Ami kiszámítható és ami nem

– A tavaszi ülésszak első napja épp oly eseménydúsnak ígérkezik, mint az őszi periódus utolsó ülésnapja volt; még a témák is hasonlók, hisz’ a Fidesz népszavazási kezdeményezése és az egészségbiztosítási reform kerül terítékre – így Szomszéd Orsolya, a Vision Consulting elemzője. – Ám nagy meglepetésekre nem számítok. Az MSZP-frakció már a hét elején eldöntötte, hogy nem támogatja a Fidesz megerősítő népszavazási javaslatát, az egészségbiztosítási  törvényjavaslatot pedig – az államfő által kezdeményezett „kerülő” után – várhatóan újra elfogadják, egy-két apró, érdeminek aligha mondható változtatással. Ezt természetesen a Fidesz hevesen ellenzi majd. S lehet még vita, akár a szocialista berkeken belül is, hiszen két képviselő – Karsai József és Farkas Imre – is kérte: mentsék fel őket a szavazás alól. Ám ez nem lehetséges, így rajtuk múlik, hogy a frakciófegyelmet hogyan értelmezik, kimennek-e a teremből, amikor voksolni kell, vagy a „nem” gombot nyomják meg. Ami a parlamenti stílust illeti, nem várható javulás; a népszavazás miatti felfokozott hangulatú kampányhelyzetben természetes, hogy a média és a parlamenti aréna is a csatározás terepe lesz. A népszavazásnak többféle következményével is számolhatunk. A jogi: ha eredményes lesz a referendum, akkor a kormány ígérete szerint visszavonják a három díjat előíró jogszabályokat. A politikai: sok függ a részletes eredményektől és a pártok magyarázataitól, hiszen lehet, hogy a vizitdíjat és a kórházi napidíjat elveti, a tandíjat pedig meghagyja a népszavazás. S az eredmény nem lesz hatástalan Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor pozíciójára nézve; ha a Fidesz elsöprő sikert arat, az megerősíti Orbán helyzetét, ha nem, akkor meggyengíti, s fordítva ez igaz Gyurcsány helyzetére is. Ám az egyáltalán nem biztos, hogy ennek kézzelfogható következményei is lesznek. Ha mind a három kérdésre az ellenzék által remélt voksokból érkezik több, akkor sem az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a kormányfő lemond. Az ő jelenlegi politikájának lényege a túlélés, az hogy minél tovább maradjon pozícióban; meggyőződése, hogy el kell érnie a nagy átalakításokat, a szemléletváltást, s még „van itt dolga”. Pozíciója stabilizálását szolgálják a közelmúlt személycseréi is; ezek épp úgy pártja megnyugtatását célozták, mint az, hogy a baloldali értékekre alapozó új baloldali politikát hirdetett meg. S a népszavazás eredményétől függetlenül Orbán sem az, aki egy kudarc esetén „venné a kalapját”.
– Miközben zajlik a referendum körüli politikai kampány, már az is látható, hogy a nagyobbik kormánypárt és Gyurcsány Ferenc maga is megpróbálja átlépni a népszavazást, csökkenteni annak jelentőségét és tétjét – vélekedik Gyulai Attila (Political Capital). – Már hosszabb távú témákról beszélnek, ennek része az új politika is, amit a kormányfő egy hete ígért. Érzésem szerint ő megpróbálja maga mögött hagyni azt a időszakot, amely eddig tartott, és újat, a választók számára érthetőbbet, nekik tetszőbbet kíván kezdeni. A népszavazásig biztosan nem várható, de vélhetően ebben a parlamenti évadban sem a kormánypárti frakciókban olyan mozgolódás, amely megkérdőjelezné a miniszterelnök pozícióját; az, hogy egy-egy képviselő „kibeszél” a pártból, még nem utal szakadásra. Kérdés viszont, hogy a személycserékkel kapcsolatos találgatások megmaradnak-e a politikában. Ha igen, akkor abból két dolog következik. Az egyik, hogy a személycserék rájátszanak a Fidesz érvelésére, amely szerint „a népszavazás a kormányról szól”, másrészt gyengítik a kabinet politikai kommunikációját, hiszen mindenki a személycserékkel foglalkozik és nem figyelnek arra, mit is mond Gyurcsány Ferenc az általa meghirdetett új politikáról. A biztosan az Országgyűlés elé kerülő témák közül az adórendszer átalakítása érdemli a legtöbb figyelmet. Fontos kérdés egyrészt, hogy lehet-e majd ezt olyan „sikerreformként” bemutatni, amely a kormánypártok mellé állítja a választókat, másrészt, hogy kialakul-e most is olyan koalíciós vita, mint az egészségbiztosítás körül.  A parlamenti viták stílusa, hőfoka szerintem nem sokat változhat, az utóbbi években megszokottakra számítok.
