Balázs mindenbe belerúgott, ami gurult

l A kezdetről az édesapát, Dzsudzsák Andrást kérdeztük, és arról, mit szól fia hollandiai szerepléséhez?
– Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy Balázs megállja a helyét ebben a világhírű csapatban is, de valahol belül éreztem, hogy a fiam nem fog szégyent vallani. Hiszen gyerekkora óta csak a labdarúgásnak él.
l Honnan ez a foci iránti szeretet?
– Tőlem örökölte, mert nekem is ez volt a kedvenc sportágam, igaz, kis csapatokban játszottam, ám most, 45 évesen is állandóan részt veszek az öregfiúk kispályás találkozóin.
l Rögtön kitűnt, hogy Balázsnak tehetsége van ehhez a játékhoz?
– Mindenbe belerúgott, ami gurult, és arra még ma is nagyon büszke vagyok, hogy már óvodás korában az iskola testnevelő tanára az első és másodikos gyerekek csapatába is beválogatta, és ott sem vallott szégyent.
l Hogyan alakult fiának a pályafutása?
– Nyírlugoson élünk, innen került az olasz focisuliba, majd 9 éves korában ment Debrecenbe, és 18 évesen bemutatkozhatott az NB I-ben is, ahol kimeneteléig 45 első osztályú meccsen focizott.

Az Ajax elleni találkozóról pedig már Balázst kérdeztük.
– Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült helytállnom ezen a mérkőzésen is, és főleg annak örülök, hogy az én gólommal szerezte meg a csapatom a vezetést idegenben. Óriási dolog legyőzni az Ajax együttesét, amely évtizedeken keresztül, sőt ma is meghatározója a holland labdarúgásnak.
l Egyáltalán miként került sor arra, hogy Hollandiába igazolhatott?
– Azt hiszem, a válogatottban mutatott teljesítményem nagyon nagy szerepet játszhatott ebben, és főleg a világbajnok olaszok ellen mutatott játékom lehetett az, ami miatt kiszemeltek.
l Fél évvel korábban utazott ki, mint ahogy arról szó volt.
– Való igaz, mert az eredeti szerződésem úgy szólt, hogy csak nyáron csatlakozom a PSV-hez, de a szerződésben az is szerepelt, hogy ha előbb igényt tartanak rám, akkor mennem kell.
l Ment, és rögtön be is dobták a mélyvízbe.
– Való igaz, vasárnap érkeztem meg Hollandiába, kedden részt vettem egy edzőmérkőzésen, ahol egy félidőt játszottam, és szombaton már kezdőként ott lehettem az együttesben.
l Hogyan fogadták?
– Ez egy profi világ. Itt ha az edző úgy dönt, hogy valakit leigazolnak, akkor azt a többieknek el kell fogadniuk, itt olyan nincs, hogy valakit szándékosan megpróbáljanak „lyukra” futtatni. Már az első edzésen úgy éreztem, hogy elfogadtak, és amióta rendszeresen játszom, olyan, mintha évek óta együtt fociznék velük.
l Sok az idegenlégiós a csapatban?
– Természetesen. De ez nem számít. Itt a labda a tolmács, vagyis aki a labdát nem töri, az megérti egymást a társakkal.
l És a pályán kívül a nyelvvel hogy boldogul?
– Nehéz nyelv a flamand, hetente két alkalommal járok nyelvórára, de még hosszú idő kell ahhoz, hogy teljesen kommunikatív legyek.
l Milyen körülmények közé csöppent?
– Pár nappal a megérkezésem után lakást kaptam, sőt egy autót is a klubtól. Egyelőre nincs nagy szükségem az autóra, mivel öt- percnyire lakom a pályától, az edzőpályától pedig 15-re.
l Nagy a differencia a holland és a magyar edzésmódi között?
– Nem mondanám, sőt sokszor úgy érzem, hogy odahaza többet tréningeztem, mint itt. Bár ennek is megvan a magyarázata, mert itt minden héten két meccset kell játszanunk, szerdán és a hétvégén.
l Milyen a mérkőzések ritmusa?
– Itt egy pillanatra sem szabad megállni, itt állandóan mozgásban van mindenki.
l Baloldali középpályás. A válogatottban is ezen a poszton veszik figyelembe, de erre a helyre még egy ember aspirál, aki szintén jól muzsikál, igaz, ő a német bajnokságban: Huszti Szabolcs. Ketten egy posztért küzdenek majd.
– A sport már csak ilyen. Tudom, hogy Huszti rendkívül jó futballista, kettőnk között az a differencia, hogy ő inkább védekező, én pedig támadó középpályás vagyok. Szóval nagy meccset vívunk majd egymással a címeres mezért. De ez kettőnk között személyes konfliktust nem fog okozni, mert jól ismerjük egymást, és döntsön a verseny, pontosabban a kapitány, Várhidi Péter.
l Milyen a közönségük?
– Fantasztikus. Megszállottak. Szinte minden meccsen telt ház előtt játszunk, a legutóbbi két hazai találkozónkon még egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a nézőtéren, annyian voltak, ez több mint 35 ezer embert jelent. Persze ebben az is közrejátszik, hogy a PSV-nek, azaz nekünk megy a szekér, és biztosan vezetjük a bajnoki tabellát.
l A nemzetközi bemutatkozására mikor kerül sor?
– Két hét múlva az UEFA-kupában, a svéd Helsingborg ellen játszunk, remélem, ott is lehetőséget kapok majd.
l Hamarosan sor kerül a Szlovákia elleni válogatott találkozóra. Elengedi csapata?
– Természetesen, mivel hivatalos FIFA-, azaz UEFA-nap, amikor erre sor kerül.
l Mit szól a világbajnoki csoportbeosztáshoz?
– Nem kerültünk könnyű csoportba, de bízom benne, hogy az a fiatal társaság, amely most együtt van, mire ez a sorozat elkezdődik, még inkább összerázódik, és olyan játékra leszünk képesek, mint amilyen az olaszok elleni volt.
l Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy egy 21 éves debreceni játékos, Dzsudzsák Balázs a PSV Eindhoven játékosa lesz, mit szólt volna hozzá?
– Biztosan jót nevettem volna. Habár titkos álmaimban valahol ott szerepelt, hogy egyszer egy neves együttesnek lehessek a tagja, de itt szeretném elmondani azt, hogy az is óriási élmény volt, hogy odahaza a bajnokcsapat tagja lehettem.
l S ha már a neve szóba került: hogy boldogulnak vele a kintiek?
– Úgy gondolom, hogy soha nem tudják majd kimondani rendesen a vezetéknevemet, a társak viszont már megtanulták azt, hogy Balázs.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!