A magyar öttusasport állócsillaga, a székesfehérvári Vörös Zsuzsanna, aki 1998 óta a világ legjobbjai közé tartozik. Első aranyérmét a feledhetetlen margitszigeti világbajnokságon 1999-ben szerezte, méghozzá akkor még meglepetésre. Azóta viszont az számít meglepetésnek, ha nem nyer, vagy nem kerül a dobogóra. Mert az utóbbi években legtöbbször a világ- és Európa-bajnokságokon az ő nyakába akasztották az aranymedált. A 2007-es esztendő viszont nem úgy sikerült számára, ahogyan várta és sokan remélték.
Mert pályafutása során másodszor fordult vele elő az, hogy világversenyen nem sikerült a dobogóra állnia. Ennek ellenére megszerezte az olimpiai kvótát, vagyis védőként ott lesz a kínai fővárosban. Ami meg a sportág- választását illeti, bármily furcsán hangzik, azt a szomszédban lakó vívóedzőnek köszönheti, mert ennek az ismeretségnek a gyümölcse lett, hogy igazolt versenyző vált belőle.
n Mikor és hogyan ismerkedett meg a sporttal?
– Örökmozgó gyerek voltam, az iskolában minden sportágba belekóstoltam, a minikosárlabdától a futáson át a labdajátékokig. Ami meg konkrétan a sportágválasztást illeti, azt a szomszédban lakó öttusa-
vívóedzőnek, Korponai Istvánnak köszönhetem, ha ő nincs, eszembe sem jut, hogy öttusázó legyek. Ő hozott össze Kulcsár Antallal, a fehérváriak öttusaedzőjével és jelenlegi szövetségi kapitányával, aki első pillanattól kezdve a trénerem. Ez 1989-ben volt. Ő azt tanácsolta, először tanuljak meg úszni, mert ahhoz, hogy ezt az összetett sportágat űzhessem, az egyik legfontosabb kritérium az úszástudás. Egy éven át úsztam, és ezek után mentem vissza hozzá, hogy most már öttusázni szeretnék, aki erre közölte velem, hogy az még messze van, mert meg kell tanulni lőni, meg vívni. Így aztán folyamatosan megismerkedtem a sportágakkal és végre 17 éves koromra elindulhattam életem első öttusaversenyén.
n Míg az öt számig eljutott, melyik volt az, amellyel a legnehezebben barátkozott meg, és melyik jelenleg a legkedvesebb száma?
– A legtöbb gondot első időben a vívás okozta, szerencsére mára már ezzel is jóban vagyok. Első időben a lovaglás is problémát okozott, de állatszeretetemnek köszönhetően egyre jobban megbarátkoztam ezzel a számmal, de leginkább a négylábúakkal, és mára a lovaglás lett a legkedvesebb számom.
n Emlékszik az első versenyére?
– Az első igazi megmérettetésem igaz, még nem öttusában, 1992-ben volt, háromtusában indultam, és csak a tusáztak még kategóriában végeztem, vagyis akkor nemcsak én, de senki sem gondolhatott arra, hogy világbajnok lehetek.
n Mit tart eddigi legemlékezetesebb versenyének?
– Természetesen az olimpiai győzelmemet, de ezen felül a margitszigeti világbajnokságot 1999-ben, amikor először végeztem a dobogó legfelső fokán.
n A folytatás nem úgy sikerült, ahogy remélte.
– Valóban, mert Sydneybe érmes reményekkel utaztam, de az olimpián nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy várták, és leginkább vártam.
n Milyen érzésekkel utazott el Athénba?
– Előtte több alkalommal is sikerült a világ- és Európa-bajnokságokon is nyernem, és bíztam benne, hogy még egyszer nem fog előfordulni velem az, ami egy olimpiával korábban, mert azt sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy mi is történhetett velem Sydneyben. De szerencsére a sok edzés meghozta a gyümölcsét.
n Milyen reményekkel várja a pekingi játékokat?
– Míg korábban egy kezemen meg tudtam számolni azokat a versenyzőket, akik az aranyéremre esélyesek, mára szinte bárki győzhet azok közül, akik a kvótát megszerezték. Hallatlanul erős és kiegyensúlyozott a mi „társaságunk”.
n Európából Ázsiába mennek, Pekingbe. Mit tud az ottani helyszínekről?
– Az elmúlt év szeptemberében az olimpiai helyszíneken rendezték meg a Világkupa-döntőt, ahol ismét nem jött ki számomra a lépés, ám azt már elmondhatom, majdnem készen voltak a létesítmények. Tapasztalataim szerint némi gond akadhat a játékokon, ha ugyanazokat a lovakat kapjuk az olimpián, mint amilyenekkel szeptemberben találkoztunk.
n Mi jelent kikapcsolódást az ön számára?
– Ha a családommal lehetek és a kutyáimmal, mert imádom az állatokat, van egy csodálatosan szép Bearded Collie-m, amely terelőkutya, vele kiállításokra járok, és hál istennek többször is jó minősítést értünk el. Korábban Border Collie-jeim voltak, amelyek szintén terelőkutyák, és lehet, hogy most sokan mosolyognak rajta, de szabadidőmben Székesfehérvár környékén kijártam velük egy tanyára, ahol kibéreltem néhány juhot, hogy kiélvezhessék ösztöneiket.
n Maradjunk még a civil szféránál. Milyen háziasszony?
– Ezen a területen ugyan nem vagyok aranyérmes, de mindent el tudok készíteni, ha a konyhában serénykedem, van egy specialitásom, egy bolognai tészta, amelyet merőben másként készítek, mint ahogy azt sokan ismerik.
n Minek tulajdonítja azt, hogy az elmúlt évben nem ért el olyan sikereket, mint korábban?
– Sok minden közrejátszott benne, betegség és sérülés, ám egy sportoló életében akadnak olyan szakaszok, amikor hiába edz szorgalmasan és készül, mégsem jönnek úgy az eredmények.
n Mikor lesz az idei első versenye?
– Februárban lesz egy fedettpályás viadal Budapesten, majd ezt követően márciusban már beindul a nagyüzem.
Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!