Az új Kommunista Kiáltványt per pillanat még nem tette közzé senki, de
csak idő kérdése, bár a címe természetesen más lesz. Mondjuk az, hogy
„Nem sül ki a szemetek?”, vagy valami ilyesmi. A szemkisülős cikket meg
is írta egyik baloldali napilapunkban egy főiskolai tanárnő, nagyjából
azzal az üzenettel, hogy éhezik a nép, miközben a politikus urak
odafenn dőzsölnek, hogy nem sül ki a szemük, a gazdagok meg egyre
gazdagabbak – hogy nem sül ki nekik is –, a szolidaritásnak, a jóléti
államnak persze lőttek.
A szocialista retro régóta nemcsak a jobboldali aljnövényzetben tenyészik. Nívós közéleti gondolkodók jutnak el mind gyakrabban a fölismerésig, hogy a rendszerváltáskor nem ilyen undorító lovat akartunk, mint amilyenre föl vagyunk ültetve, főképp pedig, hogy a ló rossz irányba vágtat, meg kéne zabolázni, sőt visszafordítani. Természetesen nem mondják, hogy neki kellene látni és fölépíteni a szocia-lizmus javított kiadását, mert az egykori rendszerváltó elit tagjaitól ez azért eléggé gáz lenne. Ilyet boldogult apám, mint egyszerű nyugdíjas mondogatott a kilencvenes évek elején, és az őt követő nyugdíjas nemzedék jelentős része mondja azóta is, a maguk részéről teljes joggal, hiszen ha valakiket, hát őket megszívatta a történelem.
Igen ám, de a kapitalizmushoz, a jóléti demokráciák szűk klubjához épp akkor volt szerencsénk csatlakozni, mikor a jólétnek – többek között csatlakozásunknak hála – befellegzett. Következésképp sok fiatal is úgy utálja az USA-t, a Nyugatot, a globalizált, piacos, demokratikus világot, mint mi egykor a SZU-t. Jó, ők nem kifejezetten szocializmust akarnak, mert szabadon utazni azért jó, csak mondjuk tandíjmentességet, biztos állást, egyéb apró állami szívességeket.
Mindez annak a fényében érdekes, hogy a népszavazási kampányban az SZDSZ a szocializmus rémével riogat. Azt mondja, hogy aki IGEN szavazatokra ösztökél, az a szocializmus hamis, ingyenes ígéreteinek látszatát akarja felkelteni, aki meg be is ikszeli az IGEN-t, az a régi szocia-
lista „állam bácsira” voksol, tőle vár mindent, ahelyett, hogy öngondoskodna és a reformokban hinne.
Más szóval, a szavazás hit és jellem kérdése. Öntudatos, jövőbe tekintő ember nemet mond a fideszes demagógiára, akkor is, ha eddig nem volt normálisan tájékoztatva, hogyan működne a reform, arról nem beszélve, hogy a létező szocializmusban elég jól elvolt, a reform szó puszta említésétől pedig allergiás kiütéseket kap.
Érdekes módon, mióta a kormány vette a fáradságot meg a pénzt, hogy tájékoztató füzetekben viszonylag érthető, felnőtt módon, Modern Képmesékben pedig jópofizós gügyögéssel ugyan, de mégiscsak elmagyarázza, miről van szó, a NEM-ek hívei szaporodnak. Szavazást nyerni így sem fog a koalíció, mert az már el van bénázva, de legalább nem kéne le is hülyeszocialistázni a népet. Épp elég, hogy a Fidesz hülyének nézi. Pontosabban, fölismerte, hogy a „szocialista embertípusból” nem lesz seperc alatt öngondoskodó polgár, főleg, ha széles rétegeknek nincs miből öngondoskodniuk.
A Fidesz állam bácsis aggódása a „zemberekért” persze a szokásos hatalomtechnikai hadgyakorlat. De a szintén szokásos értelmiségi fölényeskedéssel nem kéne még be is segíteni neki.
R. Székely Julianna
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!