– A parlament „üzemszerű” működésében a törvényalkotási terv határozza meg az Országgyűlés asztalára kerülő témákat – így Kiszelly Zoltán politológus. – A kormány a múlt évi elképzeléseihez képest csökkentette előterjesztései számát, így a közjogi – elsősorban a tavaly meghirdetett „Új rend” csomaghoz tartozó – javaslatok kerülnek előtérbe: a rendőrségi és büntetőjogi szankciók, április táján pedig a versenyképességi és adójogi szabályok. Ám kikerült a napirendből a büntető és a polgári törvénykönyv reformja és a szociális ellátó rendszer átalakítása. Úgy tűnik, a kormánykoa-líció az egészségügyi reformot már túl messze menőnek tartja, s a népszerűségvesztés miatt sem szándékozik ez ügyben újabb érdemi lépéseket tenni. Ami viszont aligha megkerülhető, az a 2009-től induló adóreform; ennek el kell kezdeni a parlamenti előkészítését. Végül a miniszterelnök várhatóan olyan „beérett” javaslatokkal is elő akar állni, mint a választójogi rendszer vagy a pártfinanszírozás reformja. Ám ezek kétharmadot igénylő ügyek, így kérdéses az ellenzék támogatása. Ha a hatékonyságot növelik a javaslatai, akkor várható, hogy az ellenzék is rábólint ezekre, ha pedig „gumicsont-javaslatok”, akkor nem. S meghatározhatja a parlamenti hangulatot az egészségügyi törvény vitája  is. Erről várható a legélesebb polémia, de az, hogy mekkora lesz a „csatazaj”, attól is függ, hány népszavazásra kerül sor idén. Az üzleti alapon tevékenykedő cégeket az egészségügyből kizárni kívánó – az Albert házaspár által indított – népszavazás kiírását a koalíció nem támogatja. Ám elképzelhető, hogy a szakszervezetek és civil szervezetek által gyűjtött hiteles aláírások száma eléri a 200 ezret, s akkor a két, időben elkülönülő népszavazás miatt permanens politikai vita, folyamatos kampányolás terepévé válhat a parlament; akkor a napirend előtti felszólalások, az interpellációk is az egészségügy, a szociális ellátó rendszer körül forognak majd. Még az is lehet, hogy ha a márciusi referendum a Fidesz számára nem lesz eléggé sikeres, akkor a második népszavazás már nem is lesz az érdeke, mert annak a sikere a Fidesz számára már blamázs lenne. A parlamenti politikában arra számítok, hogy csak „kóstolgatják” egymást február közepéig, a két országértékelésig; a népszavazási kampány uralkodik majd el márciusig az üléstermi vitákon, március közepétől pedig a hangnemet és a stílust, de még az utcai politizálást is a népszavazás eredménye határozza meg. Ha a referendum nem lesz érvényes és eredményes, a parlamenten kívüli csoportok még március 15-ét is az elégedetlenségük kifejezésére használhatják, és akár durva zavargásokra, erőszakhullámra is sor kerülhet. Ez a parlamenti konfrontációból biztosan visszavenne valameny-
nyit. Ám, ha a referendum érvényes és eredményes lesz, akkor megeshet, hogy a kabinet „béna kacsává” válik és a belső hatalmi harcok felőrlik a kormányzást, emiatt lelassul a törvény-előkészítés, a törvénykezés. Így az adójogszabályok körüli – és most szakmai – koalíciós vita is könnyen átcsaphat politikai vitába. Gyurcsány Ferenc sorsa szerintem a népszavazástól függ; ha két referendum lesz, akkor a másodikig nyilván nem fogják támadni őt az MSZP-n belül, mert a kampányidőszakban összezárják a soraikat. A kormányfő pozíciójáról a személycserék árulkodhatnak: ha a távozó párton kívüli technokraták helyére ismét technokratákat nevez ki, akkor erős, ha pedig pártembereket választ, akkor ezzel a helyzetét erősíti és a felelősséget is megosztja. Ha a népszavazás érvénytelen vagy eredménytelen lenne, akkor viszont Orbán helyzete rendülhet meg.

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!