Kérdések és gondoltatok

„Tizennégy békés tüntetőnek gumilövedékkel lőtte ki a szemét a rendőrség” – hallottam ismét a nyilatkozatot a múlt évi véres események emlegetése kapcsán. Szeretném tudni, igaz-e ez, s ha igen, indokolta-e ennek a lövedékfajtának a betiltását? Nem hiszem. A rendőrségnek joga és kötelessége lőfegyvert használni bizonyos körülmények között – szerte a világon. Erőszakos események, a rendőr életét veszélyeztető támadások, középületek megszállása, felgyújtása – csak néhány példa a számtalan lehetséges szituációból, amelyekben indokolt lehet a lőfegyver használata.

Az izraeli–palesztin tömegoszlatások sok évtizedes tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a kődobáló tömegek elleni fellépések során, viszonylag ritkán kényszerült a rendőrség az éles lövedékek könnyen halált okozó használatára. Ez annak köszönhető mind a mai napig, hogy az emberélet megóvására kitalált kényszerítő eszközökkel, a gumilövedékekkel is sikerülhet a tüntetők efféle támadásait elhárítani.

Meggyőződésem, hogy a magyar rendőrséget nehezen megoldható feladat elé állította ennek a humánusabb eszköznek a kiiktatása az eszköztárból. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy középület elfoglalására irányuló támadás esetén, a rendőrség kénytelen lesz éles lövedéket használni, hisz – ha felidézzük a tavalyi eseményeket –, be kell látnunk, hogy a „paprikás aeroszollal”, és a többi, gumilövedéket pótló eszközzel nem tudná a támadók behatolását meggátolni.

Sokan még mindig arról beszélnek, hogy rendőrségünk brutális támadásokat intézett békés demonstrálók ellen. Ez így egyszerűen nem igaz! A televíziós felvételeken is csak egy olyan jelenetet láttam, amelyben egy idősebb nézőt ellöktek a rendőrök, amikor segítő szándékkal próbált fellépni. Az összes többi „brutalitás” olyan személyek ellen történt, akik nem voltak hajlandók a hatóság utasításait követni, verbális és fizikai eszközökkel provokálták a rendőröket, nagyon sok esetben súlyos sérüléseket okozva. Senki sem vitatja, sőt elkerülhetetlennek tekinti, hogy ilyen körülmények közt rendőri túlkapásokra is sor került, amelyeket természetesen a törvények előírásai szerint kell kezelni.

Súlyos torzítás azonban a rendőrség brutalitásával – mint jellemző magatartással – hülyíteni és lázítani a magyar lakosságot, ahogy ezt egyetemi katedrán tanító „hölgyek” és „urak” lankadatlanul folytatják! Tudatosan hazudnak, hisz ők tudják legjobban, hogy a szolgálatot teljesítő rendőrök elenyésző százaléka lépte túl a fizikai kényszer megengedett mértékét, miközben százszor annyi huligán rombolt, pusztított, gyújtogatott – sokmilliárdos anyagi és felmérhetetlen mértékű érzelmi, és lelki sérülést okozva a lakosságnak, szégyent hozva az országra.

Rendkívül sajnálatos, hogy nagyon sokan elhiszik, hogy a tavaly ősszel beindult tragikus eseménysorozatot Gyurcsány Ferenc „őszödi hazugságbeszéde” indította el. Ez egyszerűen nem igaz, ürügynek is erőltetett! A Fidesz egyik prominense már háromnegyed évvel korábban hadat üzent a balliberális kormányzatnak! Kerényi Imre 2005. november 21-én hadsereg szervezésére és a forradalomra való felkészülésre tüzelte a lakosságot celldömölki szónoklatában, jelezve, hogy nem fogadnák el a balliberális oldal esetleges újabb választási győzelmét 2006-ban. Ez aligha lehetett Kerényi magánakció-ja, hisz a közelgő választásokkal foglalkozó decemberi beszédében már Orbán Viktor is „érezte a puskapor szagát” és közölte, hogy „nagy dolgok vannak készülőben”!

Az őszödi beszéd több száz ember jelenlétében hangzott el. Minden jel arra mutat, hogy a Fidesz is ismerte, különben Orbán Viktor nem beszélt volna Gyurcsány hazugságairól, jóval a beszéd „leleplezésének” jól megválasztott időzítése előtt. A választási kampányok nem tekinthetők az igazmondás makulátlan színterének. Nagy hazugság azonban azt állítani, hogy Gyurcsány sikeresen félrevezette nem csak az országot, de még a Fideszt is, az államháztartás helyzetéről. Hosszú hónapokkal a választások előtt ismert volt az ország gazdasági helyzete, az elfogadhatatlan államháztartási deficit, amit nagy részben a Medgyessy-kormány nagyvonalú, de megalapozatlan költekezése okozott. Megjegyzendő, hogy a Fidesz is támogatta a vonatkozó sajnálatos kormányzati lépéseket. A televíziós műsorok számtalanszor foglalkoztak az adósságteher témájával, és mindenki egyetértett abban, hogy a pénzügyi egyensúly visszaállítása csak megszorításokkal érhető el. Nevetséges igyekezet úgy beállítani, hogy erről csak a Fidesz nem tudott, s ezért ígért 14. havi nyugdíjat, adócsökkentéseket, a villany árának tízszázalékos csökkentését és a kormányoldal kampányígéreteit többszörösen meghaladó Kánaánt – győzelme esetén.

Bár egy jogerős bírósági döntés mást mondott, Orbán Viktortól tudjuk, hogy sose hazudott a népnek. El kell hinnünk tehát, hogy hite szerint „a parlament ellenzék nélkül is működik.” Sokan úgy vélik azonban, hogy hasznosabb lenne, ha a legnagyobb ellenzéki párt a hatalom bármi áron való megszerzése helyett, az ország érdekeinek szolgálatára törekedne! Szakítania kellene azzal az útszélien közönséges, gyalázkodóan sértő és viszszataszító stílussal, ami még akkor is undort és visszatetszést váltana ki minden kultúremberből, ha az ország egyik fele valóban idegenszívű, galíciai jöttmentek hazaáruló gyülekezete lenne, ahogy ez nemegyszer elhangzott. Ez a stílus ’98 után virágzott ki teljes egészében. Bár a Fidesz jelenleg sokkal népszerűbb a balliberális pártoknál, rendkívüli jelentősége van annak, hogy a Gyurcsány-kormányt a közvélemény mégis alkalmasabbnak tartja az ország irányítására!

A „stílus maga az ember”, talán ez magyarázza, hogy még a jobboldal szimpatizánsai közül sem tudják sokan elhinni, hogy ugyanazok a Fidesz–KDNP képviselők – vezéreiket beleértve –, akik a legútszélibb stílusban ócsárolják a kormányt és a lakosság jelentős hányadát, varázsütésre szalonképes urakká és hölgyekké változnának egy választási győzelem hatására, és rövid idő alatt békét, jólétet, tudnának teremteni hazánkban!

Schedel Andor, Budapest