Újabb szemétszállítmány indul Németországba

● A zöldtárcától kért segítséget a hét közepén Viniczay Tibor, Szentgotthárd polgármestere, aki a heiligenkreuzi hulladékégetôrôl készült osztrák hatástanulmányt „több ponton hazugnak” találta. Eszerint a határtól pár száz méterre épülô égetômûnek „nincsenek számottevô környezeti hatásai a Magyar Köztársaság területére”. Igazat ad neki? Számíthat a segítségére?
– Igazat adok neki, és úgy, mint eddig, számíthat a tárca segítségére. Az osztrák környezetvédelmi minisztérium sem tartja egyébként ebben a formában elfogadhatónak a hatásvizsgálatot. Többek között azt kifogásolják, hogy a hatástanulmány szinte egyáltalán nem foglalkozik a magyar területre vonatkozó hatásokkal.
● Megint habzik a Rába. Meddig habozhat még?
– Természetesen semeddig sem. De tudnunk kell, hogy a megállapodás szerint – amelyet az utóbbi időben ország egyik legnagyobb nemzetközi sikereként könyvelhetünk el –, 2009 végére lesz a Rába vize olyan állapotban, mint tizenöt éve. Addig bármikor előállhat a mostanihoz hasonló helyzet, például egy üzemzavarból, mint legutóbb is, mert az történt az egyik bőrgyárnál, s ez okozott néhány napig komoly habképződést. Azonnal osztrák kollégámhoz fordultam, pontos tájékoztatást kértem, s azt: a megállapodás szellemében lépjenek fel keményen. De ettől a malőrtől eltekintve a Rába vízminősége ma sokkal jobb, mint fél éve volt, és folyamatosan javul. Elértük azt is, hogy mind a három osztrák bőrgyár szűrőket szerel be. Elértük, hogy a kedvünkért bezárnak egy erőművet Ausztriában, amely a Lapincson át engedte a Rábába a szennyvizét; szigorúan ellenőrzik a határértékeket és a túllépést keményen büntetik; s kidolgoztuk a közös programot a folyó ökoló-giai egyensúlyának helyreállítására.
● Nem vitték még el a Németországból ide szállított szemét egyharmadát. Milyen lépéseket kíván tenni ez ügyben?
– Arra számítok, hogy a következő hetekben útnak indíthatunk egy újabb szállítmányt. Még tárgyalunk a háttérben, s ennek kimenetelétől függ, hogy meddig jutunk el. Mostanáig a 4100 tonna szemétnek a kétharmadát vitték vissza. Ha úgy látom, már nincs esélye, hogy rákényszerítsük a német felet arra, hogy a saját költségén elvigye a maradékot, akkor is be akarom hajtani Németországon a szemét eltakarításának és eltüntetésének az árát. Megeshet, hogy az Európai Bizottsághoz kell majd fordulnunk emiatt. Ám a Rába ügye, és eddig a német szemété is mutatja: az ilyen gondok megoldásának leghatékonyabb módja, ha az érintett országok egymás közt meg tudnak állapodni.
● Épp e napokban számolják fel a csepeli galvániszaptelepet. Az iszap és a szennyezett föld ezer tonnái másutt lerakva nem fogják szennyezni a környezetet?
– Ez is évek óta, 8-9 esztendeje húzódó, megoldatlan ügy volt – mostanáig. Amikor átvettem a megbízatásomat, célul tűztem ki, hogy megmutassam az embereknek: az efféle, látszólag megoldhatatlan problémákra is van gyógyír. A galvániszap azért maradhatott ott eddig, mert mindenki a másikra mutogatott, mondván, hogy nem ő a felelős. Több százezer ember élete emiatt nem foroghat továbbra is veszélyben. A szakértői vélemények világossá tették: ha a galvániszap a talajvízbe mosódik, életveszélybe kerülhetnek, akik a környéken élnek. Haladéktalanul cselekedni kellett. Miután elvitték az iszap és a szennyezett talaj egy részét, kiderült: évekkel előbb alábecsülték a mennyiségét, s ezért gyorsított közbeszerzési eljárásban kerestünk vállalkozót, aki a héten el is vitte mindet. Így ma Csepelen nincs galvániszap. Ahová pedig lerakták – Dunaújvárosban és Aszódon – azok, kifejezetten az ilyen veszélyes hulladékok fogadására és biztonságos tárolására szolgáló lerakóhelyek.
● Elődje a legveszélyesebb méreglerakatnak az Üröm határában lévő gázgyári „salaktemetőt” tartotta, amely nehézfémekkel is szennyezheti Észak-Buda ivóvizét. Ezt mikor számolják fel? És miből?
