, nincs ideje arra, hogy maga szerezzen ily módon is örömöt a járatain mindig kulturált körülmények között közlekedő utasainak. Nincs bizony, hanem az egészet rábízza egy ügyvédre, nevezzük őt dr. LSK-nak, aki aztán megírja leveleit, így a jogi eljárás előtti utolsó fizetési felszólítást is. A háromgyermekes édesanyának ezt is elküldi, a nyomaték kedvéért két példányban, s persze nem csak arra kéri a címzettet a jó BKV nagy jogi jártasságú képviselője, hogy öt napon belül fizessen, hanem még arra is, hogy a „befizetés tényét jelezze felé”. Talán bizony dr. LSK ugyanolyan elfoglalt, mint jó megbízója?
Még szerencse, hogy a háromgyermekes édesanyának pénze, mint a pelyva, s rengeteg szabad idejével egyszerűen nem tud mit kezdeni. Vitán felül köszönet jár a jó BKV-nek és képviselőjének.
Martin József
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!