Nem tudom, hogy bírja ez a nő ezt a harcot, de gratulálok neki, hogy
mint jogásznak, egyetemi tanárnak, számos civil társaság mindenféle
tagjának-elnökének, három gyermeket valahogyan nevelni próbáló anyának,
volt ideje megint megjelenni fővárosunk főterén, a Parlament mellett,
és megint mindenfélét összehordani 130 embernek.
500 nap. Harcra buzdítás. Beszédek. Mit is mondott nekünk legutóbb Morvai? Hát azt, hogy országunkban egy profit- és pénzközpont jött létre – és ami szerinte fontos: figyelem, ezt egy egyetemi tanárnő mondja, akinél sajnos nemrég vizsgázott a fiam – és vissza kell venni az országot azoktól, akik túszul ejtették. Itt már nem nagyon értettem semmit: ki, kit vett túszul, miért, minek? Amikor magamhoz tértem, még meghallottam, hogy a docens asszony azt mondta a „tömegnek”, hogy menekültként, megfélemlítettként élnek az emberek saját hazájukban. A „tömeg” – az öreg nénik, bácsik – elkezdte a szokásos, betanított szöveget skandálni Gyurcsányról, meg a hazaárulóról. A szőkeség boldogan nézett rájuk. Bizonyára arra gondolt, hogy ő a 80-as évek végén, akkor, amikor mi még csak egyszer egy évben tudtunk külföldre menni, 23 évesen Németországban tanulhatott. Meg azon is, milyen szerencse, hogy ez a hatalom megengedi, hogy egyetemi tanár legyen, magyarokat oktasson, akik szerinte nem is diákok, hanem menekültek a saját hazájukban.
Ma, amikor felkeltem, kinéztem az ablakon, hátha már eljöttek értem is ezek. Délután indulok dolgozni, bekapcsoltam a rádiót meghallgatni a híreket: felmentették Budaházyt! Amit tett, nem bűncselekmény, csak egy játék a gyerekeknek. Fantasztikus jogászaink vannak ebben a sokat szenvedő országban – köztük Morvai docens, meg az igazat osztó Kenéz Andrea bírónő. Bravó, csak így tovább, s nem leszünk menekültek, nem leszünk megfélemlítve. Szabadok leszünk, emberek!
Dunai Krisztián, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!