A sikeres polgármesterek hasonlítanak egymásra

l Idefele három embertől kérdeztük meg, hol a városháza, de mindenki csak széttárta a kezét.
– Szegediek voltak?
l Maradjunk annyiban, hogy az utcán álltak.
– Az korántsem jelenti azt, hogy „bennszülöttek”, majdnem annyi szegedi van a városban, mint nem szegedi. Az idegenforgalom szárnyal, itt tanul 30 ezer egyetemi hallgató.
l De ami a kérdés érdemi részét illeti: Magyarország egyik legfontosabb városának első emberéről szinte alig hallani, míg ellenzéki pandantja, Kósa Lajos debreceni polgármester szinte fürdőzik a nyilvánosságban. Ön miért nem?
– Nem szeretem az öncélú politizálást, a polgármesteri feladat nagyon megfelel nekem, hisz’ a városvezető dumából, magamutogató politizálásból nem él meg. A polgármester teljesítményhiánya, hibája ugyanis egyből meglátszik a városon.
l Az a mondata, hogy polgármester nem él meg dumából, a sikeres városvezetőként elkönyvelt Kósa Lajos dicsérete lenne?
– Egészen biztos, hogy az őt rendre újraválasztó cívisváros lakói Debrecen fejlesztését értékelik. Egyébként a sikeres polgármesterek között számos hasonlóság fedezhető fel, a szembeötlő, mondjuk, politikai különbségek ellenére is. Például egy városvezető nem lehet megosztó személyiség; igazán megosztó politikai kommunikációval nem érhet el jelentős eredményeket. Egy polgármestert az minősít, hogy a városa lakói otthon érzik-e magukat. Százhatvanötezer polgárom van Szegeden, s az pont 165 ezerféle ember. Senkire nem erőltethetem rá az értékvilágomat.
l De ha a városvezető remete, akkor a városa is kevesebbet szerepel. Nem érzi úgy, hogy Szegednek is lenne annyi helye a médiában, mint Debrecennek?
– Hogy a Lajos miért szerepel annyit, annak más okai vannak. Nevezetesen, a sajtóban Orbán Viktor lehetséges alternatívájaként emlegetik. De nincs értelme a versengésnek, hisz minden városnak megvan a maga sajátos hangulata. Én nem lennék sikeres polgármester Debrecenben, és valószínűleg  Kósa Lajos habitusa sem lenne nyerő Szegeden. A polgármester és a város stílusának kell összecsengenie. Más Debrecen és Szeged választóközönsége. A jobboldali tábor mintha folyamatosan nagy lángon szeretne égni, egy baloldali város a békét és nyugalmat kívánja.
l No meg a fejlesztéseket. Mivel magyarázza, hogy miközben a szocialista vezetésű városok többsége elesett a tavalyi önkormányzati választásokon, Szegeden nagyjából ugyanúgy teljesített az MSZP, mint 2002-ben.
– Nem nagyjából, százalékra pontosan. Hatvan százalék fölötti támogatással lettem polgármester, 25 körzetből 21-ben tarolt a szocialista párt és az SZDSZ. Amikor közvélemény-kutatásokkal a sikert vizsgáltuk, akkor az emberek a fejlesztések és a beruházások mellett a békét és a nyugalmat emelték ki pozitívumként. Sőt, azon polgárok 34 százaléka, akik az országgyűlési választásokon Orbán Viktort emelték volna hatalomra, úgy nyilatkoztak, hogy az én polgármesterségemre szavaztak. Itt válik el egymástól az országos és a helyi politika.
l A jelek szerint az ön életében is. Azt mondják: ön többször felmerült, hogy belügyminiszterként, majd területfejlesztési miniszterként erősíthetné a kormányt. Miért polgármester, miért nem kormánytag?
– Engem 21 évesen választottak meg először a szegediek országgyűlési képviselőjüknek. Azóta még háromszor küldtek a parlamentbe, és kétszer emeltek a város élére. Hűséggel tartozom nekik, nem csalódhatnak bennem. Van egy határozott elképzelésem erről a városról, elsősorban azt szeretném megvalósítani. Amíg szegedi polgármester vagyok, addig nem érdekel más politikai tisztség.
l Ez egyben azt is jelenti, hogy ha egyszer valóra válik Gyurcsány Ferenc éppen jegelt köztisztasági csomagja, amely tiltaná, hogy honatya polgármester is legyen, szó nélkül felállna a képviselői székből?