– Az üröm-csókavári probléma valóban aggasztó; pokolian sok, 60 ezer tonnányi veszélyes anyag fenyegeti 1,1 millió ember ivóvízbázisát! A területet folyamatosan őrzik, a közbeszerzési eljárás már elkezdődött, rövidesen le is fog zárulni és nyáron elindulhatnak a munkálatok. A megoldáshoz előzetes becslések szerint szükséges összeg teljes egészében a rendelkezésünkre áll, 85 százalékát az EU, a többit a magyar állami költségvetés fedezi. Alighanem ez a művelet lesz az ország eddigi legnagyobb kármentesítési programja, s terveink szerint legkésőbb 2010-re be is fejeződik.
● Ott volt Balin, a CO2-kibocsátási világkonferencián, s azzal tért haza: még nem nyertek a kiotói egyezmény hívei. Kit nem ijesztett meg eléggé a globális felmelegedés?
– A világ befolyásos személyiségei már kezdik érteni, hogy mekkora a baj. Nem véletlen, hogy ebben a témakörben kapott megosztott Nobel-békedíjat Al Gore és az IPCC. S csak zárójelben: az utóbbit, az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottságát (IPCC – Intergovernmental Panel on Climate Change – a szerk.) a díj átvétele után meghívtam, s elôször áprilisban Budapesten fog ülésezni. Óriási megtiszteltetés ez az országnak és elismerés az aktív magyar környezetvédelmi politikának. Úgy vélem, erősödik Kiotó híveinek tábora. Ezt jelezte, hogy Balin a frissen megválasztott ausztrál miniszterelnök, Kevin Rudd kapta a legnagyobb tapsot, amikor bejelentette: elődjével szemben ő azonnal aláírja a kiotói egyezményt. Lassan az USA politikája is változik. A legnagyobb problémát a fejlődő országok, közülük is Kína és India jelentik. Itt él ma a világ népességének bő egyharmada, s könnyen elképzelhető, mivel jár, ha ezekben az eddig szegény, most gyarapodó országokban kétmilliárdnyi ember hirtelen magasabb szinten kezdi fogyasztani az energiát,
az ipari termékeket s használni az autót. Ezeknek az országoknak nagy gondot okoz, hogy az általános elvárásoknak eleget tegyenek, ami viszont a nemzetközi közösségnek elfogadhatatlan, merthogy a klímaváltozás az egész emberiséget érinti, s lehetetlen nem komolyan venni.
● Ám itthon sem tart mindenki a következményektől; a hírek szerint azt tervezik, újraélesztenek néhány szénbányát, például a Mecsekben. Mit szól ehhez?
– Nem örülök neki. Azt támogatom, ha a napenergiát, a szélenergiát akarják fejleszteni, ha a bioenergiát vagy például a hazai hôforrásokat akarják jobban hasznosítani. Az Európai Unió is elvárja, hogy 2020-ig növeljük a megújuló energia részarányát a jelenlegi 4,5-ről 13 százalékra. Ez innovációs lökést, lendületet is adhat a magyar gazdaságnak és tudománynak. S jót tenne nekünk azért is, mert ma a világon a környezettudatos technológia az egyik legnagyobb üzlet, Magyarországnak pedig éppen ebben óriásiak a perspektívái.
● Ön szerint mi jelent nagyobb veszélyt a környezetre, a szén és a szénhidrogének elégetése vagy az atomerőművek és hulladékaik?
- Nem hiszek abban, hogy van egyedül üdvözítő megoldás. Nem lehet azt mondani, hogy a kimutatható veszélyekkel járó szénenergia vagy az esetleg kockázatos atomenergia lesz a jövő energiája, aminthogy azt sem tudni, a hibrid vagy az etanolos autó lesz-e a jövő autója. Mindegyikkel kell törődnünk és számolnunk, mert mindegyikre szükségünk van. Ám az biztos, hogy az arány változni fog, méghozzá a megújuló energiák javára.
● Miért hódítanak teret oly lassan nálunk az alternatív energiaforrások, a szélerômûvek, napkollektorok, a földhőhasznosítás?
– Mert roppant drágák. De nem látom reménytelennek a helyzetet; az EU-ból a következő években rengeteg támogatást várunk, azzal számolunk, hogy 2013-ig közel 1500 milliárd forintot fogunk elkölteni környezetvédelemmel kapcsolatos beruházásokra. Ez páratlan lehetőség arra, hogy a vállalkozások és a lakosság pályázatai révén „felpörgessük” a megújuló energiák felhasználását és – nem mellékesen –, hogy ezzel leszorítsuk a költségeket is.
● Mit gondol, jól jártunk-e azzal, hogy az ország kiszállt a bôs–nagymarosi vízlépcsôprojektbôl?
– Igaz, a vízienergia is megújuló, ám a válaszom mégis az: igen, jól jártunk. Van ugyanis ebben az ügyben néhány tétel, amit nem lehetne „forintosítani”, mint például a Duna ökológiai egyensúlya, s a Duna-kanyar szépsége, ami a vízlépcsôépítéssel mindörökre elveszett volna. A folyam így normálisan hajózható maradt és hagyományos technikákkal, például mederkotrással és karbantartással továbbra is megőrizhető az ökológiai egyensúlya.
