Már a Halotti Beszéd (1192–95) írója is megkérdezte az akkori
társadalomtól, miként védekezhetnek koruk tragédiáival szemben. Én is
megkérdezném az ország politikai „elitjétől”, a most kezdődő szörnyű
kampány kezdetén; Jó uraim!

Ismerik egyáltalán az önök által képviselt országnak-nemzetnek polgá-rait-tagjait? Tudják egyáltalán, hogy a nálunk választásra jogosult polgárok 10 százaléka igen alacsony képzettségű? És tudják azt is, hogy ők főleg a fővárosban randalíroznak? És hogy a vidék lakosságának döntő többsége egészen más minőségű? Bebizonyítom.
Egy londoni székhelyű világszervezet magyarországi képviseletének szaktanácsadójaként az elmúlt év tavasza óta – egyelőre – egy Félegyháza térségében működő biotermelői logisztikai központot szervezek. Ebben a munkában megkértem 8-10 agrárszakembert – agrármérnököt, technikust –, akiknek egy részével már hosszú idő óta baráti viszonyban vagyok.
Mikor először összegyűltünk – a szervezés teendőit előkészítendő – alaptézisként jelöltem meg: ebben a munkában és a működésben is kizárólag csak úgy lehet részt venni, ha az egyén vagy a szervezet semmilyen párt-, vallási, vagy etnikumi preferenciát nem alkalmaz. Egyedül a család, a város, a térség, az ország iránti elkötelezettség az irányadó, minden egyéb magánügy, így arra nyilvánosan semmilyen körülmények között hivatkozni nem lehet. És aki ezt nem tartja be, az távozik. (Egy esetben ez már meg is történt.) Ebben az ügyben az önkormányzatnak is van szerepe. Ezért megkerestem külön-külön az önkormányzati testület két vezető egyéniségét (az egyik párt frakcióvezetőjét és a másik alpolgármesterét). A megbeszélést azzal kezdtem, hogy előadtam az említett alaptézist. Váratlanul nagy öröm ért. Mindkét vezető szinte teljesen egyértelműen válaszolt; ennek nagyon örülnek, és kijelentik, hogy ez a munka városi-térségi érdek, és ehhez semmiféle pártérdeknek köze nincs!
Tisztelt Gyurcsány Uram! Tisztelt Orbán Úr! A Halotti Beszéd következő mondata: „Isa por és homu vogymuk.” Ez a jellemzés nem véletlen. Ezer évvel ezelőtt országunk hasonló körülmények között kínlódott. Akkor az Európában történő letelepedés, ma az unióba történő beépülés a nemzet gondja. Nézzenek szét tárgyilagosan az országban, és higgyék el, a lakosság józan többsége azt szeretné, ha a Parlamentben is hasonló mentalitás uralkodna. Persze tudjuk, hogy ott a pártok politikai-gazdasági-társadalmi vitáira szükség van. De az irányelv csak országérdek lehet. Egyéni (hatalmi)-vallási-pártérdek, vagy szélsőséges csoport követelődzése nem lehet viták tárgya! Ha ezt ehhez hasonlóan nem fogadják el, a társadalom nagyobbik (értékesebb) része közömbössé válik, és önöktől elszigetelődik. És ha valamelyiküknek a csőcselék handabandázása, utcai randalírozása megfelel, akkor mi azt szívből utálni fogjuk. Persze ehhez egy Új Magyarország szükségeltetik!
Id. Terjék Gyula Gáspár, Kiskunfélegyháza

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!