Lomnici Zoltán kitűnő jogász, a Legfelsőbb Bíróság elnöke,
kijelentette, hogy rendkívül fontos az állami szervek iránti bizalom,
mert annak hiánya a szélsőségek felerősödéséhez vezethet. Szerintem ezt
azért mondta Lomnici úr, mert az emberek nincsenek megelégedve a
bíróságok munkájával. A bizalom a bíróságok iránt jelentősen csökkent.
Hogy miért? Nem vagyok jogász, de van egy pár gondolatom, ami szerintem
valamiféle választ adhat erre a problémára.


A múlt héten Friderikusz műsorában szerepelt egy kitűnő bíró, Szebeni úr. A keresztnevére nem emlékszem. Értem, hogy nem minden bíró jó nyilatkozó, de amikor Friderikusz megkérdezte Szebeni bírót, mi a véleménye arról, hogy a Budaházy-féle tárgyaláson voltak olyan kifejezések, hogy „tisztelt magyar királyi bíróság”, meg tapsok, meg Árpád-sávos zászló lengetések, az volt a válasz, hogy ez a demokráciához tartozik, és a bíró úr ebben nem lát semmi rosszat. A Budaházy-féle cirkusszal kapcsolatban, a tárgyalást vezető bírónő azt sem tudta, mit tegyen. Nem kellett pszichológusnak lenni, hogy megértsük: fél. Ha bíró lennék, én is félnék. Nekem még azért is félni kellene, mert cigány származású vagyok.
A Fővárosi Bíróságon Budaházy úgy viselkedett, mint egy koronátlan király. A hívei a teremben, élükön Toroczkay  Lászlóval, egyetértően tapsoltak, bekiabáltak, amikor Budaházy beszélt. A bírónő nem szólt ezeknek a legmagyarabb magyaroknak akkor sem, amikor lengett az Árpád-sávos zászló. Ezt még a nyilasok idejében sem engedték meg, mert egy tárgyalóteremben csak a magyar címer  lehetett. Azt sem „vette észre” a bírónő, hogy a vádlottak padjára volt kiterítve a szent koronával ékesített magyar lobogó. Nem szólt, amikor ez a Budaházy Orbán Viktorral hasonlította össze saját magát. Nem is az keltett csodálkozást, amikor az „ismert” ügyvéd, aki védte ezt az embert – Gaudi-Nagy Tamás – azt mondta, hogy védence a „hazáért, nemzetéért aggódó” ember, meg az sem, hogy az ügyész felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását kezdeményezte. Ez már jogi dolog.
De szeretném megkérdezni Lomnici Zoltán főbírót: hogy lehetséges az, amit ezen a tárgyaláson láttunk? Hogy lehet bevinni a bíróság épületébe, ahol a belépő embert átvilágítják, megnézik a csomagokat, táskákat? A lobogókat, transzparenseket nem látják? Hogy létezik, hogy egy Budaházy-féle „nemzetért aggódó hős és szabadságharcos” tárgyalása olyan, mint egy kabaré, kihasználva a televíziós csatornák, fotóriporterek jelenlétét? Mitől fél a bíró és miért? És általában: miért volt szükség erre az egész felhajtásra, rendőri akciókra, Budaházy elfogására tavaly március 15-én, amikor semmi más nem történt? Budaházy úgy viselkedett a barátaival együtt, mint egy nemzeti hős! Milyen bizalmat várnak el ebben az esetben azoktól az állampolgároktól, akik azt szeretnék, hogy a törvény megvédje őket? Kinek lehet hinni, ha a bíró nem mer szólni a vádlottnak meg a barátainak? És végül, el lehet-e ilyet képzelni például Amerikában, Angliában, Németországban, vagy a szomszédoknál, Ausztriában? Gondolom, nem.
Csikos-Bodnár Katalin, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!