A Magyar Pszichiátriai Társaság XIV. Vándorgyűlését 2008. január
24–27. között Sopronban rendezik meg. A pszichiátriai szakma legnagyobb
magyarországi seregszemléjének előadás témái a genetikától a közösségi
pszichiátriáig terjedtek.
A vándorgyűlés központi mottója: A bomlás virágai. Nehéz lenne bebizonyítani, hogy Baudelaire főműve (Les Fleurs du Mal) és a vándorgyűlés főtémája között nincs összefüggés. Az elmúlt évben a pszichiátriát sújtó – változások után az esemény fő feladata a még megmaradt műhelyek és az ott folyó szakmai munka számbavétele, illetve az újrakezdés irányainak és lehetőségeinek áttekintése lett a kongresszus fő témája, mely nem csak az egyéni, de a társadalmi szinten jelentkező problémákra is rámutatott.
A mentális egészséghez, ártalomkerüléshez feltétlenül szükség van az erkölcsi-etikai határok tudására, amelyekhez viszonyítani lehet a kóros felé vezető eltéréseket. Az utóbbi években e biztos eligazodási pontok fokozatos elhomályosodása aggasztó jelenség. Az egymásnak ellentmondó és félrevezető információk dzsungelében az útvesztés szorongást provokál, és egyre többen adják fel tájékozódási igényüket, ami a depresszív pozíció felé vezető út. Éppen ezért a pszichiáterek útbaigazító szerepe még fontosabbá válik, ezért lenne lényeges megőrizni, józan értékközvetítő szerepét.
Ennek ellenére az elmúlt évben a magyar pszichiátriai szakma legjelentősebb intézményét, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet megszüntették. Az átvett osztályokról és ágyakról szóló ígéretekből gyakorlatilag alig valami, a megtartott szakmai csoportokról szóló ígéretekből pedig semmi sem valósult meg.
Az OPNI megszüntetése nemcsak a pszichiátriát és a stroke-ellátást érte negatívan, hanem az epilepszia-centrumot is. Az itt működő komprehenzív epilepsziarészleget áthelyezték az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe (OITI), aminek során az epilepsziarészleg nagymértékben csonkult. A rehabilitációs funkciót szolgáló – a maga nemében egyedülálló – Valentin- házat megszüntették, és a részleg elvesztette önállóságát, miután ezentúl a stroke-részleggel közösen végez, területi ellátási kötelezettséggel, neurológiai ellátást.
Egyedül az epilepszia sebészeti kezelésében volt remélhető előrelépés az átszervezéssel, miután a Kooperatív Epilepszia Sebészeti Program keretében már korábban volt együttműködés az OITI-val.
További szomorú tény, hogy az eddigi adatok szerint 2007 során több mint 5 százalékkal csökkent a krónikus skizofréniában alkalmazott pszichiátriai szerek – az antipszichotikumok – forgalma. Mivel ezek a betegek nem gyógyulnak meg (és ezeket a gyógyszereket folyamatosan, életük végéig szedniük kell), így a csökkenéséből az a következtetést vonható le, hogy a kezelt krónikus skizo-frének 5 százaléka kezelés nélkül maradt. Márpedig a skizofréniában szenvedők állapotában a kezelés megszakítása után komoly romlás következik be, gyógyszer nélkül akár magukra és környezetükre is veszélyesé válhatnak.
Természetesen a fő feladat a még megmaradt műhelyek és az ott folyó szakmai munka számbavétele, illetve az újrakezdés lehetőségeinek áttekintése.
A soproni előadásokon számomra döbbenetes tapasztalat volt, hogy a női testideál változása a nőknek a saját testükhöz való viszonya annyira elferdült, hogy ebből pszichiátriai betegség is fejlődött. Érdekes összefüggést találtak a testképtorzulás és az evészavarok között. Az idők folyamán azonban a férfi testideálok sem maradtak változatlanok, esetükben két szélsőséges irányzat figyelhető meg. Az egyik a feminin típusú férfiideál, mely a férfi és a nő között húzódó határvonal gyengülését és a nemek egységesülését mutatja. (Ezt mutatja egyébként a női body building elterjedése, és a főleg nőknél megjelenő testépítő típusú evészavar is.)
A férfi testideálok változása hozzájárul ahhoz, hogy a férfiaknak is van evés- és testképzavaruk. Az izomdiszmorfia, a kopaszodás, a pénisz mérete miatti aggodalmaskodás és a testtel kapcsolatos egyéb elégedetlenségek is idetartoznak.
Tanulságos volt hiperaktív gyermekek és anyák páros rajzainak vizsgálata, órarajzolási tesztek. Az alvászavarok és éjszakai evési rohamok összefüggései. Szerencsére vannak olyan civil szerveze-
tek, amelyek segítik a rehabilitációt. A Lélek-Hang Budapesti Egyesület a VIII. kerületben elősegíti a hátrányos helyzetű lakossági csoportok társadalomba való beilleszkedését. Itt önsegítő klubunk működik. Az aktivisták felvilágosító munkát végeznek. Segítik a lelki sérültek jogainak gyakorlatban való megvalósulását, támogatják az esélyegyenlőségét. Hasonló mentálhigéniás egészségmegőrző, és megelőző tevékenységet folytat a Segély Helyett Esély Alapítvány: Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézete Budatétényben.
Számomra igen lehangoló volt szembesülni ezekkel a súlyos problémákkal. Szerencsére lélekemelő előadás is hallottam. Az erdélyi magyar nemzetiségi kisebbséghez tartozó, és az anyaországi magyar serdülők életproblémákkal való megküzdési technikáiról számolt be Kádár Annamária és Lukács Márton Réka, akik összefüggést találtak az életérzés és az ellazultság között, valamint az egészségi állapot és jókedv, valamint az erőnlét között. Minél inkább jellemző az egyénre a jókedv és az ellazultság, annál jobb egészségi állapotnak és erőnlétnek örvend.
Köveskuti Tünde
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!