● Közeleg a tavasz, az olvadás, és talán megint az árvíz. Felkészültek rá? Hol tart a tiszai Vásárhelyi-terv megvalósítása?
 – Természetesen felkészültünk. Nagyon erős és tapasztalt a vízügyi szakembergárda. Az előrejelzés szerint lehet számítani áradásra, csak a jelenlegi prognózisból az még nem derül ki: ez jelentős árvíz lesz, vagy csak a „szokásos” magas szinten tetőző vizek várhatók; ez attól is függ, hogy mennyire hirtelen következik majd be a vízgyűjtő területeken, az Alpokban és a Kárpátokban az olvadás. A Vásárhelyi-terv említése nemcsak azért indokolt, mert ez komplex területfejlesztési és vidékfejlesztési terv, hanem azért is, mert lényeges eleme az árvíz elleni védekezés. Örömmel mondhatom, tavaly lendületet adtunk a tervnek és idén folytatjuk; mintegy 7 milliárd forintot fordítunk közvetlenül a beruházásokra, amelyek eredményeként idén elkészül két víztározó, a tiszaroffi és a cigándi.
● Mikor oldják meg végre az ementáli sajthoz hasonlatos, átszabdalt római-parti árvédelmi vonal kiépítését?
- Ez ugyan a főváros kompetenciájába tartozik, de Budapest egymaga nem tudja megoldani. Az ügy sürgető és készen állunk arra, hogy minden segítséget megadjunk hozzá, és európai uniós pénzeket is bevonjunk a programba. Ám minden azon múlik, mikor sikerül megteremtenünk közösen a beruházás pénzügyi hátterét, s ha az meglesz, akkor lezárulhatnak a viták arról is, hogy milyen gát készüljön ott. Azután bő egy év alatt megoldódhat ez az ügy is.
● Lesznek még újabb nemzeti parkjaink is? Bôvül a védett terület?
– A nemzeti parkok helyzete politikailag nagyon megerősödött. Most tíz van, s nem minden büszkeség nélkül mondom: a természetvédők régi követelésére nemrég állítottam vissza az Őrségi Nemzeti Park önálló pozícióját. Több park nem lesz, de területük várhatóan növekedni fog. S az őrök létszáma is; ez idén történelmi csúcsot ér el, 280-an vigyázzák majd féltett természeti kincseinket, például, hogy ne rakhassanak le ott illegális hulladékot, ne szennyezhessék el a vizeket, ne verjék fel az erdők csendjét és ne zavarják a turistákat a krosszmotorok és quadok.
● Miért tartja  2008-at a zöld alkotmányozás évének?
– Azért, mert ahogyan az alkotmány megadja a magyar jogrend kereteit, úgy szeretnénk hoszszú távra, évtizedekre megadni a környezettudatos gondolkodás kereteit Magyarországon. A pilléreit a klíma- és az energiastratégia s a fenntartható fejlődés stratégiája adja. Ezeken alapul a zöld alkotmányozás gondolata. Én is ennek a szellemében mutattam be a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium nemrég elkészült hoszszú távú elképzelését, amelyet vitára is bocsátottunk, hogy hozzászólhassanak a civil szervezetek vagy bárki más. Arra törekszünk, hogy csak a legszükségesebb esetekben szülessen új törvény, ám az várható, hogy néhány jogszabály módosul majd. Ez utóbbiak közé tartozik például a környezetvédelmi és a természetvédelmi törvény, a termékdíj és betétdíj szabályozás, vagy az üvegházhatású gázok végrehajtási rendeletei. Új jogszabályt tervezünk bevezetni a környezeti felelősséggel kapcsolatos pénzügyi biztosítékokról – ez azt jelenti, hogy a környezeti kockázattal járó beruházásoknál a kockázat mértékétől függően kötelező biztosítékot kell képezni, hogy az esetleges kármentesítést ebből lehessen finanszírozni.
● Állítólag nem tett le arról, hogy az SZDSZ elnöke legyen, kész újból megméretni magát. Jobbak lettek az esélyei, mint voltak legutóbb?
– Támogatom Kóka Jánost, akinek a mandátuma 2009-ben jár le. Az elnökválasztás után, amikor egyetlen vokson múlott a győzelem, arra kértem az engem támogatókat: őrizzük meg értékeinket, mert azokra nagy szükség van az SZDSZ-en belül, és álljunk oda Kóka János mellé, mert ez a becsületes magatartás. Ehhez tartom magam azóta is, 2009-ben pedig majd mérlegelem a helyzetet, s eldöntöm, újra induljak-e a pártelnöki posztért.

Vasvári G. Pál 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!