Gálvölgyi Judit

Gálvölgyi harminchat esztendeje… Amióta férjhez ment Jánosához, akivel még az amatőr színjátszók közt ismerkedett meg anno. De Gácsnak született. Szerkesztő, angol-orosz műfordító, nem is akármilyen. Otthon van Tolsztoj-drámában, novellában, sci-fiben, nívós bestsellerben. Az „övé” például Jackie Collins…

– A moziban a héten „be-Este-ledett” …

– Igen, s ennek nagyon örülök! A GeneralPress kiadó még valamikor tavaly tudomást szerzett róla, hogy Koltai forgatni fogja a filmet, s lecsapott rá. Megszerezte Susan Minot regényének fordításjogát, s megkérdeztek, volna-e kedvem hozzá? Volt kedvem! Hogyne lett volna! A kötet már tavasszal megjelent – minden különösebb visszhang nélkül. Most a mozi meghozta ezt… Minot megérdemli – nagyon jó író. S bár szerelemről, szeretetről, szülő-gyermek viszonyról szól a könyv, nem pilleköny-nyű bestseller. Fordítani sem volt az. Magam is anya, nagymama vagyok. Eszterre és Dórkára gondoltam óhatatlanul, s a kicsikre, Danira és Simonra. A soha el nem évülő emberi kapcsolatok különlegesen, több idősíkon át jelennek meg a regényben, sokszor egyetlen mondatban is. Tényleg érdemes elolvasni a regényt, mint ahogy Koltai bölcsen megjegyezte: a filmen nem lehet visszalapozni… Az idősíkokhoz egyébként már egész ifjan, még bölcsészhallgatóként hozzászoktam, mert imádtam a tudományos fantasztikumot, 1969-ben pedig egyenesen beleszerettem A Gyűrűk Urába. Annyira, hogy le akartam fordítani. Kuczka Péter, a Móra Kiadó akkori szerkesztője – minden sci-fihez ő írta az előszót – ismerte Tolkien munkáját, de túl nagy falatnak tartotta még akkor, próbálkozzak előbb rövidebbel – mondta. Az első hosszabb lélegzetű munkám az A, mint Androméda volt, de a Galaktika folyóiratnak állandó munkatársa lettem. Valaha volt egy olyan lap is, hogy Szovjet Irodalom: Makai Imre mesterem – aki olyan „csacskaságokat” fordított, mint Tolsztoj Háború és békéje, ingyen és bérmentve adott nekünk, fiataloknak műfordítási szakszemináriumokat. Ezért máig hálás vagyok… Mostanra beérett sok év munkája: az Ulpius-Ház részére Meir Shalev izraeli író Orosz románca után a Négy lakoma című könyvét is lefordítottam; az Édesvíz Kiadónak – ez volt egykor az utolsó „hivatalos” munkahelyem – Marion Bradley Avalon ködbe vész című könyvét. Az Artur király-mondát írta meg női szemmel, vastag kötet, de halál izgalmas.

– Édesapja, Rodolfo bizonyára boldog lenne, ha kézbe vehetné a könyvet…

– S bizonyára tudná a megoldásokat is! Pedig nem volt illuzionista, mint ahogy szabadulóművész sem. Bűvész volt. Houdini viszont a példaképe lehetett: egy képen apám felgyűrt ingujjban és frakkban áll. Pont mint a magyar születésű amerikai szabadulóművész. Apám maga ment el a rákoskeresztúri hitközséghez Houdini születési anyakönyvéért, aki Weiss Erikként látta meg a napvilágot… Rodolfo-felvételem nincs sok: akkoriban a tévében nagyon sok volt az élő adás, ami sajnos „elszállt”. De olvasom a róla írtakat: mindenki szerette. Csak szépet és jót írnak – pedig az internet névtelensége alatt annyi ocsmányság is megjelenik. Egyébként én húsz évvel a halála után is nagyon apás vagyok. Jelen időben imádom őt…

(gündisch)