– Ezzel a csomaggal két bajom van. Egyrészt nem köztisztasági, hanem közjogi. Másrészt nemcsak politikusként, de jogászként is azt gondolom, hogy egy közjogi rendszerből nem lehet egyetlen elemet kiemelni, és azt mondani, hogy különítsük el a polgármesteri és a képviselői funkciót. Egyébként, ha a nép annyira nem szerette volna ezt a kettősséget, akkor nem választott volna meg ennyi honatyát városvezetőnek és fordítva. Ráadásul egy egyéni választókerületért lobbizó képviselő érdekérvényesítése nem különbözik egy városának támogatást kereső polgármester tevékenységétől. Egyébként el tudnék képzelni kisebb parlamentet, ahol csak listás képviselők ülnek, és így nem egyéni területeket, hanem az egész országot képviselnék. Egy ilyen koncepció kidolgozása zajlik a szocialista frakcióban. Az viszont értelmetlen, hogy minden marad a régiben, csak néhány városvezetőt kiültetnek a parlamenti padsorokból.
l Akkor maradjunk a polgármesteri feladatoknál. A rendszerváltás után szinte minden városnak újra kellett definiálnia értékeit és vonzerejét. Mi fontos Szegednek és Szegeden?
– A legfontosabb feladatunk 2002 után az volt, hogy visszaadjuk a város jó hangulatát és önbizalmát, mert Szeged rengeteget csalódott. Nagyon sokat veszített a rendszerváltás után. Egyrészt a délszláv háború távol tartotta a befektetőket, ráadásul autópályánk sem volt, így szinte elszigetelve éltünk. Összességében tízezer munkahely szűnt meg. És átfogó programok sem bontakozhattak ki, hisz’ minden polgármesternek csak egy ciklus adatott meg. Fideszes elődömről csak annyit, hogy saját pártja sem kívánta újraindítani. Én vagyok az első újrázó városvezető. A hangulati váltáshoz rá kellett ébreszteni a szegedieket arra, hogy ez a város már többször a semmiből épült újjá, például amikor 1879-ben szinte teljes egészében elvitte a Tisza. Ennek emlékére szerveztünk egy rendezvénysorozatot, úgy neveztük, hogy az „Újjászületés éve”. De persze kellett valós tartalom is. Elkészült az M5-ös sztráda, az idén kezd épülni az M43-as autópálya, befejeztük a teljes város csatornázását, minden út szilárd burkolatot kapott, fejlesztjük a belvárost, az ország egyik legmodernebb nagyobb fürdőépítési projektje startolt, 13 ezer panellakást újítottunk fel. Magára talált a szegedi gazdaság, immár az a kérdés, hogy évente hány új munkahely akad, nem az, hogy hány szűnik meg.
l A legtöbb városban lepusztulóban van a közösségi közlekedés, Szegeden ezt a problémát miképp orvosolják?
– Huszonnyolcmilliárd forintból (ebből 25 milliárd uniós forrás) felújítjuk a szegedi kötött pályás közlekedést, új trolikat és villamosokat állítunk rendszerbe, felújítjuk a síneket, sőt a lakótelep irányába bővítjük is a villamoshálózatot. Szegeden az utóbbi években megduplázódott a személyautók száma. Ebből logikusan következik, hogy hosszabb távon, de lehetőség szerint minél hamarab, olyan közösségi közlekedésre van szükség, amely kiválthatja az autóforgalmat. Hogy ezt elősegítsük, a belvárosban extra módon megemeltük a parkolási díjakat, külső területeken olcsó zónákat alakítottunk ki. Idetartozik az is, közlekedési programunk része, hogy tizenöt éven belül a belváros egy jelentős részéről minden autót kitiltunk.
l És mi van a Tiszával, ami város jelképnek számít, de ez a folyóparton nem nagyon látszik…
– Azért így is jelentős vonzerőt képvisel, többek között a Tiszának köszönhető, hogy megduplázódott a városba látogatók száma. Már több mint 300 ezren keresik fel évente Szegedet. Így az ország nyolcadik legkedveltebb idegenforgalmi helye vagyunk, megelőzzük Pécset vagy Debrecent. Egyrészt megpróbáljuk gazdaságilag hasznosítani a folyót; a tiszai hajózás szinte leállt a rendszerváltás után, pedig van két kiépített kikötőnk. E téren nemzetközi megállapodásokat szorgalmazunk, hisz’ Szegedről a Fekete-tengerig lehet hajózni. Szintén megpróbáljuk bekapcsolni az idegenforgalomba városrendezési programunkat. De a Tisza partja elsősorban védműként szolgál. 2006-ban a város történelmének legnagyobb árvizét fogták fel a gátak és töltések, az 1008 centiméteren tetőző Tisza a város fölé tornyosult. Akkor nem akartam pánikot kelteni, de most elmondhatom: ha bármi baj történt volna, akkor négyméteres víz hömpölygött volna a főtéren. Az elkövetkező időszakban szerencsére ötmilliárd forintot fordíthatunk árvízvédelemre.
