Hogy érzi magát?

Gyönyörű, tehetséges és – nem „szőrösszívű”. Sőt… Kedves és halk szavú ítész: a Magyar Állami Operaház szólótáncosnőjeként került be a Magyar Televízió és a Zikkurat Színpadi Ügynökség tavaly augusztus 20-ától tartó tehetségkutató, szereposztó show-műsora, a Társulat zsűrijébe.
– Közeledik a visszaszámlálás. Már a döntőben vannak a 24-ek…
– Nagyon izgulok értük! Mind tehetségesek, sok lehetőség van bennük! Korábban láttam néhány Mega-produkciót, s azt hiszem, az jó tanulság volt arra, hogy senkit nem szabad bántani, megalázni – bár én ilyenre amúgy sem lennék hajlamos… El lehet mondani bárkinek a mi gyönyörű magyar nyelvünkön finoman is, hogy nem idevaló. A döntősök legjobbjai, vagyis, akiket a zsűri és a nézők annak tartanak hang, színészi képességek, s szerintem nem utolsósorban a kisugárzás alapján, adják majd elő augusztus 20-án Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját, az István, a királyt a legendás mű ősbemutatójának 25. évfordulóján. A döntő első fordulója február 16-án lesz, aztán folyamatosan minden szombaton az M1-en szerepenként is, egészen a május 17-i gáláig. Most érettük dolgozom, olyannyira, hogy ki sem tudok bújni a március 8-i döntő rész alól, hiszen a műsor élőben megy – pedig az Operában bemutatóm lenne. Így Markó Iván és Fodor Antal koreográfiáit, A Nap szerettei felújítását, illetve A nő hétszert csak a bemutató másnapján tudom eltáncolni… Most hol itt van próba, hol ott, szerencsére azért a kislányomért, Jázminért általában el tudok menni a suliba, már elsős nagylány. Hol balett-táncos szeretne lenni, hol állatorvos, hol meg kincskereső. Azt hiszem, olyan anyukaként, aki tudja, mivel jár a gyermekkorban elkezdett, más pályákhoz képest röpke táncos karrier, a legszívesebben lebeszélném, persze minden „erőszak” nélkül, ha a családi hagyományokat követné: hiszen édesanyám, Bán Teodóra – jelenleg a Szabad-Tér Színházak igazgatója –, s édesapám, Keveházi Kábor, az Opera balett-társulatának igazgatója is táncoltak ifjúkorukban. Sőt: a párom is a Táncművészeti Főiskolára járt, de benne talán kevesebb volt a szereplési vágy, s az üzleti életben találta meg a helyét. Apuval egyébként nagyon szeretek együtt dolgozni, mert végtelenül jó ember. Számomra nem kellemetlen, hogy ő a főnök, hiszen én 16. éve itt vagyok az Operaházban, ő pedig két és fél éve vette át a társulat irányítását.
– Visszatérve a Társulatra: kislányként látta az István, a királyt? Melyik szereppel azonosulna – hiszen az interneten létezik ilyen szavazás is?
– Persze hogy láttam, méghozzá a Városligetben, a Királydombon! Máig emlékszem Vikidál Gyula – Koppány – bőrmellényére. Én Koppányt, a lázadót szeretem, a szavazatokból, úgy tűnik, hogy mások is. De mivel nő vagyok, Réka, Koppány lánya és a Táltosasszony szerepéből kevernék ki a magam vérmérsékletének megfelelő mixet. Azért így, mert egyik sem én vagyok. Az Operaház színpadán már többször éreztem úgy – például Titánia, Vénusz eltáncolásakor –, hogy ez a szerep teljesen én vagyok.

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!