Eleinte Don Quijote szélmalomharcának tűnt, hogy Szanyi Tibor (MSZP), az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának tagja az év elejétől már többször is szóvá tette: méltánytalanul nagy terheket ró a mintegy 240 ezer távfűtéses budapesti lakótelepi otthonban élőkre, hogy a megemelt szolgáltatási díj mellett még nyáron is 8-10 ezer forint körüli készenléti díjat kell fizetniük a szolgáltatónak, amikor pedig nem is fűtenek. Végül ez év júniusában a képviselő határozott hangon kezdeményezte: a Távhő tegyen lépéseket a tarifák lefaragására. S – láss csodát! – Hagyó Miklós városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettes szeptember 23-i keltezésű, a VH-hoz eljuttatott közleményében tudatta: „A Főtáv Zrt. új vezetése a megadott határidőre elkészítette a lakosság költségcsökkentésére irányuló komplex javaslatait”. S mivel ezeket ő érdemileg és szakmailag megalapozottnak találta, haladéktalanul megkezdi az egyeztetéseket.
Vajon mit szól ehhez Szanyi Tibor? Sikerülhet végre a tarifacsökkentést keresztülvinni?
– Nyugtával dicsérjük a napot! Bízom benne, hogy tényleg bekövetkezik az árcsökkentés, amit már nagyon várok, és abban is: a mértéke megüti majd azt a lélektani határt, ami az idén tavaszi tarifaemelésé volt; a 8,4 százalékot. Így amennyivel magasabb lett a fővárosi távhődíj idén tavasszal, annyival csökkenhetne most. Azután – bátorító első lépésként – mindenki a múlt évi áron kaphatná a hőt; durván négyezer forinttal lenne kisebb egy kétszobás lakás havi távfűtési számlájának összege.
A Főtáv programját még nem hagyta jóvá a közgyűlés, s miután elolvastam, úgy vélem, ez a program még csak a kezdeti lépéseké. Eredetileg már az e heti közgyűlési ülésre vártam, hogy döntés szülessék, de ez nem történt meg. Két lehetőség maradt: vagy rendkívüli közgyűlési ülést kell összehívni a fűtési szezon kezdete okán vagy későbbre tolódik a tarifacsökkentés, akár január 1-jére. De annak én már nagyon nem örülnék!
A program tartalmáról annyit: bár érthető, ha a Főtáv, mint szolgáltató, elsősorban a hőszolgáltatásra, -eladására összpontosít, ám én kívánatosnak tartom, hogy legalább ekkora hangsúlyt kapjanak az elérhető lakossági megtakarítások is a házak hőszigetelésével, és azzal, hogy a lakásokban tegyék egyedileg szabályozhatóvá és mérhetővé a hőfogyasztást. Ez ugyan szerepel a Főtáv elképezelései között, de csak általánosságban, eléggé erőtlenül. Ha rajtam múlna, én bizony azt mondanám a szolgáltató helyében a lakóközösségeknek: dobjuk össze az erőnket; vállalják magukra a lakók a házaknak a szigetelési költségeit, a szolgáltató meg vállalja a szabályozhatóság és a mérhetőség megoldási költségeit. A vidéki hőszolgáltatók helyzete nagyon-nagyon eltérő, de mégis azt kell mondanom: igen, ők is csökkenthetik még a díjakat. Sőt néhányuk már meg is tette, mint a legalacsonyabb tarifájú győri. S vannak még tartalékok, nemcsak a szolgáltatók és a lakosság elszámolásában. A kormánynak is akad még dolga, van lehetősége segíteni ebben az ügyben. Megfontolhatná például, hogy kisebb áfát tegyen a távfűtésre – ez majd a költségvetési vitában az év végén kerülhet terítékre –, illetve, hogy a távhőszolgáltatókra vonatkozóan speciális, a piacinál alacsonyabb gáztarifát állapítson meg – bár ez valószínűleg a koalíción belül is nagy vitát váltana ki.
vgp
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!