l Szeged értékei között eddig nem esett szó az egyetemről. Parlagon hagyják?
– Dehogy, Szeged tudásváros, a biotechnológia, a biológia legjelentősebb hazai központja, erről szól a biopolisz projektünk, erre építettük fel pólusprogramunkat.
l Rengeteg dolgot felsorolt, amivel bátran ki lehet állni a nyilvánosság elé. Ezek szerint fals érv, amit szocialista polgármesterek gyakran hangoztatnak, miszerint az összes pozitívumot, fejlesztést a kormányzat kommunikálja, ők meg magyarázhatják a mindennapi gondokat, például a távhődíjak emelését?
– Nem érzem azt, hogy a kormány lenyúlná a jó dolgokat, a fejlesztéseket mi pályázzuk, mi nyerjük, mi kommunikáljuk. Az tagadhatatlan, hogy miközben a pályázati források bővültek, a működési költségeket egyre kurtítják. Persze az is igaz, ha minden polgármester azt látja, hogy sokkal kevesebb gyerek jár a város iskoláiba, akkor eldöntheti, hogy bezár-e egyes intézményeket, s a megmaradókat fejleszti. Ezt csinálják szocialista és fideszes polgármesterek egyaránt, csak ez utóbbiaknak megadatott az a lehetőség, hogy mindenért a nemzetnyúzó kormányt okolják.
l Viszont van egy nagyszabású terv, amely a kormánynak, a városoknak, illetve az ellenzéknek is elvileg egyaránt fontos, vagy az kellene, hogy legyen, nevezetesen az Európa Kulturális Fővárosa projekt. Ám Hiller István kulturális és oktatási miniszter elismerte, hogy jócskán akad gond (csúszás, finanszírozás) a megvalósítás során. A címre három város pályázott: Debrecen, Pécs, Szeged. Utóbbi kettő lett a győztes. Tudják tartani a terveket és a határidőket?
– Bocsánat, Szeged nem pályázott, csak Pécs kiemelt partnereként szerepel a pályázatban; tény, hogy itt zajlik a rendezvények jelentős része. És tegyünk rendbe még egy dolgot. 2010-ben nem pusztán egy magyar város lesz Európa Kulturális Fővárosa, de a húszmilliós Isztambul és egy németországi város is. Szeged különben azért nem pályázott önállóan, mert számos város túlvállalta magát, s szinte belerokkant, hogy betartsa ígéreteit. E cím megszerzésének akkor volt pozitív hozadéka, amikor az egész projektet arra használták, hogy az egyébként is szükséges beruházásokat megvalósíthassák. E fejlesztéseken viszont Szeged már túl van. Nálunk épült fel Magyarország egyik legnagyobb egyetemi könyvtára, konferenciaközpontja, tanulmányi-információs komplexuma, nem kell még egy a városba. Pécsett viszont nincs ilyen. Tavaly adtam át az ország legszebb szecessziós palotájában a város képtárát. Pécsett viszont képtárat akarnak építeni. Az elmúlt ciklusban építettünk egy kis színházat a nagy mellé, az utóbbi négy évben négy művelődési házat nyitottunk meg, tehát létrehoztuk azt a kulturális infrastruktúrát, amit egyébként a város még eltart. Ugyanis a legnagyobb veszély az, hogy egy nagyszabású projekt keretében olyan intézményeket húznak fel, amelyek aztán panganak az ürességtől. Látni kell, hogy a 150-200 ezres hazai városok csak jóindulattal nevezhetők európai középvárosnak. A vén kontinensen ez a településkategória azért legalább félmilliós lélekszámot takar, míg a nagyvárosokat 1-2 millióan lakják. Ezért érzem, értem a pécsi kételyeket. De Pécs minden segítséget megkap tőlünk, őszintén szurkolok neki.

Bóday Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!